Szigetvar 1566: Az Elso Zrinyiek by Ferencz Salamon

Source
AZ ELS0 ZRINYIEK.
irta Salamon Ferencz
Pest, 1865

Many OCR errors

560 ZRINYI MIKLOS A SZIGETVÁRI.
XII.
Szigetvár ostroma.
Augusztus 7-ikén kezdôdött Szigetvár ostroma. A
leggyöngébb oldal ellen intéztetett a fotámadás, az új
város délkeleti, vagyis Siklósi kapuja felôl. Ezen az
oldalon nem igen széles árok választá el a várost az
egészen száraz földtôl, inelyen árkokkal, keritésekkel
és fákkal fedezett helyek voltak s úgylátszik valami
csekély külsô erôdités is,közel a kapuhoz. Ajanicsárok
nem is tarták szükségesnek itt az elôleges ostrom-munkálatokat.
Törökös elbizakodással rohantak elô. De az
Ott elhelyezett magyar puskások és ágyuk tüze annál
érzékenyebben bünteté ôket, minél nagyobb volt vakmerôségök.
A biztos helyen elrejtett mieink közül csak
egy ember esett el, mig a janicsároknak megtizedelve
kellett visszavonulniok. Hasonló elbizakodással kezdének
7-ikén fényes nappal ágyuk elhelyezésére szolgáló
töltéseket rakni az új város ellen. A várbeliek jól intézett
ágyui szélylyellôtték müvöket, melynek helyét az
abban fáradt számos munkás holtteste jelölé. Igy az
elsô nap eredménytelenül folyt le a törökre nézve s
Zrinyi csak a gyönge külsô müvek által is egy egész
napot nyert a vár részére, a nélkül, hogy valamit vesztett
volna.

561
Azonban látható volt, hogy másnap a törökök több
okossággal fognak az ostromhoz. Ennélfogva Zrinyi
estve felé kivágatta, fölégette az uj város elôtti fákat,
keritéseket s megsemmisité a mi ideiglenes külso eroditésül
szolgált, berakatta az ujváros egyetlen kifelé
vezetô, s az óvárosnak keleti, ugynevezett pécsi kapuját
folddel töltette fel. ') Mert az ováros keleti kapuja
volt leginkább kitéve, mint az 1556-iki ostromból tudjuk,
midôn ezen oldalról történt az ellenség elsô támadása.
Es csakugyan elkezdék a törökök a közeledési munkálatokat,
melyeket éjjel szoktak legbiztosabban végrehajtani.
A janicsárok igen gyakorlott, s mondhatni szenvedélyes
földturkálók voltak. Habár a közeledési munkálatok
korántsem folytak a XVI-ik században oly
rendszerrel,mint ujabb idôkben,foltehetjük,hogy abban
a korban a törökök értettek hozzá legjobban, nemcsak
azért, mivel egy európai hadsereg sem ostromolt annyi
várat, mint a török, hanem mivel az ily munkálatokkal
a seregnek egy kijelölt része foglalkozott mindig, mig
Europa többi részeiben hire sem volt még a „sappeur"-
öknek, vagy ásó katonáknak. A janicsárosztályok voltak
különösen megbizva a földmunkák azon részével, melyek
a gyalogság, azaz saját magok részére a közeledést
a várhoz lehetségessé tevék. A janicsár a gyalog
barcz minden nemében igen gyakorlott volt; de
tartozott ügyes lenni az árkok keritésében is, melyek-

562
nek kihányt foldje fedezte öt az ostromlott vár tüzelése
ellen. A régi töröknél a hadi mesterség minden
nemében a munkafölosztás s bizonyos példás rendtartás
uralkodott. Ebben a részben ez volt a szabály :
a janicsárok bizonyos osztályai (odái) kirendeltettek
árkok készitésére. A mely osztály egyszer kirendeltetett,
az negyven napig oda nem hagyhatta az
árkokat — ennyi idôt véltek korábban tulságosan soknak
egy vár bevételére. A janicsárokat némileg pótló,
szintén gyalog azápok is értettek a munkához s alkalmaztattak
olykor. De a kirendelt janicsárok segedelmére
többnyire kihirdették, hogy a kinek kedve van, vállalkozhatik
a veszélyes munkára. Ily vállalkozó élethoszszig
valami csekély napi zsoldban részesült.
Többnyire éjjel, midôn az ellenség bajosabban
fedezhette föl a mezôn történô készületeket, az árok
készitésére kirendelt jancsárok és segédjeik fegyveresen,
és egy rövid nyelü kapával kezökben kiállának
hosszu sorban a megásandó árok vonalára. Alkalmasint
már nálok divatozott az a szokás, hogy mindenik számára
csak az az egy-két lépésnyi tér megásása jelöltetett
ki, melyet reggelig elvégezhetett.
A janicsár leülve végezte a munkát. Az összefont
lábakon ülés megszokott kényelem a keletieknél s ily
módon a munkás kevésbbé volt kitéve az ellenség golyóinak.
Az ülô munkához volt szabva a rövid nyelü
кара. Kevés idô alatt a janicsár annyira beáshatta
magát s annyi földet kihányhatott azon oldalra, mely
felôl a vár volt, hogy ülô helyzetében fedve legyen s
nagyobb bátorsággal folytathassa a munkát. Igen valószinü,
hogy a közeledési árkok rendszere a töröknél

563
nem volt még oly szabályosan kifejlôdve , mint a
XVII-ik században találjuk. De kétségtelen, hogy
több rendbeli árkokból áUottak, melyek egymáskozt
összeköttetésben voltak, s kigyódzó kanyarulataikkal s
egymást követo szárnyvonalaikkal mind jobbanmegközeliték
a várfalat. Igy jutott egyegy tetemes fegyveres
ero mind közelebb közelebb a várhoz, a nélkül, hogy a
vár tüze sokat árthatott volna neki. Azon czéljok sem
volt meg, hogy a kisebb ostromágyuk ezen árkok közt
elhelyezést találjanak, s általuk egyelôre csak a vár
ágyuinak elnémitása legyen kitüzve , — utoljára
hagyván fenn a rés töretését. A faltorés mindjárt megkezdetett
s a réstöro ágyuk hátul egy helybôl müködtek.
A közeledôk abban jártak, hogy a vár árkához
jutván, azt feltöltsék a réslövésre kijelölt helyen, s
azon rohamot intézzenek, — vagy pedig aláássanak a
a bástyának és fölvettessék lôporral.
8-ikán reggelre nemcsak a janicsárok az ujvároshoz
közel jutva puskákkal és nyilakkal lóhettek a falakon
mutatkozott védôkre, hanem egyszerre három ágyutelep
szólalt meg az ujváros ellen. Egyik a központon,
szemben a kapuval, a más kettô azon két bástya ellen,
melyek jobbra és balra estek a kaputól. ') Zrinyinek
alkalmasint kevés ágyuja volt az ujvárosban s a mi
volt is, a kisebbek közé tartozott; csak annyit s akkorákat
tarthatott ott, hogy könnyen el lehessen vinni.
Az akkori nagy ágyuk roppant sulyuak voltak. — Es e
') Ortelius rajzán. Budina: Octava augusti Turcae summo
mane novain civitatem tribus in locis petere atque concutere
incipiunt.
36*

564
könnyü fegyverzés a gyengébb falak mellett is, a három
török batteria és a janicsár puskák szünteleni tüze daczára
az ujváros egész 8-ikán, mely csötörtök nap volt,
sot egész pénteken is tartá magát.
Ez elég bizonyság rá, mily kevés hatással müködtek
az akkori ágyuk egy erôdnek alig nevezhetô kerités
ellen is. Sokat tett kétségkivül az irányzás pontatlansága
is. Az a csavar , melylyel az ágyuk nagyobb
pontossággal irányozhatók, jóval késôbbi idôk találmánya,
valamint a fafoglalat (a lafetta) is, melyen könynyebben
mozgathatók. Maga a golyó is nem mindig
talált épen az ágyukba, melyek nagyon sokféle öblüek
Toltak s a lövés csak bizonytalanra történt. De ezenkivül
a várbeli ágyuk nagy elônyben is voltak. Igaz,.
hogy az ostromlók sem voltak képesek pontosabban
irányozni, mint ellenfelök; igaz, hogy egyenlôk voltak
az ágyuk fedezésében is; mert az ostromlók eros boronákkal
körülvett s folddel keményen feltöltött erôdöket
épitének, melyek alig voltak gyengébbek a szigeti uj
város falainál ; ezek tetején pedig nagy hordó vastagságu
és magasságu kosarakat tömtek meg folddel,
melyek közt az ágyu kinyult; — sa várbeli tüzéreknek
sem volt más mellvédjök. Az elóny másban állott.
A hová az ostromló éjjel fölállitá ágyutelepét, az
onnan egész ostrom alatt nem igen mozdult meg, s
új meg új ágyutelepek épitése roppant munkával
s ha nappalra is eltartott , sok emberveszteséggel
járt, mig a vár majd minden része kész erôd volt, és
az ágyuk, legalább а nem felette nagyok, könnyebben
voltak mozdithatók egyik helyrôl a másikra. Habár az
akkori védelem hátránya volt, hogy az ágyukat nem

565
lôrések, hanem kosarak fedezék, elónyül szolgált az
ágyuknak csaknem bármely irányban való forgathatása.
Többfelé lehetett lovést rögtönözni. Igy a
hová a török telepet állita, az egész erôd ágyuiból
két annyit lehetett ellene forditni. Szép példája fordult
elô ennek épen Szigetváron az 1556-iki ostrom alatt.
Midôn már Ali pasa a várat ostromolta s annak árkait
feltöltendô, temérdek fát hordatott össze, s öt nagy
ágyu egy Aj telepbôl rest vala törendô, Horvát Márk
az egész vár majd minden ágyuját a telep ellen forditá
s teljesen elsöpörte onnan, ugyannyira, hogy a törökök
ott hagyván ágyuikat, rendetlen futásnak eredtek
s Mark egy kirohanással fölgyujthatá a töménytelen
egybehordott fát.
A védelmi állásban ievôлek ily módon több támadó
ereje volt, mint a támadónak. Az ostromlók és támadók
megforditott arányban voltak akkor, ahhoz a mint
napjainkban állanak. Korunkban a várakat egy tetotôl
talpig vasba öltözött, mozgásaiban korlátolt és esetlen
emberhez hasonlitják, ki egy teljesen szabad mozgásn
ügyes vivóval áll szembe. Utóbbinak könnyen sikerül
alkalmas pontokra állani, honnan egyelôre csakaza czélja,
hogy kiüsse ellensége kezébôl a kardot, mikor aztán
csaknem kénye szerint bánik el vele. Az ostromló újabb
korban arra törekszik mindenek elôtt,hogy az ágyukat
elnémitsa s ezen czélból a közeledési árkok közt mondhatni
müvészileg s nagy könnyüséggel alkalmazza a
könnyebb ágyuk és mozsarak sok féle tüzelését. A lo
vés különbözo nemei alkalmaztatnak, melyek csak a
XVII-ik század vége felé találtattak föl, mino a szövo-
lövés, s az ágyusorok hosszában lovése, melynek

566
oly pusztitó hatása van. ') A XVI-ik században, úgy
látszik, valamelyik bástyaoldallal épen szemben foglaltak
állást az ostromágyuk, honnan derék-szogü
lövéseket tehettek ama falra. 2) Es a szembenálló telepek
közül az ostromolt fél mindig elônyben volt.
Ezeket tekintetbe véve, látni való, hogy ha a töröknek
több mint kétszáz ágyuja volt is Szigetvár alatt,
mig Zrinyi csak ötvennégyrol rendelkezett, veszélyeztetett
pontokra több ágyutüzet egyesithetett, mint
a törökök.
Ezek augustus 8-ik és 9-ik napján az óvárost is
lövetni kezdék, még pedig kelet felôl, hol a kaput
Zrinyi már 8-ikán éjjel feltölteté, s hol úgy látszik,
legkönnyebb volt hozzáférni az erôditéshez. Egy ágyutelephez
a munkálat elkezdôdött a vár ellen is.
Az ujváros kapuja felôl 9-ikén nem csak ágyuval
folyt a harcz. Erôs puskatüzelés folyt mindkét részrôl
s kétségkivül kisérletek történtek a mély, de nem igen
széles árok feltöltésére, melyen rohamot lehessen in-
- .,
') A ricochet lövés hasonlit a gyermekek azon játékáboz,
melyben egy elhajitott kó a viz tetejébe ütközve ugrálva halad
— ezt hazánk némely vidékén „szövés"nek nevezik.
*) A falak szemben lövése világos abból is, hogy a fóczél
már eleve a re'störes vala. De találjuk némely positiv jelét is.
Igy az ugyancsak 1566-ban történt gyulai ostromnál Pertev pasáról
mint valami szokatlan dolgot emlitik, hogy nem tudván
felgyujtani a falak boronáit, azt találta ki, hogy az ágyukkal egy
ideig rézsút löveté a falakat, s igy verte le róluk a külsó tapaszt.
Ha rézsút lüvések divatoznak vala, a tapaszt alkalmasint fölöslegesnek
tartják vala mieink. (Istvánfly említi a fentebbi rézsútos
lovést.)

567
tézni a keritésre, mi a törököknek tetemes emberáldozatjába
kerülhetett. Nines benne kétség, hogy a viadal,
melyét a törökök oly tulnyomó erôvel folytattak az
aránylag gyönge védmüvek ellen, részünkrol is megkövetelé
áldozatjait.
Zrinyi nem is tartá bevárandónak az ujváros elleni
rohamot. Miután szerdán reggeltôl pénteken estig tar
tá, a fölégetésre mar eleve elkészitett ujvárost mind a
négy sarkán fölgyujtatá, s az lángba is borult a fából
készültfalakkal együtt. Az eroszakos kényszerités szinét
magán nem víselô hátrálás után lerontatá azt a hidat,
mely az uj- és ováros közötti mély vízárkon vezetett
keresztül. Az óváros siklósi kapuját berakatta.
Az ujváros nemesak három egész napig, ugymint
augusztue hetedikén, nyolczadikán és kilenczedikén
tartóztatá fol a törököt — a hátráltatás nagyobb volt.
Következô éjjel az ujváros lángjai miatt mihez sem
foghatott a török ezen a részen s oltási kisérleteiben a
mieink puskalövéseinek volt kitéve. Ezenkivül a különösen
az ujváros ellen állitott egykét ágyutelep helyét
változtatni kellett, mi idôt kivánó nehéz munka volt s
legalább azon éjjel az égés világánál akadályozható is.
Akkori, s különösen a magyar és török közti harczokban
a félénkség jelének tekinték, a nélkül hagyni
oda egy erôdöt, hogy ôrei bevárnák a rohamot. Magát
egy várnak kirohanások nélküli védelmét sem tarták
vitézhez illônek. A külsô város égése, melyet a szultán
a Szemlékrôl gyönyörködve nézett, mint mondják, a
esendes nyári éjben, elbizakodóbbá tehette az ostromlókat.
Habár Zrinyinek nem volt szándékában az ováros

568
nak is utolsóig való oltalmazása, ennek nagyobb fontosságot
tulajdonított, s több áldozatra tartá érdemesnek.
Itt már fol vala égetve elôre minden gyujtható anyag,
nehogy, mint 1556-ban történt, az ellenség tüzlabdákkal
és gyujtó nyilakkal támasztott égés által idôelotti
kivonulásra kényszerithesse az ôrséget. Zrinyi az ova
ros oltalmára hatszáz katonát rendelt.
Az ujváros ostroma alatt elkezdôdött volt már a telepek
épitése s ezeknek legalább egyikébôl, kelet felôl,
az óváros töretése. De nyilván való a fekvésbol, hogy
míg az ujváros állott, az ováros nem volt komolyan
megtámadható. Amannak elvesztése pedig megkönynyité
ennek ostromát. Most azonkivül, hogy egy uj
üteg támadhatott kelet felôl a délkeleti bástya ellen,
mely épitôjérôl Kesas bástyának neveztetett, s nyugatról
a délnyugati, vagy Hennyei bástya ellen, a törökök
az ujvárosnak még füstölgött romjai közt akarának
egyet feltölteni a siklósi kapuval szemben, megfelelót
annak, melyet az ujvárosból összelôttek volt mieink.
Az ujvárosnak az ó felé nem volt bástyája és erоз
toltése, mi a védelemben íölösleges s most csak a támadó
törökök védmüveként szolgálhat vala. Két eros
bástya kereszt- s egy egész homlokzat egyenes tüzelése
között oly közelrôl akarni telepet állitni, a törökhöz
méltó merészség volt, ki annál nagyobb merészségeket
is követett el tavaly Málta szigetén. Az ágyu
ée puskatüznek sot a nyilaknak is kitéve, az ujvárosbeli
telep nagy emberáldozatba kerülhetett a török
részérôl.
10-ikérôl 11-ikére éjjel sikerült az ujváros hamuboritotta
s még ki nem hült foldében közeledési árko

569
kat vetni, mely után földes és gyapjúzsákokból, földkosarakból
és kiásott földbôl nehéz ágyuk számára egy
nagyszerü töltést kezdének rakni. Az emberáldozatok
daczára is, úgy látszik, megveté lábát az ellenség az
ujvárosban. Zrinyi, midôn a munkálatok sokra haladtak,
vagy tán el is készültek, egy kirohanást tétetett.
Epen mivel a magyarok magatartását eddig félénkségre
magyarázta, alkalmasint meg engedé magát
lepetni az ujvárosban a többi török csapatoktól elszigetelt
állásban volt török had.
Zrinyi kiküldi rájok jeles hadnagyával, Székcsoi
Mátéval a gyalogság egy részét valami rejtett
uton. A vitézek nagy vérengzést visznek véghez a janicsárok
közt, míg Székcsoivel mieink csaknem minden
veszteség nélkül térnek vissza. Ugy kell lenni, hogy a
török ezen a részen késôbb sem boldogult. Annyi bizonyos,
hogy nem az ujváros felôl támadt a falakon
a res.
Az ovaros ostromát megkönnyité az, hogy a némely
oldalról ezt is környezett mocs^ros rét mintegy két
hónapi szárazság után annyira kiaszott, hogy sok helyen
a török árokásással közelithetett a bástyákhoz.
Csak a nyugati oldal egyik fele és a vár felôli, vagy
éjszaki oldal volt vizzel környezve, a környöskörül
vizzel telt várárkán tul is. Maga ezen árok is az Almas
patak megapadása miatt alkalmasint alacsony vizállásuvá
lett.
Míg az óváros ellen a közeledési földmunkák és az
ágyuzás folynak, a vár felôl is elkészült egy nagy ágyutelep,
mely el is kezdé a tüzelést. Az ágyutelep épen
a tó partján készült el, miután távolabbról jutottak

570 .
idáig az árkolatok. ') Ez a vártól éjszakra történhetett,
a „Király kertje" déli végéröl,ahová az óváros ágyui
nem szolgáltak. 2) Az uj ágyutelep nem annyira komoly,
mint fitogtató munkát mivelt a vár ellen. Legelôször
is nem a falak és bástyák, hanem a belso kiállóbb
épületek ellen irányoztatott. A belsô várban
nyugatra tekintô torony, mely téglából épült, esakhamar
üvegként hordatott szét harangjaival együtt az öt
nagyobb faltörô és három közepes kigyó ágyu (colubrina)
golyóitól. Ennyi ágyuból álla az éjszaki török
üteg; de mint a következés mutatá, ezen legkorábban
fölállitott telep legkevesebb hatással voltavárnak ezen
részén, hol a kettos bástya az ugynevezett belso vár
külsô müvét, s Szigetvár legerosebb oldalát képezte,
mely felôl különben is legmélyebb lehetett a tó vize s
legközvetlenebbül táplálta az Almás, mely itt torkollott
a szigetvári tóba.
Habár Zrinyi nem örülhetett ezen uj támadásnak,
nem sokat aggódhatott rajta. Idô- és erôpazarlásnak
tartá azt. Sokkal nagyobb aggodalmat okozott neki
egy másik telep, melynek fedezése alatt az ostromlók
') Budina azt irja, hogy még az ujváros ostroma alatt kezdödik
e tüzelcs ; de alkalmasint Istvánifynak van igaza, ki ezt az
az ováros ostroma alkalmával említi.
*) Krónikáink, s utánok történetiróink kétségkivül tévednek,
midón még az ováros ostroma alatt oly telepeket, söt közeledési
töltéseket épittetnek a vár ellen, melyek egészen ki voltak téve
az ováros tüzének. Átalán krónikáink és történeti müveink elôadása
az idôrend osszezavarása által érthetlenné és mero zavarrá
tették Szigetvár ostromát.

571
Szigetvár egyik foerejét voltak megsemmisítendôk. A
tó vizét akarták lecsapolni.
Emlitém, hogy az óvárosbólanyugati kapun ki egy
hatalmas töltésen vezetett az út Pata felé. A töltést az
átvágatás ellen védték az óváros egész nyugati oldalának
ágyui, sot a várnak délnyugati, ugynevezett „Hegyi"
bástyája is. ') ' '
A törököknek sikerült az óváros északnyugati bástyátlan
sarkával átellenben, a tó partján, ott, hol a
vizet elrekesztô nagy töltés végzôdött, egy ágyutelepet
épitni, melynek négy nagy ágyuja kétségkivül arra volt
szolgálandó, hogy elnémítsa a vár azon ágyuit, melyek
a töltés átvágását akadályozhatnák.
Az óváros ostromának mintegy ötödik napján,
augusztus 15-ikén történhetett, hogy a törökök intézkedéseket
tônek a nagyon magas és széles töltés keresztülvágásához,
melynek, ugylátszik, csak felso szélessége
is volt mintegy négy ölnyi. A törökök hatszáz
janicsár fedezete alatt, elegendô számu önkénytes török
katonát és keresztyén jobbágyot rendeltek oda
ásókkal és kapákkal. Zrinyi legelszántabb és gyakorlottabb
emberei közül kétszázat választott ki, kik egy
kiütés által meghiusítsák a törökök munkálatait s az
ágyutelepet hasznavehetlenné tegyék. A vállalat önfeláldozó
embereket kivánt s Zrinyinek kétségkivül azért
volt bajos a választás, mivel legkedvesebb vajdáinak
') Istvánffy s utána mások ezt Hennyei bástyának nevezik.
De valószinüen hibás olvasásból ered az. Budina „Mons"nak nevezi
ezt a bástyát, s Istvánffy is egy helyeD, mig ugyanez az
1556-iki ostromot irván le, világos a leirásból, hogy nem a vári
hanem az 6 vár o s délnyugati bástyáját nevezték el Hennyeirôl.

572
mindenike kész volt ajánlkozni rá. Székcsoit elutasíthatá
azzal, hogy már részesült egy kirontás dicsoségében;
de a többi hadnagy nem volt még kielégitve.
Mino ellenvetést tehetett Radványinak és Dandó Ferencznek,
kik koruknál és vitézi érdemeiknél fogva
elsôséget követelhettek mások fölött, e elôbbi fölhozhatta,
hogy 1556-ban sem vállalkozott .senki merészebb
kirohanásokra? — Nem is csak egyszer próbálkozott, —
s még is im épkézláb ember, s bizik istenben, hogy
az fog maradni. Szigetvár életkérdése forog fenn, s
nem gyermek, hanem látott és próbált ember kell az
ilyen vállalat vezetésére.
Ha csakugyan folyt az önfeláldozasnak némi megható
versenye a vezér és hadnagyai közt, ily nemü
lehetett az, nem pedig olyan, a minorôl alább leszen
szó.
Radványi Jakab és Dandó Ferencz kétszázad hos
magokkal kivonulnak a patai kapun. Nem tudni melyik
nap; de talán kevéssel augustus 19-ike elôtt történt e
kirohanás kevéssel naplemente elôtt. Ahatszáz janicsárt,
kik ugy valának egy fedezett helyen folállitva, hogy
mind a munkásokat, mind az ágyutelepet védjék egy
kirontás ellen, mieink a nélkül lepték meg, hogy puskával
védhették volna magokat. Az elsô rohamra teljesen
kiveretnek és futásnak erednek, a fegyvertelen
keresztyén munkások pedig csak nevelék a futás zavarát
s neheziték a védelmet. Nem lehetetlen, hogy a
toltés felé állitott számos munkás futván meg legelôször,
maga tette lehetlenné azt, hogy a janicsár használhassa
fegyvereit. A majd minden veszteség nélkül
kivívott eredmény után a várbeliek a szomszéd török
ZKIim MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 573
üteg elfoglalására sietnek, hol az ágyukat beszegzik,
kerekeiket fejszékkel összetördelik, s a mi folszerelésökben
és körülöttük éghetô, fölgyujtják. De végre
semhajthaták egészen eme foladatot, midôn a szomszéd
táborhelyrol a törökök nagy tömegben közeledve
támadják meg a maroknyi bátor csapatot, mely magát
védve, rendben vonult vissza. A heves harcz közben,
mely alkalmasint a töltésen folyt, sokan esnek el a rohanó
törökök közül, kik nagy számuk mellett is a
mienket körül nem foghatták s szélesb homlokot nem
képezhettek. Abban az idôben a kisebb ágyuk nem
valának oly mozgathatók, hogy ily esetben rögtön kartácsozásra
elôhozhatták volna. A viadal ugylátszik nem
került kézi fegyverekre. Távolabbról, puska tüzeléssel
folyt mindkét részen, s sikerült kivált a kaputól oly távol
tartani az ellenséget, hogy avárbehek nagyonkevés
halottat hagyva künn, térhetett vissza a patai kapun.
A kirándulás sikerültnek volt mondható, s a veszteség
sem lesz vala érzékeny, ha mindkét vezére, Radványi
és Dandó nem esett volna áldozatul. Mindketto puskagolyó
által lelte halálát. Alkalmasint kötelességöknek
tarták, hogy mint vezérek a legkitettebbb helyen mutassanak
jó példát s a visszavonulásban leghátul maradtak.
Radványit a kapuban érte a golyó, s hogy
legutolsó volt, mutatja az, hogy holttestét nem lehetett
megmenteni. A két vezér fejét a törökök, barbár szokásuk
szerint, ágyukosaraikra tüzék föl másnap. A
janicsárok közül is két fobb tiszt esett el szintén golyó
által ezen viadalban.
Egyegy kirohanásra alkalmasb lesz vala ugyan az
éj, s kivált reggel felé, midôn lopva sikerül vala meg
574 ZEINTI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
támadni az ellenséget s rontani össze müveit; de Zrinyí
alkalmasint nem tarta tanácsosnak bevárni, hogy
az átvágási munkálatok csak valamennyire is elôhaladhassanak
; mert kétségtelen, hogy a törökök ezen munkát
csak éjjel akarák végezni, s a kirontás idején még
hozzá sem fogtak volt, csak az elôkészületekbôl sejték
mieink a török szándékát.
Szigetvár megtartásában oly fontos vala ezen töltés
védelme, hogy a két vitéz vajda halála sajnos volt
ugyan, de hozzájok méltó czélért szenvedék. Valamely
egykorú költeménybôl vagykevéssé avatott közvitézek
elbeszélésébôl vehette Istvánffy azt, mintha Zrinyi
ellenezte volna átalában a kirohanást, melytôl oly fontos
érdek függött. Az óváros védelme nem csak azért
volt szükséges, hogy a vár tüzetesb ostrom ala fogása
hátráltatva legyen, hanem a töltés védelméért is, mely
a tó vizét biztositá a várnak. Nem is valószinü, hogy
míg az óváros magyar kézben volt, sikerült volna az
ostromlóknak keresztülvágni a töltést. Föltehetjük,
hogy nem a végénél, hanem közepetáján s igy a városhoz
közel kellett azt megnyitni, honnan ágyuk és kirontások
által könnyü vala elzavarni a munkásokat. Ez
a legnagyobb valószinüséggel 1566-ban is csak az óvá
ros elveszte után történt, mint 1556-ban. Mesének
kell tartanunk, mintha a törökök a víz mesterséges
föltartóztatása titkát Szigetvárban fogva volt s onnan
kimenekült török foglyoktól tudták volna meg. 1556-
ban is lecsapolták volt az ostromlók a tavat ezen az
úton, — s igy országvilág tudta, a mi korábban titok
lehetett.
Deaköltött indokolás tovább megy.Elfogadjamind
ZEÍNYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 575
az egykoru Forgách, mind a késôbben irt Istvánffy azt
a költeményt, hogy Zrinyi nem hogy az uj-, hanem az
óvárost sem akarta védelmezni , hanem utóbbit is
azonnal folégetni, mivel több embere nem volt, mint a
mennyivel csak a várat védelmezheté.
Az ostromnak csak eddigi menete is meggyôz róla,
hogy ez jobban ellenkezik vala az okossággal, mintsem
Zrinyirôl foltehetnôk. Az a roppant török ero, mely
Szigetvárát ostromolta, elég nagy lett volna arra,hogy
Szigetnek mindenik részét egyszerre fogja ostrom alá,
es mégis kénytelen volt megtartani az egymásutánt,
hogy elôbb az ujvárost, aztán az óvárost vegye be;
mert az ujváros bevétele nélkül nehezen boldogul
az óval s az ováros bevétele nélkül tán egyátalában
nem boldogul a várral, már csak annálfogva sem, mivel
az óvaros biztositá a vár fó'védelmét, a tavat és mocsárokat.
Aztán láttuk, hogy az ujváros bevétele is legalsó
számitással három napot, s mint látni fogjuk, az óvárosé
kilencz napot kivánt, a mi az elhelyezésbeli változtatásokra
szükséges idôvel együtt két hétre tehetô.
Zrinyi ha önkényt a töröknek'engedi az uj- és óvárost,
körülbelôl két hetet ajándékoz vala az ellenségnek, s
ezenkivül egy-két ezer jó török katonát, kik ezalatt
merészségök áldozatjai lettek.
Hogy különösen az óvárost védelmezni kell, ebben
nem lehetett eltérés Zrinyi és katonái közt. Elôttük
volt az 1556-iki példa, midon az óvárost egy hétnél
tovább nagy áldozatok nélkül tarthatá meg az akkori
várkapitány. Más fontos kérdés lehetett az, miben elágaztak
a vélemények. Igen nevezetes kérdés volt, mely
idôpontot válaszszák az óváros odahagyására, akkor,
576 ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
midôn már nem volt többé valószinü megtarthatása ?
Bevárják-e vitézeink, hogy az ellenség a tört réseken
rohamokat intézzen, vagy pedig úgy kell cselekedni,
mint az ujvárosban : be nem várni a rohamokat, hanem
azokat kevéssé megelôzve, szép renddel visszavonulni?
A Zrinyi katonái közt uralkodott szellemre nézve
nagyon valószinünekfogadhatjuk el krónikáink elôadását,
mely szerint valamint a töltésre tett kirohanásnál,
úgyaváros védelme vagy odahagyása kérdésében épen
azok sürgeték a merészebbik határozatot, kiknek a siker
is nagy valószinüséggel életökbe volt kerülendô.
Csupán zsoldért vagy kénytelenségbôl szolgáló katonaság
ily elveszett pontra rendeltstésre azt monda
vala : hasztalanul föláldozzák, mészárszékre viszik. Zri
nyi katonái mintegy keresték az alkalmat, hogy fölál
dozzák magokat.
Ha volt vita ebben a részben, azt valószinüen így
dönték el, mint a következés mutatja:
Be kell várni egy rohamot a tört résen, annyival
inkább, mivel egy roham, kivált ha meghiusul, nekünk
kevés, az ellenségnek tömérdek emberáldozatjába kerül,
s ennek visszaverése után fölhasználni a kedvezô
szünetet s mindenestü.1 bevonulni a várba a hosszú bi
don keresztül. Ha az alvezérek biznak, nem az óvárost
védett öt-hatszáz ember bátorságában, mi kérdés alá
sem jött, hanem vezérletök tapintatában és a csapat
ügyességében, a dolog sikerülni fog némi csekély veszteséggel
— minden csak a kiviteltôl fog függeni.
Zrinyi maga a várba vonult volt. Miután az ováros
mind jobban osszerongáltatott s utolsó napokban hihetôleg
ágyui is többnyire elnémultak, az ostromlók két
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 577
ségkivül elkezdék a vár lövésére és megközelitésére
való készületeket. Egy-két helyrôl már lôhették is a
várat. Igy a fovezér gondjait már fôkép ez vette igénybe.
A város, a mar elveszettnek tekintett pont,védélmét
hadnagyaira bizta , kik közt ott vala vitézsége és
lapasztaltsága által legkitünôbb alvezére, Székcsoi
Máté.
Miként tört rést az ellenség az óváros falán és bástyáin
, miként közelité meg azokat és tolté fel a
város vizzel telt árkait, hogy a rohanóknak út legyen
nyitva, ki nem vehetjük krónikáinkból. Mindenik öszszezavarja
az ostrom folyama rendét s a mi a fennforgó
kérdést illeti , mindenik a vár ostromának
késôbbi fejleményeit beszéli el épen ott, hol fôkép az
ováros ostromáról kellene beszélni. Minden, a mit
utóbbiról tudunk, a fenntebb elóadott két kirontás és
az utolsó roham.
Az ováros erôditésein kilenczed napra rés vala
nyitva, s ugyanott az árok, alkalmasint nagy emberáldozattal,
feltöltve.
Hétfon, augustus 19-ikén az egész török sereg,
mintegy ijesztésül mutatandó, mily csekély védelem a
megrongált erôdily világhatalom ellen, roppant gyalog
tömegekben tódult az ováros rései felé. Mieink pedig,
kik elôtt ilynemü látvány nem volt szokatlan, büszkén
nézhették, mekkora sokaság az, melylyel egy maroknyi,
de elszánt vitéz csapat daczolni tud. És nem is
volt ez elbizakodás. На az azon idôbeli várak
ágyuinak oly nagy elônyük volt az ostromlók ágyui
felett, nagyobb mértékben elônyük vala a várorségeknek
a berohanó gyalogság ellenében. Napjainkban egy-
Zrlnyi. 37
578 ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
egy vár a res elkészülte idején annyira le van fegyverezve,
a bemenetel oly könnyüvé téve, hogy már a
bennlevo sereg csaknem ott van, hol volna egy síktéri
harczban. Ezenkivül napjainkban a két ellenfél szuronyos
fegyverrel viaskodván, a puskalövés ép úgy szolgál
a berohanónak, mint a védelmezônek. A XVI-ik
században még hire sem volt a szuronyos fegyvernek.
Puskát használtak ugyan valamint nyilakat is még; de
az elôbbit ép úgy, mint az utóbbit csak távolabbról
folyó harczban. A közeli harczban már a dárda, kard
és csatabárd volt a fegyver. Napjainkban mindenik gyalog
katona távolról lövész s közelben dárdás, sôt közelrol
is nagy segitsége a lövés. Akkor a szuronyos
puska két külön fegyvernem volt. Egyik katona csak a
puskát, másik csak a szuronyát viselte, utóbbit dárda
képében. A gyalog tömegek is ugy voltak felosztva,
hogy a kevesebb számu lövészek a dárdások közé vol
tak beosztva. A dárdás távoli harczra volt alkamatlan,
a puskás közeli harczban magával jó tehetetlen. Sík
mezeiütközetekben,hol a gyalogság sok ezer emberbôl
összeállitott sürü tömeget képezett a fegyvernemek
kiegésziték egymást; de egy várbatett roham alkalmával,
hol közelrôl kell küzdeni, a rohanónak nem csak
ágyu nem segített, hanem a puskás sem vala használható,
vagy csak nagyon csekély arányban. Az azelôtti
században oly hires schweiczi gyalogság, mely sík téren
legyôzhetlen vala sok ideig, a fegyvernem ezen megoszlása
miatt érzé magát gyengének a várak megrohanásában,
melyre rá nem lehetett birni.
Az ostromlottak pedig sehol sem vehették több
hasznát a tüzfegyvereknek, mint egy-egy résen berо
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 579
banó tömeg ellen. A rés felé, melyen egyedül történhetett
a berontás, elôre ki lehetett szegezni egy vagy
több ágyut, tele apró golyókkal és vasdarabokkal;
mert már a kartács ezen kezdetleges neme használatban
volt, s épen Szigetváron historiai nevezetességü pillanatban
szerepelt, mint látni fogjuk. Ezenkivül alkalmas
helyekre elrejtett lövészek nagy pusztitást tehettek
több oldalról bennök, mig közel juthatának a rohanók.
Hozzá kell venni, hogy az ostromlottaknak sikerült
többnyire a résen belül árkot, vagy másnemü mellvédtt
készitni, melyben biztos helyrôl müködhettek, míg
a rohanók merôben fedezetlenül állának. Továbbá csupán
kézi fegyverekkel is elônyben voltak az ostromlottak.
Bármily nagy seregbôl a résen nem jöhetett be
oly nagy csapathomlok, melynél a védôké nagyobb ne
lett volna s a berohanók több oldalról voltak megtámadhatók,
— ha kissé elôre haladtak. Nagyából ezen
viszony magyarázza az akkori várak erejét, s különösen
a rohamokban az ostromlók nagy hátrányát.
Ujabb idôkben ritkán történik, hogy midôn már
rés van törve a váron, az föl ne adassék. Az ujkor hadtudománya
szerint merôben hasztalan vérontás tovább
ellenállani, s ha megtörténik, soha sem lehet az ok a
vár megtarthatásának reménye. Sot némely hadtudományi
tekintélyek azt állitják, hogy még a rés törést is
folösleges bevárni. Mihelyt az ostromló az árok parton
megveté lábáts a réslövés sikere bizonyos, nines egyéb
hátra a vár részére, mint a capitulatio.
Másként volt a XVI -ik században. Gyávaságnak
tarták a vár föladását csak azért, hogy a rés
elkészült. Elég legyen csak Buda emlékezetes ostromát
37*
580 ZMHYI M1KLÓS A SZIGETVABI.
felhoznunk 1541-bôl. Koggendorf több felôl ledöntötte
volt a vár falait nagy szélességben, — úgyszólván
nyitva volt az út, s mégis távol volt még a vár bevételétôh
s a magyarok a német bad rohamait érzékenyen
visszaverték.
Hogy Szigetvár óvárosábao öt-hatszäz ember daczolhatolt
százezernyinél több vitéz sereggel, fentebbi
elônyök mellett is, a vitézség csoda tette volt,hamindjárt
hozzá veszszük is, hogy alkalmasint csak egy járható
res volt az óváros falán. Mert alig hihetô, a mit
egyik krónikánk mond, mintha a falak nagy részben le
voltak volna rontva s az árkok Dagy részben feltöltver
úgy, hogy aharcz csaknem olyan volt, mintha sík téren
folyt volna. ') Az elôszámlált elônyök mind megvoltak
a szigeti hosök részén s Istvánffy említi a fodolgot,
hogy a magyar ágyuk és puskák nagy ártalmára voltak
a töröknek. De mindezen elônyök mitsem vonnak le a
szigetvári vitézek érdemébôl, s hogy az augustus 19-iki
véres esemény részleteit, mely egyike volt a szigeti
ostrom legdicsôbbjeinek, krónikáink sajnosan mellôzik,
annak lehet tulajdonitni, hogy a foladat nem volt
oly jól végrehajtható, mint talán tervezték.
A törökök, mintha tudták volna mieink tervét, nem
engedének nekik szünetet. A mint 19-ikén, hihetôleg
még reggeli órákban, elkezdék a rohamot, szakadatlanul
folytatták. Az elesettek és visszaüzöttek nyomába
rögtön fris csapatok tolakodtak be a résen. Bizonyos
volt benne a török, hogy a magyarok elôbb utóbb csak
') Forgáchban nem remiscentia-e ez Liviusból, Saguotum
ostromának leirásában?
ZHINYI MÏKLÓS A SZIGETVÁBI. 581
a kifáradás miatt is el fognak nyomatni. Aztán neki
nem csak az óváros kellett, hanem az a par száz magyar
is, ki benne harczolt. Valószinü, hogy ha ezek önkényt
ajánlkoztak volna is egy negyedórai fegyverszünetre,
hogy a várba bevonulhassanak s további harez nélkül
adják az óvárost aszultán kezébe, ez visszautasitja vala,
mindamellett, hogy mint a következés mutatá, tömér-
<lek vitéz török Teszett el a rá nézve hátrányos küzdelemben.
A helyett, hogy mint rendes harczban várható
volna, maga adjon alkalmat a harcztól elállani kész
«llenfélnek a visszavonulásra, azt gátolni törekedett.
Mint a halottak számából látni fogjuk, aszultán tettleg
bevallá, hogy egy magyarért kész tíz törököt adni. —
Es számitása nem volt eszélytelen. Tudta, hogy Szigetvár
csak a katonák számára nézve szenved szükséget,
mig magának sokkal több katonája van, mint a mennyit
e czélra használhat.
A magyar ôrség nem egy diadalt vivott a törökön,
hanem az egész augustus 19-ike sok diadal hosszu
lánczolata volt: a török nem tudta megvetni lábát a
városban. A csaknem emberfeletti munkában a védelmezôk
már korán lankadni érezhették erejöket; de a
siker buzditása s a diadal mámora uj erot adott. Végre
azonban a kimerültség miatt a test alig volt már képes
megtenni szolgálatát a lankadathin lélek parancsainak.
Lement már a nap, az est is beállott s a törökök még
sem engedének szünetet. Ekkor vagy Zrinyi parancsáfa,
vagy a kimerültség okozta kénytelenségbôl, az alvezérek
rendeletére, a védôk vissza kezdének vonulni.
Egy történetirónk sem mondja, hol volt a rés az
ováros falán, honnan a visszavonulás kezdôdött. Igen
582 ZETNYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
valószinü, hogy ez a legkitettebb oldalon, a keletin
volt a Késas nevü bástyán, e szerint a várba vezetô
kaputól a legtávolabbi ponton, s az egész csapat egyszerre
nem vonulhatott vissza, különben a betóduld
törökök még mielôtt a kapuhoz érnének, utjokat állhatták.
Szükségkép fedezo csapatot kellett hátrahagyni,
mely nagy valószinüséggel áldozatul volt esendô. Mert
ha az esti homály fedezete alatt tán nem veszi is észre
rögtön az ellenség mieink nagyobb részének kivonultát,
kétségkivül azonnal észre veszi a védelem teljes
megszüntét, s ideje és tere lesz a hátra maradt csapa
tot tulnyomó erôvel üldözni sôt körül is venni. Ugy
látszik, a visszavonulásra ily fedezo csapat rendeltetett
ki, mely nagy részben odaveszett. Igy értendô
krónikáink azon állitása, mely szerint a védôk egyrészének
sikerült a visszavonulás, egy másik rész körülfogatván,
elszánt küzdelem után a sokaság által elnyomatott.
1y~
Annyi bizonyos, hogy augustus 19-ike több jeles
vitéz s épen csapatvezér életébe került. A száz-száz
embert vezérlett Batai Péter, Deák Balázs és Gyori
Mátyás az elesettek közt voltak, valamint a lovasok
') Leghitelesebb forrásunk, Budina, úgy adja eló a dolgot,
hogy a védók egy része bemenekùlt a várba. De másfelol azt
mondja, a janicsárok elôbb voltak az óvárosból kivezetó kapun,
mint a mieink. Ha ez az osszes visszavonulás elejére volna ér
tendô, akkor majd senki se m menekulhetett volna be a várba.
Az ellenmondáscsakngyvan megoldva, ha a fentebbi, különben is
kénytelenség parancsolta elrendezést veszszük fel. Forgách csak
annyit mond, hogy mieink kifáradván, estve visszavonultak a
várba. Ietvánfly, ki mieink megelóztetését (hihetóleg Budinát
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 583
közül Bosnyák Márton, Gerdei János és Botos Péter.
De legjobban sajnálhatta Zrinyi Székcsoi Mátét, kinek
mindkét térdét egy golyó sértette meg, úgy hogy
felgyógyuláshoz nem volt remény s Zrinyi legjobb hadnagya
mindenesetre használhatlanná lett ezen ostrom
alatt. Midôn Zrinyi számba vette az óvárosból menekültek
számát, báromszázat talált belôlök a várban.
Igy az ováros háromszáz halottba került. De az ellenség
tíz annyit veszitett. A janicsárok és másnemü leg
jobb katonák közül három ezernél többen estek el a
magyar ágyuk, puskák és dárdák által csak augustus
19-ikén.
Zrinyi az érzékeny veszteség mellett sem panaszbodhatott
alkalmasint azon, hogy számitásában csalatkozott,
— sot hihetô, hogy maga sem remélte a külvárosok
ennyi ideig való megtarthatását. Azonban az
ováros eleste elôreláthatólag nagy kárt okozott a vár
védelmében. Többé nem lehetett meggátolni a tavat
fenntartott töltés átvágását, s a szárazság folyton tartván,
a törököknek meg lesz könnyitve a különben nem
mély árkokhoz s középszerü magasságu várfalakhoz a
közelités.
Ennélfogva még az ováros odahagyása elôtt futárt
indított a királyhoz, kitôl azt remélte, hogy miután
még juliusban megtétettek a nagy elôkészületek, már
legalább is Gyôrnél lesz található.
akarván értelmezni) úgy magyarázza, hogy a töltés felôl a nyugati
oldalon volt törökök vágták el mieink utját, szintén emliti,
hogy mieinknek utolsó sorait vették körül a törökök. Bizar röviden
mondja, hogy mieink közül sokan vesztek el, mig a vár hidjáig
jutottak.
584 гяшт: miklós a szigetvábi.
A Szigetet a ezó betüszerinti értelmében körülvett
roppant török seregen a futárnak sikerült átvergodni;
de csakhamar azt hallhatta, hogy a király valahol
Bées körül keresendô, kit azonban a magyar határszélen
Ovárnál talált még is augustus 18-án.
Miksa császár augustus 12-ikén tartott szemlét
Bécsben ott összegyült hadai felett, s augustus 15-ikén
érkezett Óvárra. Itt mintegy ötvenezer ember volt
együtt: huszezer lovas és harminezezer gyalog, —
Komáromnál Salm vezérlete alatt harminezezer ember
várta ezek megérkezését, — és az egész keresztyén
sereget beleszámitván a felsô megyékben és a Muraközben
állomásozott osztályokat, összesen nyolczvanezer
gyalogra és huszonötezer lovasra becsülték. —
Mindamellett, hogy a Magyarországot ezen nyáron elboritott
ozmán sereg összesen mintegy háromszázezer
emberre becsültetett, a nagy harczokban használható
török sereg aligha meghaladá a keresztyén hadak számát,
úgy, hogy a keresztyén fegyverek gyozelme, jó
vezetés mellett, igen valószinüvé lett. — Nevezetes és
hiteles adat, hogy Miksa, míg Ováron táborozott, hajlandónak
mutatkozék rá, hogy a szultán derék hada
ellen támadólag müködjék, s a Dráva felé induljon
azonnal. ') Ezt javaslatkép terjeszté a hadi tanács elé,
melyet az Ovárnál a királyhoz csatlakozott világi és
egyházi magyar fourak többsége s tán némely idegen
is helyeslôleg fogadott.
') Oestereiohische Milit. Zeitschrift. 1827. III. 77. 1. Abécsi
hadi levéltár eredeti kézirataiból és nagy részrehajlatlansággal
irá Schells idézô jelek közé foglalt szavait, melyekben a király
»éleménye foglaltatik, nem lehet ke'tségbe vonnunk.
ZBDîTI MÍELOS A SZIGETVÁBI. 585
Igy föltehetjük, hogy ha Óvárról a szigeti vagy a
magyar urak által küldött más futár isinét bejuthatott
Szigetvárba, a legbátoritóbb ujdonságokat vitte, melyeket
a várbeliek nem vehettek üres igéreteknek. Annál
még valószinübb az, hogy Szulejmán nem tett föl
egyebet, mint hogy a keresztyén sereg, ha rögtön nem
is, mert mozgásai lassuk szoktak lenni, csakugyan Sziget
fölmeatésére jön. — Siettetni akarta hát Szigetvár
bevételét, hogy a keresztyén serget megelôzze.
Az óváros bevétele után, bar legjobb csapatjai sokat
szenvedtek már, még elég ép erôben volt a török
sereg, s kétségtelen, hogy ha a vár nagy ellenállás
nélkül adja föl magát, Szulejmán minden késedelem
nélkül a keresztyén tábor fölkeresésére indult volna.
Ellenben, ha Zrinyi oly makacsul tartja magát a külvárosoknál
jóval erôsebb várban, nagyon valószinüvé
vált, hogy a szultán azon évben uj, nagyobb vállalatokra
nem indulhat. Ha már a gyengébb két külváros
ostroma mintegy két hetét vette el, a vár ostroma könynyen
eltarthat september közepéig s mire onnan Bécshez
érkeznék, nem messze lennének már az osi esozések
és hidegek, melyek visszatérést parancsolnak Konstánczinápolyba.
De különben is a vár ostromában tömegesen
kell föláldoznia legjobb katonáit s kifárasztania
összes seregét. A megroncsolt hadak nemhogy Bécs
ostromát megkisérthették volna, hanem kétségkivül
tartózkodniok kell vala minden osszecsapástól a ke
resztyén derék sereggel.Igy a szigeti vitézek augustus
20-ika után való kitartása már eleve meghiusitá a világhóditó
szultán merészebb vállalatát azon évre. A
kénytelenség nem engedett neki más haditervet, mint
586 ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
Szigetvár bevételét. S e tervben lényeges követelés
lehetett, hogy minél elôbb végrehajtassék bár minemü
áldozattal; — Sziget bevételével mindenként befejezettnek
tekintheté a szultán azon évi hadjáratát.
Miután Zrinyi egészen a várba zárkózott, a szul
tán a végsôt vélte megkisérlendônek, hogy a vár harcz
nélkül föladassék.
Az egykorú történetirók egyike sem emliti, hogy
Szigetvár megszállásakor az ostromlók felszólitották
volna Zrinyit a vár föladására, holott ezt más ostromoknál
meg szokták emliteni; és ha megtörtént is az
elôleges fölszólitás , mi valószinü, az csak a szokott
íbrmaság volt : adják f öl a várat, szabad elvonulhatás
föltéte alatt. De többen fölhozzák, sôt kiemelik, hogy
midôn Zrinyi katonái az óvárosból a várba vonultak, a
szultán nagyon kecsegtetô f ölszólitást intézett Zrinyihez.
Nem parlamentaire utján, kik ritkán közlekedtek
abban az idôben, hanem nyilvesszore kötött levél által,
Zrinyinek igéré a szultán, hogy Dalmátia, Horvát- és
Tótország fejedelmévé teszi, s birtokokkal, kincsekkel
ajándékozza meg. A szultán nem értette ajánlata alatt
azt, hogy a török által egyszer elfoglalt dalmát-, hor
vát- és tótországi várak is Zrinyinek adatnak át: a
mely várba a török betelepedett, azt valláses törvényeinél
fogva nem volt szabad többé keresztyén kezekbe
adni. A szultán pedig minden hatalma mellett sem léphette
át a vallásos töryényeket. Igy tulajdonkép a
szultán arra szólitá fol Zrinyit, adja a szultán hatalma
alá nem csak Szigetvárt, hanem Horvátországnak még
a magyar korona alatti maradványait is. Zrinyi, ha felelt
a fölhivásra, oly határozott jellemnek, mint ô volt,
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETYÁBl. 587
könnyü volt felelnie. Azt mondhatta, oly vásárba nem
ereszkedik, melyben ô, Zrinyi oda adja azt, a mi nem
az ové, hanem a magyar királyé, 'oly ajándék díjában,
mely nem a szultáné, hanem ugyancsak a magyar ki
rályé! A szultán Szigetvárával együtt kétszeres nyereséget,
s róla Zrinyirôl kétszeres árulást teszen fó'l. A
fejedelmi czim, mely ôt és családját Szapolyaival csaknem
egy rangra emeli, oly egyéniségnél, minó Zrinyi,
nem ingathatja meg az eros szándékot akkor sem, ha
eskü nem kötelezi.
Török krónikák s kétségkivül szintén török monda
után egyik magyar történetirónk elbeszél még egy
cselfogást, melylyel Zrinyit a szultán a vár föladására
akarta birni.
A hôs idôsbik fiának, ki Muraközben Perlaknál
Károly foherczeggel s a horvát bánnal táborozott, egy
trombitását elfogják a törökök s a szultánhoz küldik.
Ez a trombitát, melyrol a Zrinyi család festett czimere
függött , beküldi Szigetvárba azon izenettel , hogy
Zrinyi György fogva van, mint ama trombita bizonyitja.
Ha Zrinyi fol nem adja mindjárt a várat,
fia levágott feje másnap egy sánczkosárra lesz feltüzve.
Nem gyanús-e, hogy oly nagy uralkodó, mint Szulejmán,
ily hozzá méltatlan cselhez folyamodjék? —
A mi valószinütlen, azt többnyire valótlannak is találjuk
a historiában, ha bôvebben utána járunk, vagy
jobban meggondoljuk ; s csaknem mindazon esetben,
midôn a krónika a vezérferfiakra nyilván való nagy
oktalanságot fog, igen gyanussá lesz a hitelesség.
Tény az, hogy Zrinyi György nem volt fogoly. A
588 ZEIKYI MIKLÓS A SZIGETTÁBI.
szultán azt kivánta volna Zrinyitôl, hogy fia élete díjában
adja fölavárat. Mi történik, ha Zrinyi azt mondja:
a vár tied, csak mutasd elô fiamat? A töröktol nem
csak gonosz, hanem nagyon izetlen tréfa lesz vala oly
igérettel akarni kicsalni Szigetvárát , minek hazug
volta okvetlenül meghiusitja az eredméñyt, mielôtt ez
bekövetkezhetnék. Es abban az esetben, ha a szultán
teljesitheti vala a fenyegetést, nem tüzelte volna-e csak
nagyobb boszúra a vitézeket, kiknek elszántsága volt
eddigis az egyetlen akadály nagyravágyó terveiben? ')
A vár föladására váltott feleselés mindenesetre na
gyon röviden folyt. A török, úgy látszik, oly keveset
várt tôle, hogy mondhatni egy pillanatra sem szakasztá
meg a harczot. A mint 19-ikén az óvárost megszállák
a törökök, nagy hé»vel folytatták a munkálatokat a
vár ellen.
A mi Szigetvár ostromában jellemzo, a mi a vár
bevételének nehézségeit illeti, csak a vár ostromában
tünt ki, s a két város bevétele nagyon közönséges fegyvertény
volt hozzá képest.
A várnak legalább két sarka ellen az ágyuzás már
az óváros ostromaután meg volt kezdheto.Az óváros bevétele
után pedig mind a négy sarokkal szemben hatalmas
ágyutelepek müködhettek, sot valószinü, hogy az
óvárosban is támadt egy faltörô ágyutelep. A várbeli
tüzérség kétségtelenül résen volt s már a telepek fölállitása
és az ágyuharcz sok emberébe került az ostromló
') A fentebbi mesét Forgáchnak a szigeti ostromról irt elbeszélésébe
szövi Reussner : „Rerum Turcicarum Narrationes"
(Frankfurt, 1603. 4-ed rét,) 160. 1. Forgách hazai kiadásaiban ez
a hely nines meg.
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 589
seregnek. Az akkori török várostromokban nagyon
nehezen sikerült a réstörés ágyuk által. Földalatti ak
nák nyitának nagyobb réseket a váron és pedig egy
pillanat alatt, úgy hogy a kijavitás lehetlen volt. Szigetvár
alatt a fölület minôsége nem engedé meg aknák
készitését, s azért csak a fáradalmasabb, több emberveszteséggel
járó és kevésbbé sikeres ágyuzás mellett
kelle maradni. De ha a vár öt bástyájának lerontása
mar sikerült volna is, a török még keveset nyer vala
ezzel. Nem csak azért, mivel a boronákból és foldbôl
készült bástyákon éjjel ki lehetett foldozni, a mit nappal
az ostromlók megrongáltak, hanem mivel a közeledés
a gyalog tömegeknek lehetetlen volt egy tavon
keresztül. A törökök, mint mondám, elég gyakorlottak
valának közelitô árkok készitésében s nemcsak az uj-,
hanem az óvárosnak legalább egyik oldalán használhatták
az ostromlók a közeledés ezen eszközét, és a
város vizzel telt árkának feltöltése is az árkok foldhányásainak
fedezése alatt meg vala könnyítve. A vár
megközelitése nem történhetett árkok által: itt töltést
kellett épitni.
Sziget ostromát átalán az jellemzi: aknák helyett
ágyutelepek; különösen pedig a várét : árkok he
lyett töltések. A törökök sokat nyertek azzal, hogy
a tó vizét lecsapolták, miután az ováros alatti nagy töl
tést keresztülvágták, mi által csak a mélyebb helyeken
itt-ott maradtak kisebb tavak; de ez nem változtatott
azon kénytelenségen, hogy a föld felszine alatti munkálatok
helyett a fold felett kiemelkedô közeledési
eszközöket készitsenek, az árokkészitésre alkalmatlan
hig iszapban, mely a tó fenekét képezte. A munkások
590 ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
fedezése ily módon tokéletlen levén, s maga a munka
több idôt kivánván, csak roppant emberáldozattal folyhattak
a munkák.
Aliportug, ki az ostromlók tüzérségét és a munkákat
vezette, s kit a szultán az ováros bevételéért kétszáz
arany ajándékkal tüntetett ki, már az óvaros ostroma
alkalmával, mint emlitém, ágyutelepet állifa fol
hátulról, a vár éjszaki részén, mely belsô várnak neveztetett.
Itt még, mint látni fogjuk, szó sem lehetett,
kivált a víz mélysége miatt, közeledési munkálatokról.
De kétségkivül kevesebb volt a víz a vár
nak a város felôl eso részénél s itt kezdôdött a vár
valódi ostroma. Egy krónika sem említi, de hihetôleg
azért, mivel magától értetik, hogy itt Zrinyi íölégette
a vár kapujából az óvárosba vezetett hidat, mihelyt az
óvárosbeli ôrség megmaradt része a várba érkezett.
Szintén magától értetik, hogy a déli kaput folddel feltölteté.
Ez, úgy látszik, egyetlen kivezeto kapuja volt a
várnak. Tole jobbra és balra erôs bástyák képezték a
várnak két déli sarkát. A kaputól bemenet jobbra volt
a külön névvel el nem nevezett nagy bástya, tole balra
a szintén eros „Hegy-bástya." Ezen ketto ellen kezdtek
müködni a törökök legnagyobb erôvel mindjárt az
ováros bevétele után; mert azelôtt nem is lehetett mtíködniök,
mint már érintém. ')
') Habár összezavarják az idörendet, krónikáink legtöbbje
emliti, hogy ezen az oldalon két felól kezdének közeledni a tö
rökök. Budinánál olvassuk: „Erant itaque ex duabus partibus
crates, a civitate arcem versus confectae." Sehwandt. 1.780.
Istvánffy csak az uj ágyutelepeket emliti, (melyek a közelite'sek
ZBINXI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 591
A közelebbi czél a közeledésben az volt, hogy a vár
azon pontjairól, melyeken az ágyuk rést voltak nyitandók,
védmüvek emeltessenek a puskás és nyilas janicsárok
számára, kik a várbelieknek lehetlenné tegyék
mind a törés kijavítását, mind а tüzérek megjelenhetését.
A két nevezett bástya mellett ennélfogva oly ma
gas töltéseket akarának épitni, melyek magasabbak
legyenek a vár bástyáinál, hogy az oda elhelyezendô
lövészek a várfalak felett uralkodhassanak puska és
nyillövéseik által. Az eljárás oly forma volt, mint a
lôpor feltalálása elôtti ostromokban, midó'n az ostromlók
ügyekeztek a vár tornyainál magasabb tornyokat
készitni, honnan a várbelieket lôhessék. A törökök
1565-ben Málta szigetén is hasonló tulemelkedô töltésekkel
akartak a janicsároknak elônyt szerezni a vár
védoi felett.
A vár árkaihoz minél közelebb eso ily eroditvények
még oly helyen is, hol a készités a várbeliek folytonos
tüzelése közt földárkolással mehetett, nagy áldozatokba
került '). Sziget ostroma után öt évvel a törökök Cyprusban
Famagostát ostromolván, egy nagyszerü ily
töltés épitésére negyvenezer munkást állitottak ki, s
«zek közül tizennyolczezer pusztult el. Máltában és
Goletta ostrománál tiz — tizenkétezer ember-élet árán
lehetett a veszélyes munkát végrehajtani. Szigetvárnál,
irányát megjelölik): egyik a hegyi bástya, másik a kapu melletti
ellen volt felállitva. — 314—15. 1. Ortelius a két utról szól,
melyet a törökök a moceáron keresztül épitnek. 111. 1.
') A várfalak dominálására épitett ily magaslatot a mai
hadtudományban „Cavalier"nek nevezik, vagy lovasnak, talán a
többi müvek közül való kiemelkedése miatt.
592 ZBUíYI MIKLÓS A szigetvábi.
hol a foldmunkálat lehetetlen volt s a töltéshez való
anyagot egészen egy mocsáron át kellett szállitani, az
ostromlók áldozata nem lehetett s nem is volt kisebb.
Szigetvárnál elôször utat kellett késziteni a vár árka
tájáig, melyen kényelmesen lehessen hordani a töltés
hez való anyagot.
Az ováros bevétele után harmadnapra elkészülvén
a vár két déli bástyája ellen az ágyutelepek '), hozzáfogtak
amaz út készitéséhez. Az anyagot nagy részben
a szomszéd erdôk szolgáltatták. Vesszôkbôl egy ajtó
hosszuságu és szintoly széles, lapos fonadékot fontak,
oly formán, mint a kocsi-kasok fenekét, csakhogy vastagabb
gerinczekre és vastagabb vesszokböl. A csak
iszapos és sáros helyen ezeket teriték a földre a janicsárok,
hogy járhatóvá legyen a felület. A hol szükséges
volt, két-három rétegben teriték le 2). Ezen munkában
a szükséges anyagokat hátukon vitték a katonák
a vesszôfonadékból elkészitett uton. Hogy utjokban
némileg fedezve legyenek, vesszôkévéket, s talán
faczölöpöket állitának mellvédül 3). Hihetô, hogy folddel
és gyapjuval töltött zsákok és hordók is védték. —
De mindez gyengébb volt azon védelemnél is, melyet
') Istvánffy 314. L: „Et biduo post (t. i. az ováros bevé
tele után), perfectis aggeribus , arcem exteriorem duobus in
locis, uno ad propugnaculum, quod Montem vocabant, altero e
regione portae . . . diruere coepit."
a) Oly formán tesznek ma is, s az ily fonatokat vizi vesszónyalábnak
(uémetúl Wasser-Faschinen) nevezik.
") Az egy Budina említi az útkéezités ily fedezését ezen
rö vid s nem szabatos szavakkal: „trabes et ligna praeferebant,
quibus tecti, viam straverunt, et de die in diem propius ad
arcem accesserunt."
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 593
napjainkban csak ршка és kartácstüz ellen állitnak ').
Az ágyugolyók könnyen elsöpörhették, kivált акког,
midôn a várbeli ütegek teljes erôvel müködtek még
ezen közeledési utak készitésekor. Azonban a törökök
szakadatlanul folytatták a munkát. A táborba hozott
számtalan keresztyén jobbágyok nagy része az erdôn
favágásra, vesszôfonadékok készitésére rendeltetett ;
ezenkivül a mennyi zsák, szôr, gyapju, nyers bôr és
bordó volt messze vidéken, mind összehordták a szultán
táborába. A sok ezer teve, öszvér és paraszt-kocsi,
mely a tábort kisérte, mind ezen szerek hordására alkalmaztatott.
Továbbá az összes török gyalogság és
lovasság munkára rendeltetett. Nem volt semmi kivétel.
Nemcsak az alsóbb tisztek, hanem a bégek és pasák
is hordták a fát, vesszôfonadékot és gyapjas-zsákokat.
Szigetvár közel egy mérföldnyi környezetben egy
rajzó méhkashoz hasonlított, csak hogy nem gyümölcsözô
munkára, hanem öldöklés müvére. A munkások
nem csak Sziget, hanem magok közül is sok ezer számára
sírdombot látszának összehordani.
De bár mennyien estek el a törökök közül, a hézagokat
bôven lehetett pótolni a roppant hadseregbôl,
s a munka nem tartott szünetet. A két bástya
közelébe nem sokára tömérdek fa, gyapjuzsák, kôvel,
mohával, földdel és gyapjuval töltött hordó halmoztatott
föl. A hordókat, melyek a mocsáros helyen mintegy
alapját voltak képezendôk az épitendô erôditvénynek,
a janicsárok a sárra terített vesszofonadékon
') Az ugynevezett „futólagos töltes" (flüchtige Sappe) csak
a XVII-ik ezázadban fejlett nagyobb töкélyre. Vorlesungen
über Kriegsgeschichte. (Stuttgart, 1856. II. 126. 1.)
Zrinyi 38
594 zBnm miklós a szigetvábi.
hosszába fektetett fakorcsolyákon hengergették a kijelölt
helyre, s a vitt tárgy legalább puskagolyó ellen
egyszersmind védelmül szolgálhatott vivôjének.
Nagyon hihetô, hogy a törökön kivül semmi más
európai hadsereg nem lesz képes bevenni Szigetet,
mely alatt a katonák harcz nélkül is tömegesen hullottak
el.
Habár a szultán jelszava volt, bevenni Szigetvárat,
ha egész serege oda vész is, végre szükségesnek látta a
gazdálkodást embereiben, kikre egy megtámadtatás
esetében, sot Szigetvár megrohanásánál is szükeége
lesz. Ennélfogva elhatározta, hogy a keresztyén jobbágyokat
nagyobb mértékben s a kitett helyeken is
alkalmazza a vár elleni munkálatokban. Maga a szul
tán Zimonytól Szigetig temérdek gyalog és szekeres
rácz jobbágyot hajta el táborával s a budai pasa is a
maga kormánykerületébôl sokat küldött neki, hihetôleg
a több biztosságot igért Duna es Tisza közti területrôl
a vukovári hidon át.
És a szultán elkövetteté a kegyetlenséget, hogy a
fegyvertelen keresztyén nép, mely az ozmán törvények
szerint sincs hadi szolgálatra kötelezve, ágyu és puskatüzben
készitsen földgátat testvérei, a keresztyének
vesztére. Keresztyének épiték csakugyan a töltést ').
A várbeliek, természetesen, nem kimélhették ôket. Oly
gyilkoló tüzet intéztek rájok, mint annak meggátlása
') Minden egykorú hi teles forrás említi a keresztyén jobbágyok
ily használását. De legjobban kiemeli az a névtelen, ki egy
Szigetvárból menekült katona elbeszéléséból irja közvetlenul
jelentését, 1566-ban: „Aliportug, ugymond, annyi fát és iöldet
hordatott össze, hogy rövid idón egy elég magas töltést készített
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁEI. 595
kivánta, hogy a Szigetvárra nézve veszélyes török telep
«lkészülhessen.
Ezt a szomorú vonást nem igen emeli ki történetirásunk,
pedig hozzá tartozik a szenvedélyesség jellemzéséhez,
melylyel a harcz folyt. Ha már a szultán
részérôl az elkeseredés jele keresztyén jobbágyainak
ily kitevése a keresztyén golyók elébe, képzelni lehet,
mily bôszitô hatást tett az a vár védelmezoire. Zrinyi,
ki a szultánt megérkeztekor üdlövéssel és a sánczok
földiszitésével üdvözlé, mintegy ki akarván mutatni,
hogy lovagias ellenfélnek tekinti, most kétségkivül
adott oly jelt, mely kimutatá teljes méltatlankodását,
sôt a hatalmában álló eszközökkel kétségkivül meg is
torlá. Volt-e rá eszköze? — Többen említik, hogy Szigetvárban
török foglyok voltak orizet alatt. Alig képzelhetô
oly várparancsnok, ki hasonló esetben ki nem
izen az ostromló vezérnek, hogy ily eljárásért a fog
lyok lakolnak. S ha kétségbevonhatlan tény az, hogy a
törökök a keresztyéneket tömegesen áldozák fol müveik
készitéséhez, már eleve is nagyon valószinünek
tarthatjuk a török foglyok által vett megtorlást. Zrinyi,
— kétségkivül az elôleges intés sikeretlensége után, —
a számos török fogoly közül háromszázat nyakaztatott
le s tüzette ki fejöket köröskörül a várfalakra, ha hitelt
adhatunk egj különben híteles krónika állitásáel
— s mindezt sok ezer szegény keresztyén paraszt kegyetlen
munkája által. És babár mieink szakadatlanul lôttek rájok, a tö
rök nem kimélte óket" sat. Aus vier Jahrhunderten. I. 3. 1.
Budina szerint keresztyének és azápok is foglalkoztak a munkában.
38*
596 zEnm miklós a szigetvábi.
пак '). — Zrinyi ezzel különösen saját katonái kozvéleményének
tartozott , kik kétségkivül igazságos
mértékkel mérést láttak benne. Es most a törökökön
volt a f'elbôszülés sora. A janicsárok azonnal rohamot
sürgettek a vár ellen 2). A vezérek alkalmasint úgy
vélték, hogy a katonaság pillanati ingerültségének
tüzét, ha valaha, most kell folhasználni ; most csodát
fognak mivelni.
Hétfon, augustus 26-án, az ováros odahagyása után
épen egy héttel, a bástyák lövetésének pedig mintegy
ötöd napján, a Hegy-bástya, igaz, meg vala roncsolva;
amaz említett töltés is nagy részben meg volt közelében
; de egy roham intézésére korántsem volt mégmegérve
ama bástya. A nagy töltéstol nem volt még
az árok széléig vive a munka ; az árok maga feltöltetlen
vala.
A Hegy-bástya alatt a törökök az árkot serényen
ügyekeztek feltölteni fákkal, vesszôkévékkel és fold-
') Ortelius. 110. 1. Más nem említi. Ortelius is az ostrom
elejére teszi ezt, s nem mond semmi indokot hozzá. Feltehetö-e
oly esztelenség Zrinyirôl, hogy nagy okok nélkül fölingerelje az
ellenség katonáit s uj erót adjon elszántságuknak a boszú által ?
Külonben Sziget ostromára nézve, mint tóbb esetból láttuk, ha
a kevés fennmaradt szemtanúnak mind nagyon hézagos elbeszéléséból
a nagyobb tényeket elfogadhatjuk, a dolog egymásutánjára
nézve még Orteliusnál közvetlenebb forrásnak, Budinának
sem hihetünk mindenben. Magok a szenltanúk is annyira el voltak
foglalva éjjel-nappal az ostromban, hogy a sok nagy és
egymást gyorsan követett eseményt összezavarták s némely fontos
dolgot némelyek, mint csekélységet elhallgathattak. A indokolás
még hiányosabb, mint az idôrend.
') Ortelius említi azt, hogy a törökök Zrinyi fentebbi tette
után azonnal nagy dühösséggel tettek egy rohamot.
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 597
zsákokkal, a mi bár csak nagy áldozatokkal, de megtörtént.
A roham rettentô üvöltés, dob- és trombitaszó
között tétetett. De Zrinyinek csak most lehetett teljes
oka meggyôzôdni, hogy megíorló rendelete számitásnak
sem lett volna rosz épen ezen idopontban. Készen
várta s kellôen f ogadta a vakmerôket. Agyu-, puskagolyó
és dárda által tömegesen pusztított vitéz török
lovagok halmozódtak mellvéddé s tölték be a rést és
árkokat.
A kétségbeesett bátorsággal vitt rohamnak futás
lett a vége, ha gyors futás lehetséges lesz vala. Csak
kisebb része menekülhetett az elfcészített útoD, — a
többség az iszapban, vizben gázolva hosszasan tartá ki
hátát a vár ágyu- és puskagolyóinak. Igy a futásban
ugyanamiyi veszett el, mint a rohamban '). Most
úgy látszik, nem a janicsárok vitték a fôszerepet, hanem
a lovaikról leszállott szpáhik és határszéli katonák.
Mert 26-ikán nehány bég és az egyiptomi pasa is az
elesettek közt voltak. Mieink két nagy bibor zászlót
vettek ki két bátor török zászlitartó kezébôl makacs
vivás után, melyet azok kétségkivül azért hoztak, hogy
majd a vár bevétele jeléül tüzik ki a bástya fokára 2).
Az ostromlók belátván, hogy több elôkészületre
van szükség egy rohamhoz, a két fentebb nevezett
bástyán kivül megközeliték és törék a vár éjszak-keleti
bástyáját is, mely épitôjérol vagy megujitójáról Nádasdy-
bástyának neveztetett 3). Mindhárom részen az
') Istvánfiy. 815. 1.
*) U. a. u. o. és Budina 731. 1.
') Különös,hogy Istvánffy három uj oldalról való támadást
598 ZBINYI MIKTiÓS A SZIGETVÁBI.
ostromlottak eddigelô ügyekeztek a rongálásokat kijavitni;
de lassanként mindhárom oldalon elkészültek
azon töltések a bástyák közelében, melyek az ágyukkal
képesek voltak daczolni s folül fakerités és földkosarak
mögött puskás és nyilas lövészekkel rakatván
meg, a várfalaknál magasabb állásukból uralkodtak a
rés folött, úgy hogy azon nem mutatkozhatott mar
tüzér, sem a ki az ágyugolyók rongálásait kijavithassa.
A janicsárok rendeltetése itt a várhoz oly közel az is
volt, hogy fölgyujtsák a várat nyilra kötött szurkos
tekercsekkel s más tüzes eszközökkel ').
A janicsár puskagolyó nem érdemelt golyó-nevet,
mert még száz év mulva is koczka-alaku volt. Mindenik
janicsár a lôport egy szaruban oldalán hordozva,
tarisznyájában több négyszegletü hosszú ólom rudat
tartott, mely azonban vastagabb nem volt, mint a puskalyuk.
Volt hozzá a tarísznyában egy kis balta, melylyel
az ólomrudból egyenlô nagyságu koczkákat
vagdalt le. Ezek szolgáltak golyó gyanánt 2). Hogy
koczka töltés mellett , a lövés nem lehetett nagyon
pontos, s bogy még a nyilak is divatoztak a török hadseregben,
ebbôl érthetô 3). Azonban oly közelrôl, mint
említ, holott maga sorolja elô uj gyanánt a már elóbb megvoltakat.
') 1556-iki szigeti ostrom alkalmával említi a török lovészek
ezen gyujtogatói rendeltetését Sambucus. Az 1566-iki ostromnál
csak azért hallgatják el tán a krónikák, mivel azon idôkben magától
értetôdött.
*) Marsigli könyve a XVII-ik századból rajzban is közli.
*) A XVI-ik században a hajóhadként szolgált janicsár osztályok
még egyátalában nem használtak puskát — csak nyilakat.
ZBINYI MIKLOS A SZIGETVABI. 599
a toltés volt a falakhoz, nagyon hathatósan tüzelhettek,
s a várôröknek beljebb kellett vonulniok. A várbeli
házak fölgyujtása, kétségkivül mieink ébersége
és oltásban való serénykedése miatt nem sikerült.
De a réstöres elôrehaladt s a törökök szakadatlanul
elôkészületeket tettek egy kovetkezendô átalános megrohanásra
, mely a közelebbi csütörtökön meg is
történt. Ez a nap augustus 29-ike volt, melyen a mohácsi
ütközetet, Belgrádot és Budát nyerte volt a
török. Ennek az idoszámnak a szultán oly babonas hatást
tulajdoníthatott, mely a mi mértékben buzdítja
katonáit, oly mértékben fogja csüggeszteni a magyarokat.
Maga Szulejmán, ki ezen ostrom alatt s az egész
évi hadjáratban ritkán mutatá magát katonáinak, elôhozatta
az nap díszlovát s bátoritóul jelent meg janicsárjai
elôtt, kik ezúttal a janicsáraga személyes
vezérlete alatt voltak rohamra menendôk. Utjok most
jobban el vala készitve. A legkeményebben vívott s
foczélpontul kitüzött Hegybástya felol is az árkok nem
voltak még, úgy látszik, annyira feltöltve, hogy a res
ne legyen kissé meredek a katonáknak. A feltoltés
szokott módja fákkal, vesszôkkel és földdel a vár tüzelése
közt sok idôbe és emberáldozatba került volna.
Aliportug egy mindkettôben gazdaságosb módhoz folyamodott,
melyet állitólag tavaly is használt a máltai
ostromokban. Találmánya ebbôl ¿Ht: széltében három
parasztszekeret állitott egymás mellé, hosszában tizennégy
sort egymásután. Ezt a negyvenkét szekeret rudak
és lánczok által oly merevül összeköté, mintha egyetlen
kocsi lett volna. Az oldallétráiktól megfosztott kocsifenekeken
hosszában és keresztben ölfarakás módjára
600 ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
több sor boronát kötött le keményen, melyek jó magassá
és erôssé tették a készületet. Legfelül pedig
deszkával bepadolták, úgy hogy az egész mintegy
„ponton" gyanánt szolgált a szárazon. Keresztyén
jobbágyokkal tolatták eleve elkészitett töltésen ezt a
szekérerôdöt a réshez, mely csaknem egy szinvonalra
tölté ki a rohanók utját a tört bástya magasságával.
Ezen a széles és kényelmes úton rohantak most a janicsárok
').
A robam szerencsétlenül kezdôdött. Aliportug a
maga föltalálta hidon esett el golyó által, Zrinyi szemeláttára
2). Benne egy mind találékonyság mind merészség
által kitünt tüzért és hadmérnököt vesztett a
szultán, kirôl kétségtelenül elismerte mindenki a török
táborban, hogy legtöbb érdeme van a Szigetvár körül
eddig tett haladásban. Portugal születésü volt s török
fogolyból a szultán rabszolgája lett, ki a tehetséges
embereket minden nemzetbôl szereté magához csatolni.
Szulejmán a tüzérségben való avatottságáért az utolsó
évben szárazi és tengeri hadainak foparancsnokává
tette.
Ezenkivül az akkori világ legkitünôbb gyalogsága
a janicsár testület, melyet most nagy tekintélyü parancsnoka
vezérlett, ismét kénytelen volt szokása és
törvényei ellenére hátát mutatni, sot a mi nagyobb
szégyen volt, a janicsár agát foglyul hagyák a kereszl)
„Aus vier Jahrhunderten." I. 8. 1. Ezen részletes és egészen
hiteles leirás is, melyet minden krónikánk elhallgat, bizonyitja,
hogy Szigetvár ostromára vonatkozó historiai adatgytijteményünk
mily hézagos.
*) U. a. U. o.
ZBINYJ MIKLÓS A SZiaETVÁEI. 601
tyének kezében Annál elkeseredettebbekké lettek a
a következendô rohamok; de az ostromlók nagy vesztességgel
utasittatának vissza mindannyiszor.
Augustus 29-ike a szigetváriakranézvefényesgyozelem
napja volt, és meg is ünnepelték: örömtüzekkel,
trombitaszóval és derült kedvvel. A katonák, úgy látszik,
az örvendezésre csak félig a gyozelem és félig Aliportug
eleste által érzékösztönözve magokat 2). Az örömünnepbe
vegyült a gyász is. A 29-iki rohamban esett
el az egyik legjelesebb alvezér s Zrinyi kedves embere
Bika András is; Orosztoni Péter pedig csak kevéssel
azelôtt természetes halállal mult ki. Átalán a jobb alvezérek
közül kevés volt meg s ha a vitézek korülnéztek,
úgy találhatták, hogy azok közül, kik kezdetben
idezárkoztak , minden öt ember közül talán csak
három van már életben. De mig ez megvan,
erßs bizalmuk lehetett 3). Bár számuk fogyton fogyott,
') Forgách 428, Bizar 120. 1.
*) „Aus vier Jahrhunderten", hol egy szigetvári kozember
fölfogása és tudomása közöltetik, a szemtanu azt irja, hogy Zri
nyi csupán Aliportug elestére fuvatott diadaltrombitát és gyujtatott
örömtüzet, mi csata к ö z Ъ e n nem valószinü.
3) Forgách nyomán sokan azt állitják, hogy mikor a szigeti
vitézek az óvárost odahagyták, csak 800-an voltak már. De
Forgách idevágó helye gyanús. A sajtóhibával teljes kiadás
DCCC-at(800-at)mond; de nem lehetetlen, hogy itt CCC (300)-
nak kellene állani. Legalább akárhány ily sajtóhiba található
Horányi kiadásában. Az óváros odahagyásárdl szólva Forgách,
ezt mondja :„.... inumbrante jam vespera in arcem se receperunt.
Constat DCCC superfuisse, cum rursus nova oppugnatio". . •
etc. Ha a „Constat DCCC superfuisse" a városból kivonultakra
vitetik vissza, — a mi feltehetó, világos a leirásbeli vagy sajtó602
ZKINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
és minden veszteség pótolhatlan volt, kiszámithattákr
hogy minden roham s minden rendes nap hány emberéletbe
kerül, s úgy találhatták, hogy Szigetvár nem
napokig, hanem tán hetekig tarthatja magát. Az eleség
még folyvást nagy bôségben vala. Még egy héttel késôbb
is a folöslegig nagy mennyiségü liszt, íustölt bus
és hal, ötven bordó bor, tömérdek eczet, ötven bordómindennemü
fozelék volt. Habár a tüzérek száma nagyon
leapadt, elég ép ágyu és igen sok puskapor volt
rendelkezés alatt. Szóval „kimondhatlan bôség" volt
mindenben '). Mindez a külso várban tartatván, az
ôrségnek nagy gondja lehetett arra, hogy a törökök
gyujtó szerei ellen az oltás pontos és hathatós legyen.
Ezzel nem kellett fáradniok. A várban szorult parasztok,
nôk s nagyobb gyermekek alkalmasok voltak ezen
szolgálatra.
Aztán nagy remény lehetett még a császár fölmentô
müködésében. A török sereg magva már tetemesen
meg vala rongálva s tán az egész had kissé lehangolva
az oly lassu elômenetelen és annyi vereségen. A szigetváriak
úgy vélhették, hogy épen most érkeznének
legalkalmasabb idôben a keresztyén hadak, hogy bohiba.
— A ki különben is a betukben, nem a betut, hanem a
dolgot tanulmányozza, fólteheti-e, hogy csak 800-an lettek volna
a szigetiek aug. 20-ikán? Akkor az új- és ováros védelme 1700
emberbe került volna, a mi képtelenség. Tudjuk,hogy a nagyobb
óvárost is csak 600 ember védte. Forgáchnál hát, ha a megmenekült
óvárosiakra viendô a szám, CCC-at, ha pedig az összes
életben volt létszámra, akkor hihetôleg MDCCC-at kell olvasni.
(Horányi kiadása 426-ik lapján.)
') Badina, Schwandtnernél. 1.732.1. „quorum omnium prope
ineffabilis adcrat abundantia."
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 603
szút álljanak végre az ozmánoktól szenvedett annyi
megaláztatásért.
De ezen, hihetôleg még az utolsó pillanatban is
táplált remény már meghiusult még a császár Ováron
mulatása alatt,mely augustus 15-ikétól 24-ikéig tartott.
Ott nagy tanácskozások folytak a teendôkre nézve.
A király, mint említém, azt a javaslatot terjeszté elô,
hogy meg kell támadni a szultán derék hadát. Elejénte,
úgy látszott, a tanácsosok többsége a császár
javaslata mellett van. De nem sokára annyi aprólékos
aggodalmak támadtak, hogy a szándék határozatlansággá
folya szét. Elso kifogás volt az ellen, hogy a
császár személyesen menjen a Dráva felé. Mert ha a
had megveretnék, illetlen lenne a császárnak szemé
lyesen hátrálnia a szultán elôtt. Maradjon a császár
Gyôrött, s csak a sereg menjen Szigetvár felé Ferdi
nánd foherczeg vezérlete alatt. Némelyek, mintaz öreg
Batthiányi Ferencz, még ezt sem tarták tanácsosnak.
Forgách váradi püspök más hadi tervvel állott elô. —
Esztergomot kell ostrom alá fogni,miarra kényszerítné
Szulejmánt, hogy folhagyjon Szigetvár ostromával.
Úgy látszik, ezt a tervet is fölkapták, s ez megbuktatá
az elso javaslatot, hogy csakhamar ez is fontos okokkal
megsemmisíttessék.Elôször is szükséges, úgymondának,
aBottyánnál Székes-Fehérvár mellett állomásozó török
vigyázósereget szétverni, melynek erejérôl — a mi mai
nap csaknem hihetlennek látszik — nem volt biztos tudomása
keresztyén táborban, holottmár egyhónap óta
állott úgy szólva szemben a keresztyén sereggel, mely
Komáromnál foglalt állást Salm vezérlete alatt. Ennélfogva
a magyar tanácsosok azt javaslák, mindenekelôtt a
604 ZBINYI SUKIiÓS A SZIGETVÁEI.
Bottyánnál táborozó török sereg erejét kell kitudni,
mielôtt Salm Komárom alól ellene indulhatna 1). Végre
az a javaslat terjesztetett elô: vonuljon az egész sereg
Gyôrhöz a császárral együtt s csak ott határozzanak
majd a szerint, a mint a viszonyok és események alkalomszerünek
mutatandják. Különben sines még együtt
az egész sereg, melyet várni lebet. Habozó testületek
elôtt nagyon kapós szokott lenni oly terv, mely megengedi
a további bizonytalanságot — és az óvári táborban
többsége lett az utóbbi javaslatnak. Mindenik párt
remélhette még,hogy nézete Gyôröttfog diadalra jutni.
A császár augustus 24-ikén elindulván, miután
magához vette a Pozsony tájára érkezett ceeh lovasságot,
Mosonyon keresztülutazva, 26-ikán maga Gyôrbe
érkezett, a sereg pedig a szomszédságban, Abdánál, a
Rábcza két partján ütött tábort. Másnap, 27-ikén, a
sereg egy mérfölddel elôbbre csatarendbe állittatott,
hogy a császár szemlét tartson folötte. Elsô sorban állának
a magyarok három csapatban, utánok más népbeli
könnyü lovasság. Ezután az ágyuk és társzekerek; a
harmadik sorban az egész gyalogság s végre hátul tartalékkép
a vasas lovasság. A németországi és osztráknémet
tartományokbeli segédsereg 17,600 lovasra és
22,000 gyalogra, összesen hát közel negyvenezer emberre
ment. Az ezen táborban volt magyar had csak ötezer
embert tett; de a felvidéken Dersffy alatt tizezer
ember állott és a Muraközben a Károly herczeg alatt
') A béesi hadi levéltárban eredetiben megvan a magyar
tanácsosok véleménye latinul, ily czim alatt : „Opinio Consiliariorum
hungarorum ddo 19-ma Augusti." (Oesterr. Milit. Zeit
schrift" П1. 73. 1. 1827-iki folyam.)
ZEINYI MIELOS A SZIGETVÁBI. 605
volt 13,000 embernyi táborban valának a horvátok s
tán egy-két Dunán túli megye. Ezenkivül Laski, a
lengyel, kinek Magyarországon is sok birtoka volt,
háromezer könnyü lovast hozott, közte még a lengyeleket
is magyar ruhába öltöztetven ; mert mint lengyel
nem vehetett volna részt a hadjáratban, miután a szultán
frigyben volt a lengyel királylyal.Távolabbi idegen
nemzetek is küldének segitséget: angolok, francziák,
de különösen az olaszok, kik mintegy hét-nyolczezer
embert állitának ki, közte mintegy kétezer pápai zsoldos.
Ehhez számitván Salm hadait, ki Komáromnál
állott, közel kilenczvenezerre ment a császár közvetlen
parancsai alatt állott katonaság. Szemnek gyönyörü
hadsereg volt. A legnagyobb fényüzéssel voltak kiállitva
fegyverek, lószerszámok és öltözetek, úgy hogy
azon korban, mint szemtanu irja, senki sem látott szebb
és gyakorlottabb serget. Számosan voltak a kölföldi
onkénytesek közt, kik katonaként szolgáltak, de vezérnek
is beillettek volna
Gyôrött tovább folytak a tanácskozások. A kérdés,
úgy látszik, az volt, megtámadtassék-e Esztergom, s
azt megelôzôleg a battyáni török tábor. Mind több
több okok hozattak föl ellene. Voltak még a magyar
tanácsosok közt is férfiak, kik Szapolyai korának ingadozó
észjárását s akaratgy ongeségét áthozák ezen
korba, mit táplált az, hogy a külföldi, vagy legalább a
német birodalmi és olasz közszellem még mindig teljesen
azt a kort élte.
Az öreg Batthyanyi Ferencz már agg koránál fogva
') Bizar, 97. 1.
606 ZEINYI MIKLÓS A SZÏGETVAHI.
is egészen ama régibb magyar kor gyermeke volt. О
éltesebb volt, hogysem Gyôrön személyesen megjelenhetett
volna. Levélben tudatá Német-Ujvárról véleményét
a királylyal. A levél augustus 26-ikán kelt, s
jellemzô benne, hogy mig minden tervet kiforgat,
tartózkodik a tanácsadástól s kevés positivitást foglal
magában. Elôszámlálja a terveket. Nem tanácsolja
ô sem, hogy a király személyesen menjen Sziget
közvetlen fölmentésére» Azt sem meri „teljes határozottsággal"
tanácsolni, hogy Ferdinánd herczeg vezérelje
oda a hadakat. A mi Esztergom megtámadását
illeti, áldást kiván rá; azonban oly okot hoz föl, mely
nagyon ellene szól e vállalatnak;mert azt állitja, hogy
hiában támadná meg a keresztyén sereg Esztergomot,
a szultán nem fog Szigetvár ostromával folhagyni e
miatt. Mindennap fognak el törököket, kik ezt állitják,
mondván, hogy a szultán eltökéllé vagy Sziget alatt
halni meg, vagy bevenni ezen várat '). Mint fentebb
elôadtam, a szultán csakugyan ily szándékkal lehetett.
De élénkebb ellenvetéseket tett a németországi
Patriotismus. A német tanácsosok közül többen ily véleményt
adtak: Ha Esztergomot megtámadjuk, elkerülhetlen,
hogy magunkra vonjuk az ellenséget s meg
kell mérközni vele. Mert nines benne kétség, hogy
Szulejmán abbanhagyván Sziget vivását, rank fog
jôni s döntô harczra kényszeriteni. Ezzel pedig az
egész német birodalom sorsa egy ütközet koczkájára
lesz bizva. Ezt minden áron kerülni kell 2).
') Batthyanyi érdekes latin levelét német forditásban lásd
Oest. Milit. Z. . . . 1827. III. 79. 1.
*) Bizar. 93. 1.
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 607
Ezen ép oly naiv, mint valótlan vélemény gyôzött.
Valótlan volt az, hogy egy birodalom koczkáztatva
legyen egy csatavesztéssel. Abban az idôben egy oly
vár elvesztése, mino Sziget, nagyobb kár volt, mint
egy vesztett csata. Aztán a harczot még a két ellenfél
szemben léte esetében is kerülni lehet vala eszélyes
visszavonulás által. Azon idôbeli olasz és német vezérek
különben is, úgy látszik, a hadvezetésben Fabius
Cunctator szerepét tanulmányozták legalaposabban.
Meg kell adni azonban, hogy ha a külföldi keresztyén
és török hadvezetés közt oly nagy volt a különbség,
szintoly nagy volt katonaságuk közt. A fenyiték
gyenge lábon állott. A császár Gyôrbe érkeztekor is
még mindig lázongás fenyegeté Salmot a miatt, hogy
katonáit nem birta külön megjutalmazni Veszprém és
Tata bevételeért. Az élelmezés és zsold kiosztása rendetlen
szokott lenni, s kivált a külföldrol segitségünkre
jött zsoldosok korántsem érték be oly kevéssel, mint
a török katona. Mindez elég, hogy olykor ellenség
nélkül is megverjen egy hadsereget, ha nem veszszük
is hozzá a sereg sokféle nemzetekbôl való alakulását,
mi dönto pillanatokban is surlódásokra vezethetett.
A keresztyén sereg csakhamar maga sem tudta
úgy szólván, mit tegyen unalmában. Augustus 29-ikén
ismét tábort cserélt. Gyôr tájáról a szomszédos Gönyôhöz
sétált a Duna mellé. Ott szabály szerint biztositá
magát minden ellenséges megtámadás ellen. Szekereivel
körülvette magát, melyek közt itt-ott a nyilásokban
hatalmas ágyutelepek foglaltak helyet. A sereg
háttal a Dunának, jobb szárnyával Gyôr várának támaszkodott.
A bal szárny a Bakony patakán túl, Acs
ZEINYI MIKLÓS A SZIOETVÁBI.
nál összeköte e tábort Salm komáromi táborával. Ezen
biztos állásban meg-meglátogatá az elôôrsöket a
battyáni táborból egy- egy török lovas csapat, e kisszerü
ingerkedésekben telt az idô egy napról másra.
Ezalatt Szigetvár körül is csaknem egy heti aránylagos
szünet állott be, augustus 30-ikán kezdve Sep
tember 5-ikéig. Legalább krónikáink nagyobb hadi
tettet nem említnek ezen ido'rôl. Hogy sokat hallgatnak
el, mutatja az, hogy egyik leghitelesebb forrás említi
átalánosságban, hogy Zrinyi még a várból is tett egyegy
kirontást, mig a többi részletesebb utolsónak
mondja az óvárosbelit, melyben Radványi és Dando
elestek '). Némelyek szerint september 2-ikán is történt
egy roham. Mások szerint csak készültek rá a
törökök, de félbenmaradt.
A Hegybástya, melynél már is egy pár ezer török
áldozta fel életét hasztalan, s mely ezuttal is a roham
czélja lesz vala, most a lövetés daczára is erosebb volt,
úgy látszik, mint augustus 29-ikén. Külsô oldala meg
volt ugyan rongálva, az árok alatta annyira feltöltve,
hogy roham volt intézhetô rá. Sot a bástya úgy szólván
inkább tartozott már a törökhöz, mint Szigetvárhoz;
mert az árok tulpartján emelkedett töltésrôl a
janicsárok puskatüze uralkodott rajta, úgy hogy a fokon
a várbeliek közül már senki sem mutathatá magát. De
') „Aus vier Jahrhunderten." I. 3. 1. Az elhallgatást bizo«
nyítja az, hogy némelyek a 26-iki, mások a 29-iki rohamot mellôzik,
és hogy tbbben tarták fenn a szóhagyományt, mely szerint
tiz-tizenkét roham tbrtént összesen Szigetvár ellen; de felét sem
tudják elószámlálni.
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVABI. 609
Zrinyi az említett aránylagos szünet alatt a bástya
belsô torkolata felé, vagy azon túl hatalmas új védmüvet
készitett, melyen a janicsárok puskatüze ne uralkodhassék,
s mely az ágyunak is ellenállván, mintegy
új réstörési munkálatot tett szükségessé. Épitése a mi
részünkön nagy fáradságba és az ellenség folytonos
tüzelése közt sok áldozatba kerülhetett. Ez az új bástyának
nevezhetô épület erôs fatörzsekbcil szilárdul
összeállitott, elôl árokkal s hátul foldtöltéssel erôsített
mü volt, sôt a borona- fal, úgy látszik, kettôs vala,
melynek közét folddel töltötték fel '). Alig lehetett
pihenésök a várbelieknek. A gyakori véres küzdelmeket
munkálatok válták föl. A Hegybástyán keletkezett
új erôdön kétségkivül még folytak a munkálatok s
minél hatalmasabbá tételére és gyors kijavitására
szomszédságában nagy mennyiségü fatörzs és vesszôkéve
volt összehordva. — De azalatt az ostromlók is
hathatós munkálatokat kezdének az uj épitmény ellen.
Lassunak tarták az ágyuk munkálkodását, — azért
kedvelt módjukhoz , az aknaásáshoz folyamodának,
mely eddig az egész ostrom alatt nem volt használható
') „Aus vier Jahrhunderten." (I. 4.) „Der Grave (graf)
hinter der vorderen Bastei von Holz und Erden nachhungarischer
Art zaus weis gar fest zusammen gemacht, und dahin
ter wiedermalen einen festen Zaun erbaut" sat. — Ugyanezen
Hegy-bástyára nézve s ugyanezen alkalommal említi Budina a
Ъeкб palánkot: „ad interiorem sepem." (Schwandt. I. 731.)
Istvánfly említi, hogy mieink nagy munkával javiták ki az eгб-
dóket: „Nulla tamen interim diruendarum munitionum, quas
inclusi magno labore refecerant , facta intermissione."
(315. 1.)
zrinyi. 39
610 ZEINYI MTKT.ÓS A SZIGETVÁBI.
a terület vizenyossége miatt. Azonban most az árok ki
vala száradva az aszály miatt s különben is itt csak
a vizszin felett magasra emelkedett Hegybástya aláfurásáról
volt szó, melynek belseje száraz foldtömeg s
külsô részén egy sor, nagy részben már kidöntött bo
rona s nehány lábnyira beljebb egy másik s tán egy
harmadik sor is a foldtömeg keményebb összetartására
stfolgált.
Hétfon, september 2-ikán estve az ostromlók nagyobb
számu lövészeket rendeltek a Hegybástya melletti
töltésükre s egyszersmind annyin csoportozának
a bástya felá, hogy a védôk egy éji meglepést gyaníthattak.
Csakhamar észrevehették, hogy nem a rés felé
tartanak. Epen a bástya tövében foglaltak állást, hol
ásni és a boronákat el kezdék távolitani. Mieink min
dern elkövettekamunka meggátlására; de sikeretlenü!.
Csak kézbôl eresztendô bombagolyók meggátolhaták
vala az ostromlók törekvését ; de öntött vasból készült
bombák és gránátok még nem voltak használatban.
Puskagolyóinktól sokan estek el a törökök közül; de
ujak léptek a kidültek helyére s különben is mieink
közel nem férhettek a közeli töltésre helyezett janicsárok
sürü golyó zápora miatt. Még azon éjjel befurta
magát az ellenség a bástya belsejébe. Sokfoldet s nagy
munkával kivágott erôs boronát hordtak ki a nyiláson.
Harmadnapra annyira haladtak, hogy elérték a bels0
faerôditvény árkához. Itt mieinkkel farkas szemet
néztek, sot lövéseket is váltottak; a bástya külsô
s mieink által elhagyott felszinén is szelelô nyilásokat
vágtak. Mieink ki-kijövén saját védhelyökrol egy-két
lôporral telt átalagot s nehány kénköves koszorút
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVAEI. 611
vetének be a nyiláson, mi nagy pusztitást tett az
akna munkásai közt. De vitézeink bizonyos halálra hagyák
el védmüvöket nem' csak a golyózápor miatt,
hanem mivel annyira meg volt furdalva a bástya külso
részen a felület, hogy két katonánkat a török hosszu
hórgok által, lábánál fogva huzhatta alá. Már nem volt
oly sok katona, hogy sok élet koczkáztatását lehet vala
megengedni, a rohamok föltartására kellett fókép az
ember, nem pedig a mindenként megtörténendô résnyitás
meggátlására.Meglehet, azostromlók törekvését
nem vették oly veszélyesnek, mint a minóvé lett, s világosan
nem látták szándékukat. Legfeljebb újabban
nagy rest nyit a török, gondolhatták a várbeliek, — s
egy új rés által csak ott lesz a török,~ a hol nehány
nappal azelott volt.
A törökök ezuttal nem a szokásos szük aknát épiték,
melynek végébe lôport zárnak el s kivülrôl felgyujtván
egyszerüen csak fölvettetik a megrongálandó
erodöt. Tágas barlangot vájtak a bástya belsejében,
melynek felül s épen a belso palánk közelében több
nyilása volt. Legkevesebb szerepet a lôpor volt játszandó,
tán csak az új erôditvény aljában. Az egész
barlangot különféle gyujtó anyagokkal s azonkivül
szalmával, száraz vesszôkkel,hasogatott fákkal hordták
tele tán csak 4-ikérôl 5-ikére éjjel.
September 5-ikén, csütörtökön hajnalban a törökök
fellobbanták az akna lóporát s fölgyujták a bástyában
összehordott anyagokat, melyeket a lôpor fellobanása
kitakart. Mint tüzokádó hegybôl csaptak ki a bástyá-
- ból a lángok. A törökök várták-e be, vagy a véletlenség
kedvezett nekik, — nagy és viharos déli szél fujt,
39*
612 ZEINri MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
mely épen akkor támadt s mely a lángot az új bástya s a
vár belseje felé hajtá. A boronák és vesszofonadékok,
melyek a belso bástyát részint alkották részint kijavitásához
nagy mennyiségben voltak nem messze tôle
folhalmozva, csakhamar fölgyuladtak. Az oltás itt
lehetlen volt. A törökök számos ágyut tartának mar
eleve kiirányozva ezen pontra, e ágyu és puskagolyó
védelme alatt harapódzott a különben is gyorsan terjedô
láng. Nem sokára felgyultak Zrinyi közelben
állott istálói és tovább ment a láng. A várban szorult
parasztok, nôk és nagyobb gyermekek hordák elejénte
a vizet a belso várnak bô vizü árkából az oltásra fa- és
bivalbôr-vedrekben.
De egyszersmind még kora reggel elkezdék az ostromlók
a robamokat a kapu melletti s különösen az
eddig még meg nem kisérlett Nádasdy-bástya ellen.
Ez volt a három közül legtávolabb az égéstôl, melyre
mindenki figyelme forditva vala, s igy ott mieinket ké-
Bzületlenül vélték meglephetni. A janicsárok ezen a
részen rohantak.
Alig harapódzott el az égés, még kora reggel megkezdék
az ostromlók a rohanást. S most nem a Hegybástyán,
mely eddig a támadás fôczélpontja volt, s
mely most a benne támasztott olthatlan tüz miatt meg
nem volt közelithetô, hanem a kaputól bemenet jobbra
eso bástyán, mely eléggé meg vala torve. Mig itt a tá
madás visszaveretik, az ostromlók a forohamot egy
harmadik, a Nádasdy-bástya ellen intézik.
A janicsárok ide voltak rendelve, s oly erovel rontanak
be, hogy az azon részen aránylag csekély számu
magyar vitézeket befelé szoritják az utczákon. Már
ZEDTYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 613
nagy számmal özönlének be a résen s a diadalt és várat
hatalmokban vélik lenni, midôn Zrinyi személyesen
vezérli ellenök egy csapat vitézét. A vezér járt legelôl
s maga terité le a legelso janicsárokat, kik elôbukkantak.
Dárdával és karddal folyhatott nagy részben most
a harcz, s tán egyenlô elônyökkel. Azonban a szigetváriak
oly erôvel és tüzzel ütének az ellenségre, bogy
a vitéz janicsárok serege nem csak visszanyomatott,
hanem szélylyelveretett. Mert a résen ki nem fértek
mindannyian. Egy részök benn rekedt s mellékutczákba
véve magokat, leölettek, s közülök némelyek már
felgyult házakba menekültek, hol az általuk gerjesztett
tüzben égtek meg.
De a török katona kitüno vitéz volt. Minden robamban
megveretett eddig s mégis minden ujabb
Tohamnál mintha nôtton-nott volna bátorsága és elszántsága.
September 5-ikén is a Nádasdy-bástyán tett
elsô berohanás érzékeny visszaverése daczára csakhamar
követte azt a második és a harmadik is, s valószinü,
hogy a kapu melletti bástyánál szintoly átalkodott
volt az ostromlók támadása.
Mindamellett, hogy a törökök minduntalan elszánt
rohamokat intéztek a két bástyára, — mert a harmadikban
még éghetett a sok felhalmozott gyujtó anyag
— mieink visszaverték mindannyiszor a török hadat.
Érezte mindkét fél, hogy ez a nap dönt Szigetvár
sorsa folött. Ha a magyar ekkor megtarthatja,
még talán egy-két hétig lesz megtartható, s a vezér
attól félhetett, hogy ezen esetben Szigetvár örökre
magyar kézben marad.
Szulejmán szultán a rohamok és égés ezen napján
614 ZB1NYI MTKTiÓS A SZIGETVÁBI.
vagy nem élt, vagy haldoklott '). Hitelesebb forrásaink
többsége szerint a szultán september 4-ikén halt
meg 2). Aggkor, köszvény, melyhez még vérhas is járult,
vete véget életének. Halálos ágya körül ceak a
nagyvezér, Szokoli Mohammed, egy izraelita-orvos
s egy-két belso meghitt szolgája volt. A nagyvezér
tán a szultán utasitásából is, a legnagyobb titokban
akará tartani a szultán kimultát, mely a török
táborban, elôreláthatólag zavargást idézett volna el6,
úgyhogy a nagyvezér alkalmasint kénytelen lett volna
fölhagyni a vár ostromával. Gyors futár által értesité
a trónörökös Szelimet az eseményröl s sürgetve kéré,
jelenjék meg a táborban, mielôtt nyilvánossá lenne
l) A szultán halála napjára nézve lehetlen teljes bizonyosságot
szèrezni az eddig ismert adatokból. Budina, ki egy horvát
szemtanú elóadását forditá le, september 4-ikére, azaz szerdára,
délutáni egy ora tájára teszi. Ez az ostrom elótti nap. Bizar az
egykorú s sokban, a mi a gyôri tábort illeti, nagyon híteles ir<5,
szintén september 4-ikén del után kevéssel mondja kimultnak
Szulejmánt ; de más helyen sept. 3-ikára teszi a halál napját. —
A török források egyátalában- nem érdemlenek itt hitelt, a mint
Hammer idézi. Szelaniki, ki a táborban jelen volt (de azért nem
szemtanu) september 6-ikára teDné a halál napját, azaz péntekre;
de egész hitelét elveszti e részben, midón azt mondja, hogy
szombat nap volt. — Pecsevi sept. 8-ikára, vasárnapra tenné ; de
azt mondja, csütörtök nap volt, mi pedig september 5-ikének felel
meg (Hammer. III. 752. 1.). Igy Hammer csak kénye szerint
állit akármit a török források után e részben.
*) Kégibb franczia irók (tán franczia követi jelentések nyomán),
még korábbi napra, augustus 30-ikára teszik a szultán ha
lála napját, ilyen a mult századbeli Mignot. Budina és Bizar
állitásán kivül tekintélyül hozhatjuk föl Orteliust is, ki 4-ikét
mondja a szultán hálála napjának. Istvánffy az 5-iki küzdelem
folyta alatti idôben, s igy 5-ikén halatja meg a szultánt.
ZBINYI MIKLOS A SZIGETVÁBI. 615
ott atyja halála. A szultán halálának kevés tanúja erôs
parancsot kapott a nagyvezértôl, ne beszéljék senkinek
a titkot, nehogy a hadseregben hire támadjon 1). A
török társadalmi nevelkedésénél fogva is kevés beszédü,
s hozzájárulván az a nagy fenyiték, mely a mohammedánoknál
egy részben az élettel játszás félelme, más
részben az önkénytes egyetértés közügyekben, mely
különben csak szabad népeknél található, a szultán
meghaltának hosszasb titokban tartásán késôbb a törökök
korántsem csodálkozhattak oly nagyon, mint a
keresztyén nemzetek, kiknél, kivált akkor, hasonló
csíny kivitele tán a lehetlenségek közé tartozik. Az
ozmán sereg még visszatéro utjában sem tudta meg jó
ideig uralkodója halálát. Mintegy hét hét mulva, Octo
ber 24-ikén, Belgrád közelében hirdetteté ki *azt a
nagyvezér. Szulejmán alkalmasint az egész 1566-iki
hadjárat alatt ritkán mutatá magát katonái elôtt 2).
Míg Sziget ostroma tartott, sejtelme sem lehetett
senkinek, az avatottakon kivül, a nagy eseményrol.
') Némelyek szerint a nagyvezér — s ezt Istvánffy is csak
mende-mondaként említi — megölette a szultán házi orvosát s
körüle szolgált apródjait , hogy biztositva legyen a titok.
Ebben nines lehetlenség, a mennyiben ily elbánás öszbangzik a
török szokásokkal. De van benne némi valószinütlenség. A fí5-
tisztek s a hadsereg ámitása kedvéért szükséges volt a nagyvezérnek
meglehetos számu szolgálati személyzettel játszatni a
szemfe'nyvesztó játékot, s nein csak magának, sot nem is csak
egy-két embernek kellett a titokba beavatva lennie, hogy a többség
ámitása sikerülhessen. És lényeges dolog volt, hogy a szultánnak
épen elöbbi szolgái tegyenek mindent úgy, mintha nrok
élne még.
*) Hammer. Ш. 499.
616 ZBINYI MIKTiÓS A SZIGETVÁEI.
Szokott órákban szólott a szokott zene a szultán sátora
elôtt; mindert szolgálat rendszeresen ment s a szakácsok
elkésziték a szultán asztalához való ételeket.
Mohammed nagy vezér, a beavatott Dzsaferaga, a fegyverhordozó,
és Feridun titkár napi parancsokat készitének
a szultán nevében, és aláirásának utánzásával.
Ezekben Szulejmán elégedetlenségét fejezé ki
az ostrom hosszura nyulásán. A vár égése alatt kelhetett
azon kétségkivül csak állitólagos roszalás is, melyet
a szultán neve alatt hiresztelének a táborban, melyben
a szultán békétlenkedve kérdi a lángba borult Szigetvárról,
még sem égett ki az a kémény, s türelmetlenül
várta a gyôzelmet jelentô trombita harsogását ,).
Ну álizenetek által a nagyvezér tán jobban sietteté
Szigetvár bevételét,mintha a szultán életben volt volna.
Különben is egyelôre a való eltitkolására egyik legalkalmasb
módnak látszott a katonák minél nagyobb
elfoglaltatása.
Es egész ostrom alatt tán egy nap sem áldozá föl
magát annyi török katona, mint september 5-ikén, s
még hihetôbb az, hogy egy nap sem került a várbelieknek
annyi emberébe, mint ez.
A várbeliek a végveszély érzetének kétségbeesésével
küzdtek s tán soha sem oly elszántan, mint
most. A végveszélyt nem az ellenség rohamaiban
látták. Még voltak annyid magokkal,hogy visszaverjék
a törököt s oly csapat,mely elszánta magát, hogy utolsó
emberig kitartson, mindig nagy erô. Végveszély a lángok
miatt fenyegette Szigetvárt, melyek a szélvészben
') Hammer. III. 450. Badina, az i. b.
ZEDïYI MTKTiÓS A SZIGETVABI. 617
már-már minden épületet elboritással fenyegettek. A
parasztok, nôк és gyermekek, kik addig az egész ostrom
alatt elegendôk valának a törökök kisebb gyujtásainak
idején való elfojtására, most már képtelenek
voltak rá. A gyors harapódzáson kivül gátolá az oltást
a törökök sürü golyó- és nyílzápora is, mi miatt a vár
falaiboz közelebb esett házakat nem lehetett oltani.
Pusztulás fenyegette mindenöket, mi az anyagi élet
fenntartására nélkülözhetlen. Az a nagy bôség élelmi
szerek dolgában rögtön ki volt apadandó, s egyszersmind
félô volt, hogy ha a láng a külsô várban azon
toronyig terjed, mely nem messze volt a belsô vár bejárásától,
s melyben nagy mennyiségü lôpor tartatott,
ennek follobbanása adja meg az utolsó csapást Szigetvárnak.
Igy a katonák egy részét is oltásra kellett ren-
-delni, mig a többi az ellenség tömeges rohamainak
visszaverésében fáradozott.
A fáradozás sikeréhez nem volt márremény, s Szigetvár
veszve volt. Szósemlehetett már róla, hogy hetekig
védelmezzék; — az volt a kérdés: legfeljebb egy
napig, vagy pedig három-négy, sôt több napig legyen
még húzható? — Az elôbbi eset volt valószinü, ha a
megoszlott s különben is mir leapadt orség utolsóig
akarja védefii a külso várat. A katonák elôbb utóbb
kimerülnek a folytonos munkában, melyben az égés is
mind alkalmatlanabb lett nekik s a lôportórony fellobbanása
nagy károkat teend bennök.
Zrinyi, miután a viszontagságok ellenére is folyvást
gyozedelmes maradt a tulnyomó ellenséggel
szemben, végre a másik módhoz folyamodott, mely
ideig óráig még halasztandó Szigetvár elbukását: ô
618 ZEINYI MIKLÓs A SZIGETVABI.
a vár azon zugába volt vonulandó, mely belsö várnak
neveztetett, s mely még épeii állott.
Különben a belsô vár korántsem volt külön erosség.
Falai folytatásai valának a külsô vár falainak.
Hátulról, éjszaki oldalon ez volt a legerôsbbik oldala
Szigetvárnak, hol kettôs bástya, mélyebb árok védte s
a törökök külsô támadása elejétó'l fogva itt meghiusult
kisérlet maradt. De az ama két bástyából, középen egy
kerek téglatoronyból, melyet a törökök már az ostrom
elején lelôttek, s a külsô vár felôli kapuból állott várrésznek
a külsô vár felôli oldala nagyon gyenge volt.
Falát lakházak oldala tevé itt minden bástya nélkül,
kivéve egyegy ablakos kidomborodását a falnak, régi
modor szerint. Ezen védfal nagy részét Zrinyi Miklós
saját háza képezte. Nem sokáig állhatott ellent
az ellenséges ágyuknak. A falat a külsô vártól egy
nem széles árok választá el, melyben viz volt, s melyen
az átjárás csak egy leereszthetô kapun történt. A belso
várban csak két nagy faltörô, két mozsár és tizennégy
kis ágyu volt. De ha erôsebb volt volna is, nem volt
ellátva a szükségesekkel. Volt ugyan Zrinyi egy gabonásában
ezer mérô liszt, melyet csorgói uradalmából
vitetett oda ; de saját maga sütôkemenczéi, konyhája,
éléstára és pinczéje a külsô várban voltak, —
valamint, az emlitettek szerint, istállója is. Még vize
sem volt elég a belsô várnak, vagy a szárazság alatt
most kiszáradt a kútja. Igy a belsô vár se épitve, se
bármi tekintetben nem volt ugy elôkészitve, hogy
végsô esetben menedékül szolgálhasson. Zrinyi elöre
láthatta , hogy mindezen kénytelenség már annyi,
mint Szigetvár elestének bevallása.
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVABI. 619
Mindamellett a külsô vár úgy szólván csak órákra,
a belsô még nehány napra igérte az ostrom kitartását.
A visszavonulás itt is, mint az óvaros odahagyásakor,
eloreláthatólag csak tetemes emberáldozattal történhetik.
De a fóláldozandók különben is csak kevéssel
fogják megelôzni bajtársaikat a halálban. Zrinyi a folytonos
harcz közepett visszavonulást parancsol a több
ponton harczolni és oltással foglalkozni kénytelen katonáknak.
Mieink egy része bemenekült a belsô várba,
másik része elôl folvonták az emelcse-hidat ; mert a
gyorsan betódult és elôrenyomult ellenség már a kapunál
volt s a künnmaradt várbeliek körül voltak véve,
kik ha drágán adták is el életöket, a sokaság által
végre elnyomattak.
A külsô vár a törököké lett még september 5-ikén s
számos zászlót tüztek ki azon fokokon, melyeken annyi
ezer vitézök lelték halálukat. A törökök várakozását
nem elégitheté ki egészen a zsákmány. A keresztyén
nôket és gyermekeket rabszolgákul vitték ki a táborba,
hol ezen zsákmány folött nagy versenygés, s némelyek
szerint, dulakodás is támadt a janicsárok közt; mert
kevesebb volt, semhogy sokaknak juthasson. Más nemü
zsákmányt is keveset nyertek, csak nehány lovat találtak
; mert a lovasok nagy része az ostrom elôtt kiküldé
lovait, — csak nehány nemes ifju s egy-két vezér tartá
benn lovát. A vitézek családi drágaságai, ékes fegyverei
odaégtek, valamint a nagy mennyiségü eleség is. —
A felbôszült törökök annál ingerültebbek valának a
külsô várban talált éltesebb férfiak iránt, kik közül a
betegeket és sebesülteket is legyilkolák. Igy a vitéz
Székcsôi Máténak, kinek hosiségétés jeleskatonai tulaj
«20 ZEINYI MIELOS A SZIGETVÁEI.
donait senki sem ismerhette jobban, mint a török, s ki
most tehetlenül feküdt sebeiben, fejét vették. Igaz,
hogy ily barbarismust elômozditának a török törvények,
midôn a felmutatott keresztyén fejek számához
képest biztositának jutalmat a katonának; de a törveny
a vitézségre s nem ily tettekre akará buzdítni azt.
Székcsoinek jótétemény volt a halál: nem érte meg",
hogy nejét és kilencz gyermekét török rabságra lássa
hurczoltatní.
A törökök a külsô várban még jókora számu ép
ágyut találtak, mi nekünk bizonyságul szolgálhat, hogy
az akkori ostromokban a vár ágyuinak leszerelése nem
sikerült vagy nem is tekintetett mindenekelôtt szükségesnek.
Ezen ágyuk most a belsô vár fala
ellen fordittatának, s 6-ikán ujra szólott az ágyu és
puska.
A várbeliek száma múr némelyek szerint öt-, mások
szerint három-, sot csak kétszázra olvadt volt le.
Mindenre kész bátor férfiuk, és kitüno vitézek; de a
kikre nézve már elveszett azon anyagi tárgy, a miért
harczoltak. A.löbbseg közvetlen czélja Szigetvár megtartása
volt, melyet saját birtokuk, egész nagy terület
és a haza érdeke kötelességként mért rájok. Ok megtették
kötelességöket; a mi emberi észtôl, kartól és
szivtôl kitelhetett , ráforditák az utolsóig. A halál
könnyebb része volt a foladatnak, mint az élet annyi
nehéz munka és csaknem emberfölötti fáradalom közt.
Elég dicsoség volt az egy életre, melyet mindenik Sziget
védelmében nyert. Harmincz nap ota a vár védelme
nem volt egyéb kétségbevonhatlan gyozelmeknél a
világ legnagyobb, legrendezettebb és legvitézebb had
ZEDÍYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 621
serege folött. Az éltesebbek is bevallhatták, hogy anynyi
valódi nyert ütközetben nem vettek részt mindössze
eletökben, mint a lefolyt egy hónap alatt. Másként is
példásan viselte magát a csapat. Rend és egyetértés
uralkodott köztök s nem fordult elô oly tett, melyen
csak árnyéka lett volna az árulásnak. Ha mindez emelé
az egyéni önérzetet, nem lehangoló volt-e, hogy ennyi
onfeláldozás és vitézség, annyi moralis ero hasztalan
pazaroltatott el, hogy ellenök látszott esküdni maga a
természet, mely Szigetnek fô védelmét, a vizet egészen
kiapasztá, s mely a külso vár katastrophájában épen a
töröknek kedvezô irányu és erejü szelet bocsátott a
gerjesztett lángokra?
Mi tárgya,mi értelme lehet a további ellenállásnak,
miután Szigetvár veszve, a remény utolsó szikrája is
eltünt és a kötelesség, a mennyire telhetett, teljesitve
1ön?
Ilyen helyzetekben a vezér részérôl egy csüggesztô
szó, egy határozatlanságra mutató tett elég lenne némely
csapatot teljesen demoralisálni.
De Zrinyire nézve, bár Szigetvár elveszett, még
volt hátra valami, mivel az ügynek közvetlenül használni
vélt. O nemcsak Sziget megmaradását viselte
szivén. Az eskün kivül az ész számitása is helyeselte a
további kitartást. O Szigetvár védelmét csak bevezetésnek
tartá az 1566-iki nagy hadjárathoz, melyben
reménye még meg nem inghatott; mert a kedvezôtlen
fordulatot kétségkivül senki sem tudatta vele Szigetváron.
A nagy keresztyén sereg gyüjtésének csak úgy
van értelme és czélja, ha a Szigetvár alatt megtizedelt
és kifárasztott török had megtámadtatik. Ha valaha,
622 ZEINYI MIKLÓS A SZIRËTVABI.
itt az alkalom. A szultánnak soha egy magyarországi
hadjárata, s maga Bées vivása sem került annyi emberébe,
mint Szigetvár ostroma. A keresztyén hadak a
siker nagy valószinüségével tehetnek kisérletet, megmérközni
a szultán hadaival. Kedvencz gondolatja volt
et hosünknek fiatal kora óta, midôn még Szigetvár
kapitányságáról nem is álmodott. Talán most is azon
magasb czélért folytatá a küzdelmet, s tán annyival
elszántabban, minél rövidebbre volt mérve teendôje és
foldi pályája. Minden nap s tan minden ora, melylyel
a szultán sergét föltartóztatja, hazája és a keresztyénség
gyôzelmére lényegesen befolyhat, s minden lövéssel
és kardcsapással lövéseket és kardcsapásokat gazdálkodhatik
meg a császár vezérlete alatti szovetséges
hadak számára. — Zrinyi, ha tán jól ismerte is az akkori
fovezérlet ingadozó és tartózkodó voltát, remélte,
hogy minél tovább daezol s minél jobban betölti a
maga szerepét, annál valószinübb, hogy régi nézetére
térnek s ohajtását valósitani fogják. Több lelkesitette
ôt, mint csupán a maga szerepének betöltött kötelessége
és az abban szerzendô diesoség: egy nagy és üdvös
diadal részesének sôt mintegy kezdojének és inditójának
tartá magát.
Ha voltak meghittjei közt, kiknek ilyeseket elmondhatott,
katonáinak tömege elôtt épen a lehangoltabb
perczekben kényes tárgy lett volna ez. Mert képzelhetô,
hogy azok nem hallgathatták volna méltatlankodó
és ingerült zugás nélkül azon nagy sereg emlitését,
mely Szigetvárt s vele egy országrészt Igy pusztulni
enged.
Ebben térhetett el az inkább helyi érdekü nemes
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 623
vitéz az államférfíui vezér gondolkodásától, s az eltérés
nem csekély. Azonban a vezérnek nagy hatalma volt
katonáinak erkölcsi hangulatán is, 8 tekintélye és lelki
nyugalma egószen hatalmában tartá az alárendelteket.
Aztán volt egy nevezetes pont, mire nézve egyetértettek.
Zrinyi a török által többször megalázott keresztyén
fegyverek becsületeért is küzdött. Ha szavaival а
király tanácsában nem gyozött, tetteivel akart példát
mutatni, mint kell harczolni a törökkel. Es katonái,
kik válogatott emberek voltak, nem azt mutaták-e hetek
óta, miként harczol a magyar és horvát, ha a közhaza
védelme s a nemzeti becsület forog fenn? De
Zrinyitôl függött leginkább, hogy e jó szellem ne lankadjon,
s az az inkább szellemi, mint kényszeritô fenyiték,
mely köztök volt, meg ne lazuljon. Elsö tette volt,
midôn a belsô várba vonult, hogy, mint valamely
rendszeresen védelmezendô erôdbensalegépebb hadsereggel
kiosztá mindenik szerepét, kirendelé mindeniknek
helyét. Még soknak is tetszett az a nehány száz
vitéz a vár kicsinységéhez képest, melyet az oda menekült
fegyvertelenek is népesitének. — Közben segitett
a helyzet is. Az addigi bôség után most nem volt
sem ételök sem italuk; már a második nap nemcsak
éhen, hanem a nagy hoségben szomjan is kezdének
hullani az asszonyok és gyermekek, — sa fáradalmakban
kimerült s egy részben sebesült vitézekre is, kik
életök tengetésére szintén kevés élelmet nyerhettek,
kevés nap alatt hasonló sors várt. Ezen helyzet egyaránt
idézhetett elô végso elcsüggedést és a kétségbe-
«settek elszántságát. Alkalmas perczben utóbbi fel volt
használható. A török segített ennek íölkeltésére,
624 ZEINYI MIKLÓS A SZIGETYÁBI. .
holott ha ismeri a belsô állapotot, vagy nem unt volna
rá az ostromra, elég lesz vala összedugott kézzel várakoznia,
hogy a belsô vár övé legyen.
Az ostromlók bár lövették ezt; de nem volt szándékuk
rést törni és rohammal gyôzni, mely kétségkivül
visszaveretnék; mert ha egyéb nem, puskapor és puska
s mindennemü fegyver bôven volt a belso vár tornyának
alsó boltozatjában. — De a török, minthâ ô fáradt
volna ki azöldöklô harczokban, miután kioltotta 5-ikén
és 6-ikán a külsô vár tüzét s úgy látszik, sikerült meggátolnia
az ottani lôpor-raktár föllobbanását, miután
kihordá onnan a tömérdek holttestet, mely az vitczákat
mindenütt ellepte, azon kevésbbé hosies, de rá nézve
gazdaságos és sikeresb módhoz nyult, mely a külsô
várat kezébe adta volt.
Szombaton, september 7-ikén kora reggel elkezdék
egész zápor módjára a belso várra szórni a tüzes labdákat
és a gyujtó nyilakat, melyekre elôlegykis zacskó
lôporvoltkötve.egy a végén meggyujtott kanóczczal ').
Zrinyinek szélltül álló laka csakhamar meggyult, s a
tüz terjedését gátolni nem lehetett. A várbeliek elôtt
most nem állott egyéb, mint vagy benn égni, vagy
megadni magokat, mire kétségkivül fölszólittattak ujból
is, vagy végre kiütni és vitézi módra, harczban
esni el. A vezér utóbbit választá a kénytelenségek
közül s katonáinak nagyobb része is hajlandóbb lehe
tett erre, mig a többi részt eskü kötelezé vezérének
követésére.
') Ortelius irja le ezeket Bécs 1529-iki ostroma alkalmával.
ZEINYI MIELOS A SZIGETVÁEI. 625
Zrinyi elôhordatta lakából drágaságait, melyeket
kétségkivül azért bozott ide, hogy a vár szükségeinek
fedezését pótolja. Sok ezer vert aranya, sok ezer tallérja
s számos arany és ezüst kupája és edénye volt,
melyeket mind tüz által semmisített meg
Ezután letevé harczias ruháját, melyet a magyar és
horvát lovagok viseltek, — a pánczélt és sisakot. Helyette
rövid dolmányt, setét kék szín bársony mentét
kért elô szolgájától Cserenkó Ferencztôl, s a mente
két szárnyába száz-száz aranyat varratott, hogy a török,
ki testét a hareztéren megtalálja, érdemesnek
tartsa a tisztességes temetésre. Drága aranylánczot
függesztett nyakába. A sisak helyett kócsagtollas s
gyémánt bogláros kalpagot tett föl. Egy görbe kardot,
mit akkor szablyának neveztek, választott ki, melylyel
elso vitézi hirnevét szerezte s végre egy könnyü kerek
paizst. Aztán a vár kulcsait ve vé magához, melyeket
csak életével volt kiadandó kezébôl.
Igy lépett katonái elé, kik azVn az udvaron valának
már egybegyülve, a hol azelott mintegy öt héttel ünnepélyesen
fölesküdtek egymásnak. Midôn katonái a
vezért nem a harczi munkák szokott ruhájában látták
megjelenni, hanem a béke és örömünnepek diszében,
sokan követték példáját, eldobva magokról pánczélt és
sisakot. Zrinyi rövid beszédet tartott katonáihoz,
melyben magasztalá eddigi tettöket, mely az egész
keresztyén világ és utódok elôtt a becsülés tárgyává
teszi, s melyet méltóan kell befejezni. Csak egy utja
!) Török források Hammernél JII. 452. 1. A magyar törté-
, nelmi müvek nem, hanem Zrinyi a költö említi ôsének ezen
tettét.
Zrinyi. 40
626 ZBINYI MTKTiÓs A SZIGETVÁBI.
áll nyitva a becsületnek: a többi a szégyené. Menekvés
nines, csupán a halál több módja közt választhatnak :
a bermégés , önmegadás esetében a baromként való
felkonczoltatás és végre a hôsi halál közt. Emlékezteté
adott esküjökre, a keresztyén névre, a haza iránti kötelességre
és a katonai becsületre ').
Zrinyi, az idejében ujra éledt vallásos érzelmekre
is hatott beszédében , melyek a szerencsétlenségekben
néha meginghatnak; de soha sem élednek föl
hatalmasabban, mint a szerencsétlenségek végleteiben.
— Azt mondá katonáinak, hogy a kedvezôtlen természeti
véletlenek isten végzései voltak 2). Igy az aszály,
a szélvész, mely nagyobb ostora volt Szigetnek, mint
a török ágyuk, oly felsôbb hatalomtól erednek, kinek
akàratja elôtt meg kell hajolni. Es a szigetvári hósok,
kik épen a keresztyénség nevében harczoltak s csatakiáltásuk
„Jézus" volt, soha sem valának fogékonyabbak
magas eszmékre, mint ezen végsô pillanatokban,
midôn minden érdek, mi még a földhöz kötheté, elenyészett,
s сsак oly nagy moralis érdekek maradának
fenn, mint a magyar név becsülete, a diesoség és a hit.
Magok elhitethették magokkal, hogy eddig sem csupán
Szigetvárért harczoltak. Annyi áldozat és emberélet
hiában veszett volna, ha csak a vár volt ktizdelmeik
') Ezt a beszédet is csaknem a hány régi iró, annyifélekép
közli. Nyilván saját szónoki tárházukból ékiték fól a hihetóleg
csekély hagyományt. Azonban nem tartám elmulasztandónak
legalább a vezérgondolatokat , melyek a helyzetból folynak,
közölni.
2) Budina emelikiabeszéd ezen részét, melyet Zrinyi a költó
vezér-eszméül vett fdl költeményébe.
ZBINTI MIKLÓS A SZIGETVABI. 627
czélja. Még kevésbbé jeles katonaság közt is magasra
fejlôdhetik ily magasb eszméknek a harczok tárgyává
tétele. A kirohanás a legmagasztosabb óvása volt a
szabad hazafiaknak és keresztyéneknek a kényszerités,
erôszak és barbárság ellen. Tudtára adá a hóditónak
és zsarnoknak, hogy van a földön valami, a mire ki
nem terjedhet hatalma. — Az elszántság oly magas
fokra hágott, hogy nôk is készek voltak férfi ruhába
öltözve s fegyverrel kisérni férjeiket a csapatban ').
Készen állott az egész csapat a belsô várnak a külsô
várba vezetô kapüjánál, hol az egyik öblös vetágyu
vagdalt vas darabokkal tele volt kiszegezve a kapu
közepe felé.
A törökök ez alatt roppant tömegekben vették
körül a várat mindenfelôl s különösen a külsô 'vár
tömve volt törökkel. A mint a hidat lebocsáták, Zrinyi
parancsolá a sok közül egyedül életben maradt tüzérnek,
Szerecsen Márknak az ágyu elsütését ; de azon
pillanatban egy puskagolyó terité le az utolsó tüzért.
Egy gyalog katona, Horvát György süté el az ágyut
melynek számtalan apró golyói egész utat vágtak a
sürü ellenséges tömegben.
Akkori helytelen szokás szerint, de ezuttal az egész
kirontás természetével egyezôen Zrinyi a csapat elott
vezérelve ment. Elotte a zászlótartó Juranics Lôrincz
vitt egy roppant nagy aranyos zászlót, melynek egyik
oldalán a király czimere, másik oldalán Magyarország
czimere volt kivarrva: ez a Dunán túli fokapitányság
» ') Egy esetet említ és foldiszft Forgách , Beussnernél
165. 1.
40*
628 ZEINYI MUOiÓS A szigetvábi.
zászlója volt '). Nyomába a még életben volt föne mes
ifjak s azután ¿eskeny homlokzatban a vár egész katonasága
rohant.
Miként folyt ez a végsô harcz , nem lehet rola
híteles tudomásunk. A kik a hadoszlopban elôl voltak,
mind elestek, s a hátulsók, kik még ki sem juthattak a
várkapun, magok sem tudták, mi történt elôl. Igy a mi
részünkön életben maradt szemtanuja aligha volt a dolognak.
Az elbeszélés ezen esetrôl képzeletbôl van Mtoldvakétségkivül
— még pedignemolyvilágosan, hogy
tiszta fogalmat adjon. Az a leirás, melyet némely bizonytalan
hírek után adnak róla, tele következetlenségekkel,
s a helyzetnek számba nem vételével. Ez a helyzet
következendô volt :
A vár és orsége mindenként veszve volt. Utóbbi
czélja az, hogy vitézi módra haljon meg s minél több
kárával az ellenségnek. Ha igaz, a mit Istvánffy mond,
hogy hatszázan voltak életben, az sem vala lehetlen,
hogy a külso várból ismét kiverjék az ellenséget s egy
gyozelemmel végezzék Szigetvár elvesztését, melynek
egész folyamában a harczi gyozelem a magyaré, de a
siker a töröké volt. Sôt kevesebb magyar is csodát
') Budina császári zászlót mond rovidség okáért ; utána
mondja Istvánfly, s utána csaknem az egész ujkori történetirás-
Pedig mai értelemben mily anachronismus ! Mi köze volt Zrinyinek
vagy Szigetvárnak Németországhoz, hogy annak császári
czimeit viselje? Forgách (Reussnernél 165. 1.) mondja: „Vexillo
igitur ingenti inaurato, quod in una parte insignia principia, in
altera regni Hungariae habebat, supremum magistratus su
insigne . . . quo Generalis Capitanei partium regni Hungariae'
Cis Danubianarum magistratum aeeeperat," etc.
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁEI. 629
tehet vala, — ha egész tömegben kijuthat és összealakulhat
a külsô várban. Ha a törököknek sikerül ôket
puska- és nyilzáporralfogadni,mielott rohanva vágnak
be soraikba, a magyar csapat ki nem juthat a várból
egészen s föl nem fejlôdhetik; ekkor a rohamban török
részen van mindaz az elôny, mely az elôbbi rohamokban
a magyarok részén vala; mert arohanók csak vágó
és szuró fegyvereket használhatnak, mig a törökök tüzeléssel
fogadhatják ôket. Ellenben ha sikerül a magyaroknak
oly gyorsan vágni be a törökök tömegeibe,
hogy ezek a lövést ne használhassák, hanem kézi fegyverekkel
legyenek kénytelenek védni magokat, egy
ideiglenes gyôzelem még valószínü volt.
Régibb torténetiróink mindjárt az elsô lépésnél
ellenmondásba jutnak. Szerintök a kartácslövésre hatszáz
török esett el, mi ha nagyitás volna is, annyi hihetô,
hogy a híd, mely rövid volt s annak tulsó végén a terület
megtisztult az ellenség tömegétôl, és hogy Zrinyi
fölhasznála egy másik elônyt is, az ágyulövés nagy
füstjét az átrohanásra, mielô4t a törökök puskával és
nyillal czélba vehették volna. Vele együtt a csapat
elsô fele is átjuthat s dárdával és karddal utat törhet a
hátul jövôknek, hogy a kirohanók eros tömeggé fejlôdhessenek.
Ha elôl török lövészek vannak, annál több
sikere lehet a támadásnak, mert közeli harczban tehetlenek.
Ügy de krónikáink egy része azt állitja, hogy
Zrinyi és a rohanók közül az elsôk a hidon lelték halálukat.
Ha ez áll, valótlan az, a mit állitnak, hogy egyfelol
az ágyu füstje használt volna vitézeinknek, másfelôl,
hogy Zrinyi karddal bevágott s viaskodott volna
630 ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVABI.
az ellenséggel. Ezen esetben ô vivás nélkül esett el
puskagolyó által.
Világosabb fogalmat alkothatunk egy csak ujabb
idôben megjelent leirásból, mely az esemény után egykét
héttel egy szigetvári katonaelbeszélése utáa kelt ').
Ezen leginkább szemtanúként elfogadható katona is,
mivel egészen közel nem lehetett a rohamoszlop elejéhez,
különben nem marad életben, szintén nem min den
szaváról mert volna jót állani; de a kép, némely nagyítást
leszámitva, elfogadhatóbb, mint többi krónikáinké.
Az elôadás arra egésziti ki más adatainkat, hogy Zrinyinek
sikerült a hadoszlop elejével átjutni a hidon.
Es itt nem janicsárokat, hanem más nemü török vitézeket
talált. A legelsô törököt, ki utjában állt s elôkelô
tíszt volt, Zrinyi az egyik kezében vitt pisztolylyal
foldre terité s aztán eldobván pisztolyát, kardjával
vágott be a törökök tömegébe, hol bajtársaival együtt
vitézül küzdött, s a törökök még ez utolsó perczben is
arra szóliták horvát nyelven, adja meg magát. Azonban
a kézi fegyverekkel a harcz rövid ideig tartott. Krónikánk
szerint a török vezér azonnal egy csapat puskás
janicsárt rendelt oda. A lövészek, úgy látszik, oldalt
fogták Zrinyi csapatját, mielôtt az egész kijuthatott
volna a kapun, s a többi török harczos hátrálván, a janicsárok
öldöklô golyó- és nyilzáport bocsátottak Zri
nyi és elsô vitézeink ellen.
Zrinyit egy golyó jobb mellén találta, de ô folyvást
bátoritá katonáit és folytatta a viadalt. Ekkor egy
második golyó találja jobb vakszemén s a hos halva
') Aus vier Jahrhunderten. I. к. az elsô közlemeny.
ZBINTI MIKLÓS A SZIGETVÁEI. 631
rogyott össze. Hü bajtársai holtteste körül sereglének
most s azt, habár nem lehetett róla szó, hogy biztos
helyre vihessék, mert biztos hely nem vala, mintegy
zászlóként elszántan akarák védni és a bebo várba
visszavinni. De a hidon átjutottakat, valamint a hidon
voltakat a golyó- és nyilzápor rövid ido' alatt mintegy
védtelenül fölemészté. Ott estek el Zrinyi vitéz vajdái
közül Papratovics Parkas, Kobács Miklós és Patatics
Péter ; a fonemes ifjak közül pedig Csáky György,
Ietvánffy Pál, Bajoni János, és a zászlótartó Juranics,
kik elôljárván, Zrinyi holtteste körül szenvedtek hôs
halált. Mig életben voltak, nem engedék, hogy a török
bár halva is hatalmába keritse vezéröket.
A török, mihelyt a puskatüz nagyon megritkitá a
kirohantak kisded tömegét, egyszersmind a kapura
rohamot intézett, melynek nem lehetett ellenállani. A
megmaradt nehány vitéz elnyomatott, s csak kevesen
menekültek föl a téglatoronybaKecskés Gryörgygyels a
jeles lövészszel Novák Jánossal, hol még nehány órahosszat
védték magokat, mig a janicsárok sürü golyózápora
a kilövöldözôket egyenkint elejté. A belso vár
a törökök hatalmában volt, melynek oltásához fogtak.
A bennrekedt fegyvertelenekkel a törökök úgy bántak,
mint a külsô várban találtakkal. A nôket és gyermekeket
zsákmányul vitték, a férfiakat leölték. A katonák
közül életben hagyák Zrinyi magán szolgáját Cserenkó
Ferenczet és Geréczi Bertát, kiket, mint szép fiatalokat
rabszolgaságra vittek. Orsics Istvánt egy Hasszán
nevü siklósi török saját testével védelmezettmega többiek
dühe elôl. Hasszán egykor foglya volt Orsicsnak
s ez nagyon szeliden bánván vele, hálából megtartá
632 ZEINYI MIELOS A SZIGETVÁEI.
most életét, Megmenekült Alapy Gáspár is , ki, úgy
látszik, a hadoszlop utolsó soraiba rendeltetett volt, e
miután látta a küzdelem hasztalanságát, rongyos öltözetet
vett magára és elbujt egy pinczébe. Midôn más-
иap, a törökök dühe csillapultával ráakadtak, a törökök
szurtos öltözetébôl és arczából, valamint kisded termetébôl
azt itélték, valamelyik nemes cselédje volt, azért
megkegyelmezvén életének, elvitték rabúl.
Az ily módon megtartottakat török ruhába öltöztetve
kellett a táborba kiszöktetni, hogy a többi török
katonák dühétôlvédvelegyenek.Késôbb ZrinyiGyörgy
kiváltá valamennyit a rabságból.
A nevezetteken kivül a nagyvezér parancsára életben
tartának még három magyar katonát, kik hirt
vigyenek a keresztyén táborba Szigetvár bevételérôl.
A nagyvezér egyiket Babócsa várába, a másikat Muraközbe,
Károly foherczeghez, a harmadikat a gyori
táborba, a magyar hadak foparancsnokához, Báthory
Endréhez küldé. Utóbbi September 10-ikén estve érkezett
meg Báthoryhoz s adott hírt a szomorú eseményrôl.
Ezen közvitéz elôadása az, melyet ez elbeszélés
folytán több izben használtam. Ezen elôadás nyomán
egy német jelentés keltagyôri táborban, melyet Miksa
császár megküldött Agost szász fejedelemnek, egy
1566-ban, september 21-ikén kelt levél kiséretében.
A rövid jelentés a drezdai levéltárban fennmaradt
Azonban september 7-ike nem mult el a nélkül,
hogy annyi jeles vitéz halála ujabban meg ne boszúl-
^„Aus vier Jahrhunderten", Mittheilungen aus dem Haupt -
Staatsarchive zu Dresden. Leipzig, Tauchnitz. 1857. I-sö kötet.
ZaiNYI MIKLÓS Д SZIGETVÁBI. 633
tassék a török hadakon. Ezek tömegesen siettek a bevett
erôdbe zsákmányt keresni, s nem tudták, vagy
feledték, hogy a belsô várban is van egy lôpor-raktár,
még Dedig itt volt a foraktár. Ez a törökök által gerjesztett
égésben follobbant s nemcsak a várban voltak
nagy részét ölte meg, hanem a vár tövéig sürün állott
tömegekben is az aláhullott téglák, gerendáksatorony
felsôbb részeiben felhalmozott mindennemü fegyver és
vas eszközök nagy pusztitást tönnek, úgy hogy a föllobbanás
következtében háromezeren haltak vagy sebesültek
meg sulyosan.
A török sereg összes veszteségét Szigetvár bevételében
huszonöt-harminczezer emberre teszik. A janicsárok
közül, kik összesen tizenkétezeren voltak,
Szigetben felénél több, mintegy hétezer ember veszett
el '). Aliportugon, az egyiptomi pasán, s némelyek
szerint a janicsáragán kivül, elesett a szultán kapidzsi
pasája, el a fokincstárnok s több bég, kiknek nevét és
számát nem tudják. A szigetiek hathatós ágyu- és
puskatüze emészté fól ezek legnagyobb részét 2).
') Forgách, Sambucus, Birken 30,000 embert mondanak. A
Báthory Endréhez küldött magyar hirmondó szerint a török
katonaság szinéból 8 — 10 ezer ember veszhetett el hozzávetóleg:
de nem számitja a munkára használt keresztyéneket — s valószinüen
nem a török rendetlen csapatok veszteségét sem. Budina
szerint a budai janicsáraga Szigetvárról hazatérvén, Tolnán
maga beszélte, hogy Szigetvár alatt bétezer janicsár s tizennyolczezer
szpáhi esett el, — összesen 25 ezer, nem számitván
azon könnyü és onkénytes csapatokat, melyeknek nem szokott
névlajstromuk lenni (Schwandt. 1. 738. 1.). Ortelius szerint elesett
10,000 janicsár és 16,000 azáp s másnemü török.
2) Budina, a janicsáraga vallomása szerint, az i. h.
634 ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
Habár Sziget, kivált az 1566-iki szárazság miatt
nem volt elsô rendü vár, abban az idôben is Sziget
ostroma a legnagyobb magyarországi várostrom volt
Szulejmán egész uralkodása alatt, sôt kétségtelenül a
legmakacsabb és véresebb összetüzés a törökkel a
Hunyadyak kora óta. Maga Bécs 1529-iki védelme
mind a törökök, mind a keresztyének szempontjából
kisebb fegyvertény vala. Szigetváron, bár nem tudnak
számot adni róla, de az egykoruak némelyike tíz, mások
tizennégy robamról beszéltek, míg Bécs ellen csak
négy nagy roham intéztetett, s ezek közül is egyik
nagyon lanyha volt s csak formaságnak nevezhetô. Bécs
ostroma három hétig tartott, Szigeté négy hétnél tovább,
teljes harminczkét napig , ugymint augustus
7-ikétöl bezárólag september 7-ikéig, nem számitván
a bekerités s némely kisebb külsô csatározások által
elfoglalt hat elsô napot augustus 1-sejétôl 7-ikéig. S
mino a számarány ! Bécset csaknem tizannyi keresztyén
vitéz védelmezte, mint Szigetvárt. Ott egy-két ezerrel
haladá meg a harczosok száma a huszezeret, míg Szi
getváron nehány százzal a kétezeret. Bécsben csak a
nagy ágyuk száma a hetvenet meghaladta, míg Sziget
váron az összes szám csak ötvennégy volt. Bécs alatt,
hozzá számitván az idö mostohasága miatti veszteségeket
is, a török némelyek szerint 14, mások szerint
20 ezer embert veszitett s alkalmasint a török hadseregnek
nem épen a szine rongáltatott meg, mint Szigetvár
alatt.
Szigetváron a személyes vitézségen kivül a tüzifegyverekkel
való bánás, a védelemben használható
vármunkálatok s az akkori katonai tudomány minden
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVAEI. 635
neme megtette a legvégaot a vár megtartására s az
ellenség ártalmára. — Mindamellett a várnak el kellett
esnie.
Az ostrom leirt folyama bizonyitja, hogy Szigetvár
sajátságainál fogva legczélirányosabb volt rendre védeni,
a míg lehet, az új- aztán az óvárost; mert csak
ezek bevételével foghat az ellenség a tulajdonképi
föladathoz, a vár vivásához, — s Szigetvárra nézve
nagy csapás volt augustus 19-ike, midôn az ovaros
bevétetett s a vár körüli tó vize le volt csapolható.
Nem hogy az óvárossal föl kellett volna hagynia a
kapitánynak, hanem, ha lehetséges, azt tovább védelmeznie.
De ebben nem gátolta egyéb, mint katonáinak
kevés száma. Ha lett volna mibôl koczkáztatnia nem
hatszáz, hanem kétannyi embert, mind az óvárosban,
mind az ellen-munkálatok, mind a rohamok kitartása
kétségkivül tovább tartóztatja fol az ellenséget.
Az akkori várvédelmekben rendesen nagy számu
ôrséget tartának szükségesnek; mert a kirohanások
nagyobb kárt tehettek az ostromlóknak, mint napjainkban,
midôn a külsô munkálatokat nagyobb tökélylyel
épitik s az ágyuk használata tetemesen könnyebb.
Zrinyi többnyire meg volt fosztva a védelem azon nevezetes
eszközétôl, mely a támadó fellépésben van.
Szokatlanul kevés kirohanás történt Sziget egész ostroma
alatt: kettot-hármat jegyeztek fol mindössze. A
kirohanás sok esetben nagy életkoczkáztatással járhatott,
nagyobbal, mint a csupa védelmi állás a falakon
belül.
Zrinyinek a tulajdonképi vár védelmében két fontos
alkalma volt a kirohanásra, a fentebbiek szerint. Egyik,
636 ZBINYI MTKT.ÓS A SZIGETVÁBI.
midôn a bástyához egészen közel nagy töltést emeltek
a janicsár puskások számára, mi veszélyes volt a várra
nézve. Másik ennél is komolyabb alkalom volt, midôn
a törökök a Hegy-bástyát alá kezdék ásni, úgy szólván
a mieink lába alatt. Nines semmi nyoma, hogy egyik
vagy másik esetben kirontás történt volna, vagy ha
történt, kevés erôvel s igy kevés eredménynyel volt
vihetô. — Igy a várkapitány kénytelen volt nevezetes
elônyöket engedni az ellenségnek. Végre september
5-ikén, mely Szigetvár elestét bizonyossággá tette,
talán hathatósabban lehet vala gátolni a tüz elterjedését,
ha Zrinyinek jóval számosabb ember áll rendelkezése
alatt.
Hogy Szigetvár korábban veszett el, mint a meddig
basonló parancsnok s ugyanazon katonák mellett
tartható lett volna, annak másik oka a vár minoségében
rejlett. Az Almást mocsárrá változtató gát nem volt
eléggé biztosítva az ellenség ellen : az ó városhoz vala
kötve a sorsa, azon óvároshoz, melyet ezen gát miatt
csak félig lehetett vízzel körülvenni, s igy gyengébb
volt a várnál már csak ennélfogva is.
A másik hátrány, mi Sziget elestét sietteté az volt,
hogy a vár belso épületei könnyen gyuló anyagból
készültek. Zrinyi tudta, hogy ez baj, s az óvárosnál
maga égettetett fol elôre mindenéghetôt. Annálinkább
tette volna ugyanezt a várban is, ha lehetséges lett
volna, mivel a vár volt mind az ostrom mindavédelem
fotárgya. De ezt kétségkivül nem tehette meg. Egyik
ok volt mindenesetre a fedelek megtartásában az, hogy
a nagy mennyiségü élelem s hadiszerek ne maradjanak
szabad ég alatt. Ugynevezett kazamáták nem voltak a
ZEINYT MTKLÓS A SZIGETVÁBI. 637
várban, melyen átalán majd semmi kômives munka nem
volt. Szigetvár még mindig magán viselhette akkor
azon újváros szinét, melyet kibujdosott szegényebb
módu emberek alkottak inkább teleppé, mint rendes
várossá. De ok lehetett a vár házainak megkimélésében
az oda vonult számos fegyvertelen menekült is, kiknek
hajlék kellett, s ebben az esetben nagyon igazságos
követelésnek láthatták magok is, hogy annak oltását
vállalják magokra, mi egy részben érettök hagyatott
meg.
Bármint volt ez, Szigetvár szerencsétlenségének
fo oka lett a várbeli házak megkimélése.
A katastropha korántsem september 7-ikére, az
orség maradványának kirontása napjára, hanem sep
tember 5-ikére, a külso vár fölgyuladása napjára esik.
Ezen katastrophának eloidézésére egyesült mindazon
hátrány, mely az erosség gyönge oldalát képezé.
A bástya aláfurását elôsegité a gát keresztülvágása, s
a tó és árok kiszáradása ; közvetve befolyt rá az orség
kevés száma, mi miatt se az akna elkészültét, se az
égés terjedését gátolni nem lehetett; befolyt rá a vár
beli házak meghagyásának kénytelensége, mihez, hogy
a szerencsétlenség teljes legyen, hozzá járult az ellenségnek
oly kedvezô szélvész is.
De igazságtalanság lenne Szigetvár elesténekmindezeknél
hasonlithatlanul fontosabb okát ki nem emelnünk:
ez pedig az ostromlók leleményessége és kitartása,
s különösen a török katonaság elszántsága és
csaknem bámulatos vitézsége. Nem nagyitás az, hogy
nem volt az akkori Europában oly nagyobb hadsereg,
melynek katonái képesek lettek volna megtenni azt, a
638 ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
mit a janicsárok Szigetvár alatt tevének. A legelso
munkálatoktól és rohamoktól elkezdve a legutolsóig
ezen példányszerü gyalogságot látjuk majd mindenütt
legelso sorban. Amely katonaság két-háromizbensikerrel
rohan, természetesnek találjuk,hogy negyedikszer a
legvakmerôbb vállalatra kész; de bámulnunk kell az
oly csapatot, mely tiz rohamban nagy veszteségekkel
kénytelen futni és hátrálni, s tizenegyedikszer mégis
vakon megy a csaknem bizonyos halállal szembe.
Vitézség dolgában a törökhöz csak az a katonaság
volt egyenlô, mely ezen jeles vitézek rohamát annyiszor
verte vissza, s ha Szigetvár dicsosége volt a török
fegyvereknek, örökre halhatatlan, dicso emléke marad
az a magyar vitézségnek. Ha nem volt az akkori Európában
hadvezér Szulejmánon és katonaság a törökön
kivül, ki az ily elszántan védett Szigetvárat s oly nagy
áron bevette volna, nines benne kétség, hogy nem volt
hadvezér és katonaság, mely oly elszántan, oly becsülettel
s talán ügyességgel is védelmezte volna azt, mint
Zrinyi és azon, nem katonák, hanem hazafiak és hü
bajtársak, kik érzésben és lélekben egyek voltak hal
hatatlan vezérökkel.
Szigetvár ostroma nagyobb esemény lôn, mint
elôre gondolni lehetett volna. Nem annyira pedig azon
véletlennél fogva, hogy Szulejmán, a nagy hóditó, kivel
vége anagytehetségü szultánok korszakának, alatta
halt meg, hanem a magyar vitézek hôsisége által. A
keresztyénség és hazafíság erkölesi diadala let* az a
követelôdzô mohammedanismus és a csupán erôszakra
támaszkodó hatalom és hóditás ellen. A mohammedanismust
százezemél több lélek képviselte,mig a keresz
ZBINYI IHKLÓS A SZIGETVABI. 639
tyénséget egy harmadfélezernyi kis csoport. De minél
kisebb volt a szám, annál jobban kitünt az erkölcsi
hatalom, mely e maroknyi népet oly rettentové tette a
sokaság elôtt. A görög hazañas szellemet a thermopylei
ezorosnál egy sok ezerre menô görög sereg meg nem
örökité vala oly méltóan, mint az a háromszáz spártai,
kiknek eleste, bár nem verhették meg az ellenséget, a
görög nemzet nagyszerü moralis diadala volt az ázsiai
nyers eroszak fölött, mely lelkesitobb volt az egykoruakra
és unokákra nézve a nyert diadaloknál.
Zrinyi hasztalan sürgeté kevéssel azelôtt a császár
tanácsában a háborut a török ellen, különösen azon
okból, hogy a dölyfos ellenségen meg legyen torolva a
keresztyénség annyi megaláztatása, más szókkal mindenek
folött szükségesnek látta a keresztyén hadaknál
a moralis érzet fölelevenitését. Ha nagyra becsülte is
a hadi tudomány szabályait s mint sok példa mutatja,
nem volt barátja az oknélküli és meggondolatlan koczkáztatásnak,
de értette azt, hogy bárminemü tudomány
mellett a leglényegesebb kellék a katonában az élet
megvetése s a vezérben a meggondolással párosult
vállalkozási szellem, mely nem irtódzik a bátor s olykor
a legvéresebb összetüzéstôl sem. Különösen szükséges
volt ez a török ellenében, melynél a vezérek, a
mellett hogy avatottak és számitók valának, merészségben
vetélkedtek katonáikkal.
Az akkori keresztyén hadaknál mindez korántsem
volt meg oly mértékben, mint nagyobb vállalatokra a
török ellen megkivántatott. A mit Zrinyi tanácsa közvetlenül
ki nem vihetett, közvetve példája tette meg.
Szigetvár védelmével elkészité a bevezetést a mintegy
640 ZEUm MIELOS A SZIGETVÁEI.
huszonöt év mulva kiütött török háborúhoz, mely annyi
diadalát mutatja föl a keresztyén fegyvereknek az ozmanok
felett s mely ben egyik legkitünôbb vezér saját
fia, Zrinyi György vala.
De fájdalom, a Gyôrnél és Komáromnál összegyült
keresztyén hadat nem volt képes még ily magasztos
példa is föllelkesiteni. Hasztalan adá meg a kivánt
alkalmat is Zrinyi, midôn a megviselt, megfogyasztott
török sereg megtámadására mintegy tettleg fölhivá az
egyesült keresztyén sereget. Tétlenül, és minden legkevesebb
szándék nélkül fogyasztá ott az élelmet és a
drága idöt. '
Zrinyi holttestét a törökök magasra emelve vitték ki
a várból. Török krónikák szerint, melyekben a valóság
rovására sokat szokott megengedni az iró a képzeletnek,
a holttestet azon ágyura tették, melyet a törökök
Eszéknél vettek volt el Katzianertôl, kinek kivégzéseért
a törökök nehezteltek Zrinyire. Barbár szokásuk
szerint a többi keresztyén fejekkel együtt látványul
tüzték föl rövid póznákra a szultán és a nagyvezér sátrai
elôtt a keresztyén lobogókkal együtt, melyeket
fölforditva ütöttek a földbe.
Zrinyi földi maradványaival azonban oly módon
bánt a török, mely némi becsülésre mutat ezen vitéz
iránt. Vilics Musztafa, a bányalukai bég, ki egykor
Zrinyi foglya volt, engedelmet kapott teste eltemetésére.
Feje még 8-ikán közszemlére kitéve maradt. De sep
tember 9-ikén kora reggel a nagyvezér, Szokoli Moham
med vörös selyem kendôbe és vászonba varrva megküldé
ocscsének, Szokoli Musztafa budai pasának, és ez egy
magyar paraszt által Gyôrbe gróf SalmEginó vezérhez.
ZBINYI WTKT.ÓS A SZIGETVÁBI. 641
Szombaton, September 14-ikén, épen egy héttel a höe
halála után, a keresztyén táborban ünnepélyes temetés
volt.
A fejet egy diszes halotti kocsiba zárták, mely fekete
bársonynyal volt bevonva s rajta végig egy nagy fehér
kereszt nyult. A kocsit a gróf legkedveltebb katonái,
a magyar huszárok kisérték nyomban. Mintegy ezerkétszázan
voltak s széles csatarendben léptettek utána,
nem másként, mintha Zrinyi elôttök lovagolva rohamra
vezérlené ôket. Igy vitte ô harczba lovasait 1556-ban
Babocsa alatt, midôn fölmenté Szigetvárát az ostrom
alól.
A huszárok után a nehéz ágyuk vonultak; utána
Salm egy alvezérének, Helfensteinnak csapatja, s leghátul
Castall és az olasz lovasság mentek. A két szárnyon
mintha ütközetre volna fölállitva a sereg, a német
lovasság ezrei foglalták el a mezôt. — Ha a hos szellemének
tettek által nem, legalább holt tetemének
megadák a veszélylyel nem járó tiszteletet.
Zrinyi fejét ezen tábori diszmenetutánünnepélyesen
a gyori templomba kisérték, hol ideiglenesen elhelyeztetett
').
A gyori tábor ezután is kevés emlékezetre méltót
vitt véghez. A fenyiték-hiány, a zsold és élelmezésbeli
rendetlenség, de legkivált a mero tétlenség kicsapongásokra
és a szegény népen való élôsködésre
vitték.
') A szertartás részletei „Aus vier Jahrhunderten", I. к. 9.1.
a drezdai levéltárból.
Zrinyi. 41
642 ZBINYI MIKLOS A sZIGETVABI.
Szigetvár hosi védelmének elsô hatása az volt az
ottani közvéleményre, hogy Kerecsényi Lászlót, ki
september 2-ikán, mintegy két havi védelem után föladá
Gyula várát az eleség és hadiszer hiányában, áru-
1<5 nak és gyávának kiálták ki. Megvárta mástól mindenki,
hogy Zrinyi Miklós szelleme lelkesitse ; habár
senki sem érzé magában azt az elbizottságot, hogy
hozzá hasonlóvá akarjon lenni.
Senki sem vethette szemére a gyôri vezéreknek,
hogy nem volt tudomásuk Szulejmán haláláról, midon
maga a török tábor sem értesült volt róla. De Gyôrött
nyilvánosabb eseményekrôl sem értesülének. A rosz
értesülések mellett, melyek mai nap csaknem fölfoghatlanok,
a töröknek könnyü volt kijátszani a keresztyén
vezéreket, úgy hogy még egész septemberben sem
tudták, merre tart a szultán, s mino erôben van a tö
rök sereg. Sziget bevétele után a nagyvezér, ki foly vást
a meghalt szultán nevében oszta parancsokat, a vár
kijavitásához fogott, miben a táborban volt keresztyének
segitének. Számos jó katonájától megfosztott serege
mindenben szükséget kezdett szenvedni. Az
ostrom ideje alatt a szomszéd falukat s az egész vidéket
kiélte és kipusztitotta. Utóbbi körülményt nem
tudták a keresztyén táborban. Az ellenség visszavonultát
sem tudták meg Gyôrött. September 16-ikánindultak
el Szigetvár alól a törökök, hogy a Dráván átköltözve,
Belgrádnak tartsanak. De egyszersmind parancsot
külde a nagyvezér Esztergomba egy támadó
mozdulatra Komárom felé. Es csakugyan september
18-ikán számos török hajó indult fel a Dunán megrakva
török gyalogsággal, s egyszersmind a jobb parton haZBINYI
MTKF.ÓS A SZIGETVÁBI. 643
talmas lovasság vonult folfelé. A keresztyén sereg egy
megfelelô mozdulatára a török visszahuzódott ; de el
erte czélját , az ámitást. September 24-ikén Salm
teljesitendô volt az augustus végén kelt határozatot,
mely szerint a székes-fehérvári tábort meg kell támadni
; de midôn oda ért, a török tábornak mar csak hült
helye volt. A mero homályba lételnek még nagyobb
bizonyitványa, hogy september 25-ikén Salmhoz futár
érkezett, mely ôt visszaparancsolta Gyôrre, mivel
az a tudósitás érkezett, hogy Szulejmán Sziget alól
Buda felé tart. Még a felso-magyarországi fokapitány
Dersffy is oda parancsoltatott. Igy csaknem. tíz nap
mulva sem tudtak bizonyost az ellenséges sereg viszszatértérôl.
A gyôri tábor, melyhez oly nagy remények voltak
kötve, octoberben visszament Bécs felé, miután Gyor
városa az általa támasztott égés miatt egészen elhamvadt.
Az egykorú Verancsicsként: „Eloszlának, Magyarországot
pusztán hagyák, .... minden élésünket
elfogyatták, egy törököt sem láttanak, mert nem merének
a törökre menni, ki Fejérvárnál táborban vala,
banem nagy szégyennel, pirult orczával menének haza
feleségökhez" ').
Nem csoda az az elkeseredés, mely minden egykorú
iróból s még az idegen nemzetbeliekböl is szól, kik
tanui voltak az eseményeknek. Szulejmán utolsó éve
roppant pusztitást hozott Magyarországra. Mindkét
részen mintegy négyszázezer katona élt rajta, még
pedig nem rendes élelmezés mellett, hanem zsarlások-
') Monumenta Hung. Hist. Irók. III. к. 116. 1.
41*
644 ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVABI.
kal. A Tisza mellékét, az országnak csaknem fielet
tatárok dulták és égették, s nagyszámu rabot hajtának
magokkal. A Dunántúli vidéket Sziget bevétele után
a török portyázók pusztíták Sopronyig, mibôl eloször
kezdék sejteni Gyôrött, hogy a török had visszavonul,.
mert ilyes búcsut szoktak venni rendetlen utócsapatjai.
Ezek közül egy tömeggel Károly herczeg hadai
vívtak meg, különben nagy bátorsággal kóboroltak
hosszában és széltében.
Szigetvár elestével elveszett egész Somogy megye.
Babócsától, melyet nagyrészben német zsoldosok 6rzöttek,
Sziget bevétele hirére, ezek elszöktek. Török
kézre került Csorgó is, Zrinyi birtoka, s valamennyi
kisebb vár azon a vidéken.
De nem tartozik föladatomhoz elôszámlálni az
1566-iki év országos hadjáratának részleteit. Bajos
megmondani, anyagi, vagy erkölcsi tekintetben lenne-e
szomorúbbakép. Csakazon évi események fénypontját,
Sziget ostromát s annak körülményeit akartam elôadni,
a mennyiben hose és központja Zrinyi volt.
Hihetôleg azonnal a törökök eltávozta után a hos
fejét átköltözteték a gyôri templomból Gsáktornyára.
Zrinyi veje, Batthyány Boldizsár teljesité a szomorú
tisztet. A csaladi vár szomszédságában, Szent-Ilonán
állott a családnak ujdonuj sirboltja, melyben más nem
pihent még, mint Zrinyi elso neje, Frangepan Katalin
s legfeljebb még egy kiskorú leánya, Anna.
Zrinyinek , halálakor tizenegy vagy tizenkét élô
gyermeke volt, kik közül kilenczrôl bizonyossággal
tudjuk, hogy Frangepán Katalin volt az anyjok. A
Frangepán Katalintórszármazott három fiugyermeket
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 645
«mlitém: Györgyöt, Miklóst ée Kristófot, kik közül
csak az elôbbi közeledhetett meg a teljes korhoz. Ezek
édes testvére volt hat leány: Ilona Ország Kristófné,
Ivatalin Turzó Ferenczné, Dorottya Batthyány Boldizsárné,
Borbála Turzó Elekné, Margit Druget Miklósné,
Orsolya BáníFy Miklósné '). Emlittetik még egy
leány, Magdolna, ki Teleki István nejévé lett; de nem
tudni, melyanyától született2).Nemtudjákhasonlókép,
egy Anna nevü leány Frangepán Katalintól született,
s 1566-ban életben volt-e 3).
Ellenben tény, hogy utolsó nejétôl, Rosenberg Évától
maradt egy János nevü, hihetôleg csecsemô korban
levo fia 4), ki azonban német anyjának családjába fiusittatván,
ott élt nevéhez csatolván az új birtok nevet,
mig 1612-ben magtalanul elhalt 5).
Mielôtt Zrinyi Szigetbe zárkozott volna, megirá
végrendeletét, mely elôttünk egészben ismeretlen; de
fia fenntartá számunkra egy helyét , mely Zrinyi
Györgynek Miksa királyhoz 1567-ben september végén
intézett levelében fordul elô.
Zrinyi György folyamodik a királyhoz, erositse
') Az utóbbiakról oklevelekben van világosan kitéve, hogy
Frangepán Katalin leányai, és a fenntebbiek nejei (Széch. cod.
XI. 7. és 22. lev.) Ilonáról világos onnan, hogy Zrinyinek már
1559-ben veje volt Ország Kristóf, mint magán leveléból kitúnik.
Igy Zrinyi elsô nejétól származott.
2) Wagner Collectanea, és Budai Ferencz.
') U. o.
4) Wagner hibát követ el, midan Jánost a legidôsb fiunak
mondja.
6) Arpádia, 1835. 206. 1.
646 ZEINTI SUELOS A SZIGETVÁEI.
meg a család részére azt a birtokszerzôdést, melyet
Frangepán Istvánnal kötött volt. A szerzôdés, ugymond,
leányágon való öröködésnél fogva is érvényes ;
de nem ezen jognál, hanem hôsi halált szenvedett
apja érdemei díjában folyamodik értök a koronához.
Midôn az ô atyja utolszor bement Szigetre, végrendeletet
tôn, melyben egy pontépen ezen birtokokban való
megerôsitésre kéri a királyt, hü szolgálatai nevében ').
György idézi a végrendelet szavait, s azt hitte, ugymond,
hogy o felsége ot, Györgyöt, söcscseit Kristófot
és Miklóst nem csak ezen ôket jogszerint illeto birto
kokban fogja megerositeni, hanem nagyobb adományokban
is részeltetni. Egy másik levélben ugyan ô
panaszolja a királynak, hogy örökös birtokait nagyobbára
vagy elfoglalták, vagy végveszélyben forognak.
Miksa király nemsokára, 1567. October 21-ikén
határozott választ ad az árváknak. Elismeri ugymond,
apjok érdemeit és vitézségét, s a fiuk iránt is jó indulattal
van; de ne vegyék rosz néven, ha kérelmök
megtagadtatik. A király azt mondja: Miután Horvátés
Tótországban az öröködés joga ugyanaz, a mi Magyarországon,
a nemesi birtokok fiágának kihaltával a
birtok csak a koronára szállhat, — s Frangepán Istvánnak,
mint családja utolsó fimaradékának, ki mag-
') „Item praefatam Sac. Caes, majestatem propter Deum
rogo, dignetur respectu fidelium servitiorum meorum literas fassionales
ipsius dni comitis Stephani de Frangepanibus clementer
confirmare et consensum suum regium simul cum jure regio
praebere."Ezen nehány szó maradt meg a végrendeletból. (Széch.
cod. XI. к. 2-ik sz.)
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 647
talan, semmi joga nem volt birtokaira nézve szerzôdést
kötni a király tudta nélkül.
Sokáig nem ért czélt Zrinyi György. Végre azonban,
kétségkivül adósság fejében Miksa király is megbarátkozott
a gondolattal, hogy a Frangepán birtokok
a Zrinyiekre szálljanak. Miksa 1576-ban rendelé a Zrinyieket
bevezettetni Frangepán 1st ván váraiba, ki
következô évben 1577-ben mult ki. Csakhogy Zrinyiék
kénytelenek voltak idôfolytán a Frangepánok tersáczi
ágának is juttatni nehány várat.
A Zrinyi család fényét és hatalmát megalapitá a
szigetvári hôs. Nélküle elszegényedik és elpusztul vala.
Az Unna melléki birtokokat, az ôsi Zriny várát és
Gvozdánszkot is Zrinyi Miklós halála után tizenkét
évvel elfoglalá a török. Nagyon kevés s igen jelentéktelen
rész maradt megaKorbávai családról és az aurániai
perjelségrol rászállott birtokokból is, mely utóbbiak
közül Csorgó is elveszett Szigetvárral együtt. Zrinyi
Miklós, a mennyiben a nemzetségek fennállása és virágzása
birtokaiktól függött, egészen új megalapitója
lon nemzetségének. Fiai és unokái majd semmit sem
birtak az ôsiekbôl. Mind csupa szerzett és más családoktól
nyert várakban tartoztak a leggazdagabb birtokosok
közé az országban; Csáktornyát, a nemzetség
ezutáni fejének fo lakhelyét, Ozalyt a Kulpa mellett, a
második fontosságu várat és egy másik birtok csoport
fohelyét a Frangepán októl nyerték, valamint a harmadik
csoportozatot, a tengermelléki birtokokat is Buccarival.
Végül Zágráb mellett Medvevár, mely ha
kevesebb birtokkal is, egyik kedvelt tartózkodási helye
volt a családnak, szintén uj adomány vala. Ezek648
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
bôl állott ezután a család birtoka; mert Monyorókerék
csak ötven-hatvan évig maradt a család kezében. Szigetvár
hôse birtokon kivül hagyott oly fényes nevet,
mely századokra ki volt sugárzandó nem hogy a család
tagjaira, hanem nemzetünkre is. Nemesebb lelki tulajdanai
is mintha firól fira szálltak volna a családban :
ritka eset, hogy ily kitünô embernek oly kitüno maradékai
legyenek, hogy száz év mulva egy másik Zrinyi
Miklós, a költô és hadvezér, ha oly nagy esemény által
nem, mint Szigetvár védelme, szintoly nevezetessé
legyen a haza történetében , sot meghaladja ôsét a
jellem tisztaságában és nagyságban, míg különben a
két lélek oly közelrôl rokon !
A szigetvári hos fentebbi életrajzanyiltkönyv akar
leimi az olvasó elótt: a tettek kapcsolatban a nyilvános
és a viszonyokból következtetett valószinü indokokkal
elô voltak számlálva. De az egészet összefoglalva az
ellentétek nagyon feltünôk a hôs élete folyamában. A
ki Katzianer kivégzésén kezdi, hogy oly hazafias sôt
martyri magasztosságu tetten végezze, minô a sziget
vári kirohanás ; a kit elejénte díjfejében cselekvo szolgaisággal
gyanusíthattak, hogy késôbb a legfüggetlenebb
hazafit tisztelhessék benne Pozsonyban és Szigetváron;
a ki életének legtöbb viszonyaiban a siker
politikáját látszik követni önzo czélokból; de Szigetváron
azon eszme halhatlan képviselôje lon, hogy külsô
siker nélkül is a nagy közügyekért való önzéstelen
lelkesedésé s a moralis eszméké lehet a diadal: inkább
ZEÍNYI MIKLÓS A SZIGETVABI. 649
a legtalányosabb jellemek közé sorozhatnók. S mégis
az ember és élete elég világosan állhat elôttünk.
Az oskolák a classical müvek tanulmányozása által
sokáig divatozott szokás volt a nagy embereket a görög
és római hosök alakjában képzelni sazon eszményitésben
állitni elô, mint Plutarch képzelé és rajzolá. Irodalmunkban
sokáig csaknem napjainkig tartott ez a
divat. De ez az eljárás majd mindig anachronismusokat
foglal magában; mert a görög és római hosök a valóságban
is nagyon különböztek a középkor és átalán a
keresztyén civilisatió hoseitôl, a mennyire csak különbözô
vallás, különbözô állam-, különbözô társadalmiszervezet
más tényezôk egyenlôsége mellett is különbözôkké
képesek tenni az embereket.
Zrinyiben én nemcsak Leonidas utódját, hanem
egy középkori host, egy oligarchát akartam bemutatni
a maga valóságában, mint az akkori civilisatio és viszonyok
növendékét. Es alig lehet egy középkori
lovagnak teljesebb példányképét folmutatnunk. Minden
eleme a középkori civilisatiónak egyesitve van jellemében.
Legnagyobb részben nem saját kora, hanem mintegy
korábbi századok gyermeke. Azon korban élt,
melyben a közép kor minden intézménye s egész hite
meg kezdett rendülni. Europa miden katholikus nemzeténél
a közszellem megváltozott sha még külsoségekben
nem mindenütt, de a lelkekben a középkornak vége
van s az ujkor nyilik meg.
Hazánkban Mátyás király kisérletei utánfs megmaradtak,
jobban mondva, helyreállottak amegingatott
politikai külformák; de mily nagyakülönbség a Róbert
650 ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI.
Károly idejében zsarnokoskodó és pártoskodó s a mohácsi
vész táján az ország sorsát intézô oligarchák
közt! — Amazok többsége a pártoskodást nyilt erôszakkal,
ezeké pedig inkább alattomos cselszövényekkel
folytatá. I. Ferdinánd és I. János király idejében az
ököljog egykori kepviselôi diplomatákká lettek volt. A
Báthoryak, Perényiek, Török Bálintok,' Verbôczyek,
Katzianerek a cselszövényt többre becsülték a nyilt
tetteknél. Meg volt minden oligarchában az a saját
maga souverainitását jogosultnak tartó fiiggetlenségi
érzet; az a saját kezére való igazságszolgáltatás, önálló
megtorlásra való hajlam, s a családi érdek mértékfölötti
becsülése; végre az összes ország nevében vagy attól
függetlenül való eljárások iránti hajlam; de Zrinyi két
lényeges pontban különbözött kortársaitól. Egyfelôl a
nyilt eljárást jobban szerette a diplomatiánál, s fiatalkori
tettei a középkor vadságának szinét viselik magukon
épen ezen jellemvonásánál fogva. — A maga
politikáját követte, midôn Katzianert kivégezteté,
maga szolgáltatott magának igazságot, midôn bátyja
halálaért boszut állván , kirabolta Zágrábot s midôn
késôbb Pest ostromára menvén, egyuttal aTörök-család
birtokait dulattameg lovas banderiumával; sôt a Keglevics-
féle ügy elintézésében is látjuk a sziv önzo keménységét.
Zrinyi mindezekben azt tette, a mit kortársai s
néha épen az ország fôtekintélyei — csakhogy Zrinyi
határozott erélye és buszáros modorá, melyben többnyire
volt valami megnyero vonás is, elütött kortársai
cselekvBsi modorától. S legtöbb esetben mentsége is
volt: egy felôl azt mondhatá, hogy miután az állam
nem szolgáltat neki igazságot, kénytelen maga venni
ZBINYI MIKLÓS A SZIGETVABI. ^651
elégtételt, — másfelôl hogy olyat nem tesz, mit a törvény
elôtt, ha az rendesen szólgáltatnék, védnie ne
lehetne. Es a maga erején kivívta azt, bogy az ô tulajdonát
mindenki tiszteletben tartá, a ki tan különben a
törvényt nem tartotta volna tiszteletben.
De a középkori lovagoknak egy más jellemvonása
is megkülönbözteté ôt kortársainak nagyobb részérôl:
s ez a vazallnak a fejedelem irán ti hódolata. Következetesen
vonul ez végig életén, mihelyt teljesen önálló
emberré lesz, oly idôben, midôn a versenykirályok
s a veszélyes helyzet miatt a souverainitas fogalma
megingott. Ámbár Zrinyit sem csatolá a souverainhez
az a szellemibb kapcsolat, mely például Nagy
Lajos korában oly magasztos szinben tünteti föl mind
a nemzetet, mind pedig királyát; de mily nagy a különbség
egyfelôl közte s másfelôl a Perényiek, Bebékek
és Török Bálintok közt! Hogy Zrinyi ebben a közép
kori e"rzületet csak megközelité, de nem volt annak élô
megtestülése , a viszonyok hatalma okozá. Korábbi
századokban a nemes a harczban tanúsitott vitézség
utján jutott birtokhozs az adománylevél nemcsak azért
volt szent ereklye, mivel a birtokhoz való jogot bizonyitá,
hanem mivel az osök tetteit is megörökitette.
Zrinyi idejében az ily adományozás majdnem ki ment
szokásból. A versenykirályok a fôbb nemesek lekötelezésére
kecsegtetésül adományozták a birtokokat, s
gyakran pénzbeli adósságban ruházták által zálogul
vagy örökös birtokul. A ritkább esetek közé tartozott,
hogy valaki csak vitézi tetteiért kapjon adonÄnylevelet
és birtokot. S épen Zrinyi élete példa rá. Mintegy
negyed száz évig volt ô korának elsô s átalánosan elis
652 ZEINST MIRLÓS A SZIGETVÁBI.
mert vitéze; de egyetlen egy falut sem kapott adományul
Pestnél, a horvát széleken és Babócsánál tanusított
hosiségéért. Még Szigetvár védelméért sem nyert
adományt a család. A Frangepán birtokok átruházását
tiz évig vonakodott aláirni Miksa király s akkor is
fôindok volt, hogy Zrinyi Györgynek még nagyobb
mértékben el volt adósodva a kincstár, mint apjának.
Zrinyi részint leányágon, részint s leginkább- adósságfejében
nyerte birtokait — és egyetlen pártos tette
többet jövedelmezett neki, mint egész életének vitézi
tettei. A birtoknak erkölcsi becse alászállott volt azon
korban s a hozzá való magasb rendü jog megingott.
Ezen átalános becsvesztésmég jobbanmegingathatta azt
a solidaritást, mely egykor a vazallokat lekötelezé. —
Es Zrinyi életében nines is szoros kapcsolat a birtokvágy
és a középkor lovagjainak egyegy Nagy Lajos
iránti ragaszkodása közt. O a birtokokat mintegy a
maga erején szerezte s csak a megerosités az, mire a
kormány véglegesen érvényes peesétet nyomott;az ¿11-
hatatos vazalli kitartás pedig külön érzelem volt nála,
s részint emelkedésre képes érzületébôl, részint az országrész
politikai szükségéböl , részint a természetével
ellenkezô pártoskodás gyülöletéböl folyt. O is
azok közé tartozott, kik mint kiválóan positiv tettek
emberei nem szerették még a szóbeli vitatkozásokat
sem, s ellenségei a sérelmi politikának.
Meg volt Zrinyiben a középkori lovagot kiválóan
jellemzô másik vonás is: a vallásosság, — még pedig
— nagy valószinüséggel épen a katholikus vallásosság.
Allitják némelyek, hogy a szigetvári hos a reformatió
hive volt; de ez eddigelô be nem bizonyitott állitás, 8
ZEINYI MIKLÓS A SZIGETVÁBI. 653
semmi sem mutatja, hogy gyanitásnál egyéb volna.
Fia, György hajlott a protestantismushoz, s az ujitás
hive Nádasdy, hôsünkkel, ugy látszik, szorosb viszonyban
állott; de nevezett gyanitás positiv tényen nem
alapul. Zrinyinek jelleme nem volt olyan, hogy bárminö
vallásváltoztatásra hajlott volna. Ha helyesen
fogtam fol lelkületét, nem volt meg sem az a kétkedô
dispositiója, melyet a katholikus egyház akkori hanyatlása
mozditott elô, sem az a tagadásra kész ellenzéki
hajlama, mi a reformatiónak élet és erôt adott s
mi azt nagyszerü óvássá tevé a visszaélések ellen. Oly
positiv s mintegy ôs természeti jellemek átalánossága
mellett, mino Zrinyié volt, egy positiv vallás sem rendülhet
meg. Zrinyi lelke nem ment által azon erôtlenségen,
mely lelki szükséggé tette a fölfrisülést, s ujabb
szellemi légkör utáni vágyat.
Ha tetteibôl következtetnünk lehet gondolkodására
és érzületére, a hit nem volt nála a lelkiismeret
mélyébe hato és aggodalmas önbirálatra serkento eszme,
mi erkölcsi küzdelmeket idézzen elö: inkább oly szer
volt, mely megnyugvást adott neki arra nézve, hogy a
rosz tett is jóvá teheto a jelen és jövô életben; inkább
az az összes keresztyénség solidaritását a mohammedanismus
ellen képviselô átalános eszme volt, mi a középkorban
a katholicismust oly nagyszerüvé emelte. Zrinyi
nem tartozhatott ugyan azon a fanatismussal határos
szent lelkesedésü emberek közé, kik hitök erejének
dijában természetfolötti csodákban hisznek, — nem
volt ô a középkor keresztes vitéze; de rokonabb lélek
lehetett ehhez, mint a korabeli meghasonlottakhoz, kik
még ingadoztak a katholicismus és protestantismu»
654 ZEINYI MTKTiÓS A SZIGETVÁBI.
közt. Es Zrinyi annyival kiválóbb tünemény ebben a
részben, mivel azokat, kik ugyanazon hitet vallák
korántsem lelkesité ugyanazon szellem. Harmadizbeli
maradéka, a költô Zrinyi Miklós alkalmasint hü nagyából
a történethez, midôn ôsét, a szigetvári hôst, m'mtegy
az összes keresztyénség vitézévé magasztositja. —
Es Forgách, hôsünk szigorú birája, mélyebben ható
igazságot mond hosünkrol, mint akarta, midôn azt irja,
hogy a szigetvári hos halála expiatio volt korábbi vétkeiért.
Maga Zrinyi vallásos meggyôzôdése olyan lehetett,
mely hiszen abban, hogy még a jelen életben lehet
jóvá tenni az elkövetett vétkeket, és hogy oly nagy
tény, mino a szigetvári martyrság mellett feledségbe
megy s elenyészik minden egykori hiba.
Hosünk jellemében, a mennyire életét az eddig
ismert adatok f öl képesek világositni, bizonyos haladó
emelkedést látunk mind erkölcsi, mind politikai tekintetben,
s valószinü, hogy élete késôbbi szakaiban nem
volt kellemes visszaemlékeznie élete elso szakaszaira.
Habár magasb rendü tulajdonokkal lehetett megáldva,
mint saját kihágásainak áldozatul esett bátyja, János;
de elso ifjukorában osztozott annak szilajon szenvedélyes,
s korlátot és urat nem ismerô tetteiben. Késôbb
mily fennsôbbségi öntudattal szól a bán sógorának
Frangepán Istvánnak ilyes eroszakoskodásairól; s minó
különbség lehetett azon félrabló várôrség közt, melynek
hatása alatt a török határszéli várakban felnôtt s
azon válogatott nemes katonaság közt, melyet maga
szemelt ki s egy részben maga nevelt Szigetvár védelmezésére!
Nem kevesebb, mint azon rondaság közt,
mely apja váraiban uralkodott ahhoz a rendhez
ZBINYI MTKLÓS A SZIGETVABI. 655
képest, melyet saját váraiba s késôbb Szigetre hozott
be.
A fiatalkori elsô forrongások után, melyek hôsünknél
erôszakos tettekben tombolják ki magokat, nemsokára,
s úgyszólván rögtön az ország leghiresebb vitézeinek
egyikévé lesz: a pesti föllépéssel egy országos
s egy európai nagy hadsereg elôtt lesz ismeretessé és
ünnepeltté s majd az ország egyik fozászlós urává,
horvátországi bánná. Egymásután nyeri a Frangepán
féle birtokokat, Muráközt és Csorgót. Zrinyi hivatalánaktisztessége
által kivonatott akisszerü helyi viszályból;
komoly feladata és birtokai terjedelme által pedig
magánérdeke mindinkább összeolvadt a közérdekkel.
Csakhamaraz országos politika központjähoz közeltettleges
tényezôvé lesz az országgyüléseken és a királyi
tanácsban; érintkezésbe jönaz ország legnevezetesebb,
fölvilágosultabb és müveltebb férfiaival, kik már egy
átmeneti generatiót képeztek azok közt,kik Budát közösen
eljátszáks kik késôbb fia életébenuj korszakot alkotnak
a keresztyénmagyar hosiségben. Ha Zrinyiben volt
fogékonyság, nagy hatássallehettek rá atisztultabb koreszmék,
melyek ezen józan észés tetterô által kitüno természeti
jellembe oltva nemesebb gyümölcsöket termének,
mint a mesterkélt müveltségü bonyolultabb jellemekben.
Elejénte csak a maga birtokára s közvetlen párthiveire,
csakhamar egész Horvátországra s majd az
egész magyar korona területére s tán az európai keresztyénség
ügyére szélesedett ki látköre.
Végig megmaradt ô e mellett középkorbeli várurnak,
ki nemzetsége érdekeire nagy gondot fordit, kinél
a birtokszerzés csaknem önkénytelen szenvedély. Több
656 ZBINYI MUCLÓS A SZIGETVÁBI.
volt ez abban a korban a családi érzelem tulságos
kifejlésénél. Legalább Zrinyinél, úgy látszik, a családiasság
nem volt az a szelid fogalom, a mit napjainkban
támaszt ez a szó. — O nem családapa, hanem mintegy
nemzetség-fonök , némi tekintetben kényur lehetett
családja körében. Egymást fölváltott négy felesége
közül bajosan nevezhette magát urnônek valamelyik,
midôn a négy közül kettôt eltaszított magától. Lehe
tett benne gyöngédség, de ez nem az osztozó bizalmasságig,
legfeljebb a leereszkedésig ment. Jobbágyai
iránti jóindulatja, s talán katonáinak ragaszkodása is
bizonyitja, hogy szeszélyes zsarnok nem volt; de megkivánhatta,
hogy szavát parancsolatnak, jóságát kegynek
tekintsék.
A család érdekén kivül beláthatta Zrinyi egy független
és nagy birtokcsoportozat egész fontosságát.
Ez az érdek inkább hasonlíthatottegy közhasznú'üzleti
firma érdekéhez, melynek államgazdasági fontossága
van, mint egyegy mai foldesur családi érdekéhez. Varai
és magán katonái, az ország fenyegetett határszélein
jókora részét fedezék a hazának, s ezek fenntartása
országos törvény által volt kötelességévé téve. Minél
nagyobb birtokcsoportozat felett rendelkezett, anuál
könnyebben megfelelt a foladatnak. A Zrinyi által
szerzett birtokok nemcsak magokat védték meg száz
évnél tovább, hanem Horvátország és a Dunán túlí
rész megtartásában tán épen a Zrinyieknek van legtöbb
érdemök. Zrinyi a birtokokkal mintegy tábornokká
lett, ki azonban csaknem független uramaga birtokán,
katonáin s némely részben tettein;még a büntetô igazságszolgáltatás
is kezében volt jobbágyai felett.
ZEINYI MTKLÓS A SZKtETVAEI. 657
Mennyire különbözött ebben a tekintetben egy
középkori lovag a római patriciusoktól! Míg Rómában
az állam fogalma uralkodik az egyéni elhatározáson, a
középkorban laza-kötelék füzi az egyént az államhatalomhoz.
És tán egy korban sem volt ez olylaza,
mint Zrinyi korában s senkinél sem annyira, mint egy
ideig a Zrinyi családnál.
Zrinyit nemcsak magára hagyta, hanem kitagadta
volt az állam. Mindjárt apja balála után azt jelenti ki
a kormány neki, hogy teljességgel nem fogja ot védni
a közös ellenség ellen, hogy azon békeszerzôdés alól,
mely az egész országra nézve érvényes, r> és birtokai
ki vannak véve. „Segits magadon, én kénytelen voltam
téged az ellenségnek áldozatul vetni," ezen szavakkal
köszönté az állam az életbe akkor lépett ifjut.
És Zrinyi segített magán. Nemcsak maga birtokait
védi meg, hanem a tán különben török zsákmánynyá
válandó Frangepánféle várakat is. Mit tett azután érte
az állam ? Hivatalra emelte, de a hivatalhoz szükséges
módok nélkül s az állam mindig el volt adósodva neki.
Ha igaz az, hogy hitelezések szerzik nagy értékü bir
tokait, igaz az is, hogy ily birtokok nélkül nem tehette
volna azon szolgálatot az államnak, a mit ton.
Azonban az állam végrehajtó hatalmától való ezen
függetlenség korántsem zárta ki a hazafiságot és щ közügyekért
való buzgalmat. Mint fentebb kiemeltem, a
valódi hazafiság soha sem volt oly közvetlen és realis
értelmü eszme, mint a veszélyek és pusztulás ama ko
rában. Meg volt mintegy hallgatag megegyezésbôl, az
idônkint és helyenkint való pártoskodás mellett, a
veszély közösségének érzete s megvolt ama hatalmas
zrinyi. 42
658 ZEINVI IIIKTjÓS A SZIGETVÁBI.
egyesitô központ a magyar- és horvát-országgyülés és
ezenkivül a megyék, melyek csak mint találkozó helyek
is fontosak voltak volna, s mennyivel nagyobb erkölcsi
nyomatékuk volt, midôn törvényeket és itéleteket hozának!
Habár a végrehajtás gyengesége miatt s néha
épen a végrehajtó hatalom akaratjából nem juthattak
inindig érvényre, a hazafiság és a nemzeti közérzület
hathatós ébrentartói valának.
Zrinyiért, mint hadi emberért keveset tehetett az
országgyülés. Megszavazott némely átalános rendtartást,
megszabta az adó mennyiségét, de nem tehetett
részletes intézkedéseket se idôszerinti teendôire, sem
katonával és más szükségesekkel való ellátására nézve,
sem végül specialis parancsokat nem oszthatott neki.
Mindez a végrehajtó hatalom kezében volt.
Zrinyit tehát hazafias tetteiben maga elhatározása
vezérlé. Hazafi volt ; de megforditott értelemben, mint
a római vagy görög vitézek. Ezek egy senatus vagy
népgyülés parancsainak engedelmeskedtek, annak nevében
jártak el, s annak voltak felelôsök. Mint láttuk,
kisebb mértékben áll ez Zrinyirôl. Inkább onkénytesen
vállalkozó s saját lelke parancsát követô ember volt,
mint olyan, ki kénytelenségbôl is tartoznék a másokét
követni. Szigetvárnál nem ô vezettetett, hanem inkább
ô akart meggyôzôdéseivel egyezô utra vezetni másokat.
O nagyszerü áldozatot tett a közügyért s azt várta,
mások hasonlót fognak tenni és a haza mentve lesz.
Míg a Thermopyláknál haldokló spártai azt üzente :
„menj vándor,smond meg Spártában, hogy betöltöttük
a nép parancsolatát." Zrinyi és társai haldokolva azt
üzenhették volna a gyôri táborba: „megtettük, a mit a
ZKINYI MIKLÓS A 8ZIGETVÁBI. 659
haza ügye kivánt, — ti pedig tegyétek meg a mit ha
egyéb nem, a keresztyén fegyverek becsülete kiván."
Azt az önkénytes hazafiságot, melyet a középkori
oligarchában, s azt az engedelmességet a nép akaratának,
mit a spártai hôsökben bámulunk, egymáshoz
hasonlitva, az osszehasonlítás nem válik a magyar hôs
kisebbségére. Szigetvár védelmét is fôkép mint fiiggetlen
emberben s mint oligarchában méltányolhatjuk
leginkább: ô is a magyar oligarchák közé tartozott;
de osztályának egyik legnemesebb példányképe, kivált
a maga kortársaihoz hasonlítva.

Szigetvar 1566

Tuesday, November 28, 2017

Az Elso Zrinyiek by Ferencz Salamon - Hungarian

No comments:

Post a Comment

Excerpts from reports about events near Sisak in 1593

Search This Blog