What Maximilian was doing via Ghymesi Forgách Ferencz

 Source: Ghymesi Forgách Ferencz, 1535-1577  László Szabó

A hírhozóknak igazuk volt, a török megindult Szigetvár ellen is. Szulejman augusztus i-én állt meg a vár falai alatt. Az események hatása alatt Bécs is megmozdult, az udvar nem nézhette az eseményeket megszokott egykedvűségével. Miksa sürgős rendelkezéssel mozgósította seregeit, augusztus 12-ikén meg indult Bécsből, miután serege Pozsonyba előre ment. A király kíséretében voltak Ferdinánd főherczeg, Schwartzenburg gróf, Oláh, Forgách Ferencz, Báthory országbíró, Mérey Mihály nádori helytartó, Tahy főlovászmester. Óvár alatt a sereg öt táborba osztva várta a király rendeletét. A rendelet késett, mert a király és tanácsosai eltérő véleményben voltak a teendők iránt. Batthyány Ferencz levélben azt tanácsolta, maradjon a király helyben, legalább könnyebben nyújthat segítséget, mert ha elmozdul, futásnak tartják. Forgách Ferencz Esztergom ostromát sürgette.

Számított arra, hogy a császári sereg esetleg nem ütközik meg, s abban az esetben legalább a visszavonulás lett volna biztosítva, s a nagyhangú hadjárat némi eredményt is elér. Véleményéhez Tahy is hozzájárult. A többség azonban a háborúban annyira veszedelmes középútra tért, a Győr felé való vonulást ajánlotta. Augusztus 22-ikén a sereg megindult Győrbe.

Miksa tábora Abda falu előtt volt, míg a fősereg a Rábcza partján helyezkedett el. Itt csatlakozott Verancsics, Bornemisza és Dobó István hozzájok.

A közelfekvő Kajár faluból a törökök kisebb csapattal támadtak. A legyőzetést színlelve visszavonultak, a sereg egy része könnyelműen követte őket, így szétszóródtak s a visszaforduló törökök könnyen legyőzték őket.

A sebesültek közt volt Horvát Bertalan is, kivel Szulejman barátságosan beszélgetett. Sebeibe nemsokára meghalt a börtönben. Balassa András is csúfos vereséget szenvedett a török előcsapatoktól, mikor Szigetvár felé húzódott. A kassai részekben szerencsésebben folyt a háború Forgách Simon ügyessége folytán, kit a király ismételt felszólítással hívott meg a harcztérre. A mellőzés miatt neheztelő régi katonát engesztelésül megtette Svendi vezértársának és tanácsosának.5

Győrből a sereg lassan indult tovább. Menetközben a végleges sorrendet megalakították : elől a magyar lovasság ment három csapatban, középen az ágyúk, podgyász, szekerek, azután a gyalogság, s végül a német nehéz lovasság. Augusztus utolsó napján értek Jenő alá. Jól megerősítették a tábort. Szeptember 5-ikén Mahmut székesfehérvári bég a sereg közelében volt, korán reggel néhány kószáló lovast elragadott, többet megölt. Míg a németek álmélkodva nézték a török vakmerőségét, a magyar lovasok Túry György vezetésével lóra kaptak, üldözőbe vették a portyázó törököket. A síkon előnyben voltak a gyors török lovak, de a Vértes erdejében hamar kimerültek, a mieink utolérték őket. Nagy részüket lemészárolták, a béget sok társával együtt elfogták s a királynak átadták. Túry arany nyaklánczot kapott s arany sarkantyús vitézzé ütötte a király érdemet elismeréséül.

A fogoly Mahmuttól hallották, hogy Gyula vára elesett, hogy Szigetvár se tartja már soká magát. A várbeliek segítséget kértek újra egy babocsai ember által, ki küzdelmük szemtanúja volt. A király beható megfontolás után — pedig csak a gyors segítség menthette volna meg Szigetvárt — Perneczy István vezetése alatt két német zászlóaljat küldött Babocsa felé, de a katonák az éj sötétjében elszökdöstek s így a vezér visszatért a táborba. Erre a távoleső várak kapitányai is felhagytak a várak védelmével. Berzencze, Csurgó, Zákány, Lak, Vízvár, Bélavára, Segesd így jutottak kardcsapás nélkül török kézre. A király tett helyett tanácsot tartott. A magyarokat azzal akarta a németek tanácsára hajlítani, hogy a kémek s a menekülők szerint a szultán Szigetvárról egyenesen ellene vezeti hadait, — pedig ez csak csele volt a szultán nélkül levő seregnek, — azért a németek egybehangzó tanácsát tartotta jobbnak, mely szerint a sereg visszatér Győrbe, a megerősített táborba. Az a terv merült fel, — mely kétségtelenül a legéletrevalóbb volt, hogy a nagy dunai szigetekre hajóhidat kell építeni az élelem átszállítására, míg Győrt Ferdinánd főherczeg védje meg az esetleges támadás ellen. A németek azonban ezt a tervet is ellenezték, mert — mint Forgách írja nem tőlük eredt. Szeptember tizennegyedikén este megszólaltak a kürtök, a sereg megindult visszafelé. Két napnyi utat tettek meg egy nap alatt. A tábort, várost árokkal, töltéssel vették körül, a hol a Duna és Rába nem nyújtott védelmet.

A sereg végre megunta a hosszú tétlenséget. A magyarok sürgetve kérték a királyt, hogy válogatott csapat élén támadják meg Székesfehérvárt, legalább kíséreljék meg a győzelmet valahol. A terv kivitele semmi veszélylyel se járt volna, ha a merészséghez bátorság is járul. Miksa beleegyezett. Szeptember huszonnegyedikén vonult el a csapat a király előtt. Állt 7000 német lovas, 1000 ferrarai önként vállalkozó, 1000 magyar lovas és ugyanannyi gyalog katonából, 4000 olasz, az egész úgy 14,000 emberből állt. A sereg után 22 szekér vitte az élelmet és podgyászt. A németek sok podgyászt, sátrakat, nagy útra való felszerelést vittek magukkal. Négy mérföld megtevése után a Bakonyban letelepedtek, mert a németek szokásaikhoz híven ragaszkodtak, ebédet főztek, húzták az időt. Csak éjjel tettek meg újra kis utat. Végre három mérföldnyire Székesfehérvártól egy völgyben letelepedtek, Túry Györgyöt előre küldték, hogy kémlelje ki a láthatárt. A török nem mutatkozott, mert az őrség nagy része portyázáson volt kinn. Salm azonban a rendkívül kedvező körülmény daczára se támadta meg a várost. Hiába volt a folyton növekvő zúgolódás, a magyar táborban megnyilatkozó nyilt elégedetlenség, a sereg nagyobb része törököt nem is látott. Túry, Török Ferencz, Gyulaffy László támadták meg itt-ott a portyázókat és sokat levágtak közülök.

Forgách ezalatt a győri táborban volt a sereg ott maradt részeinél. A székesfehérvári kirándulás ideje alatt mintegy az Isten haragjaként szörnyű tűzláng emésztette föl Győr városát. A tűz okát bizonyosan nem tudták megállapítani, némelyek azt állították, hogy véletlenül támadt, mások pedig a török bosszúját látták benne. Igen erős szélben támadt a tűz a Rába melletti kapu közelében. A város szűk utczáiban hihetetlen gyorsasággal terjedt a láng, a szél elhordta az égő anyagot egyik házról a másikra, majd megfordult s a város másik részén pusztított el mindent.

A magyar tábor közvetlenül a város fala alatt húzódott el, tehát féltek, hogy a tűz oda is átmegy. Ekkor váratlanul láng nyelv csap ki Oláh Miklós konyhájából, a közellevő széna és egyéb égő anyag hirtelen lángba borul. Míg az emberek egy része megrémülve tehetetlenül nézte az elem borzasztó pusztítását, mások az ellenség jövetelének koholt hírére fegyvert ragadtak, az istállók és sátrak oltalmazására összefutó embereket a láng és sűrű füst teljesen elkülönítette a többitől. Borzasztó látvány volt. A tűz ropogásához a nők és gyermekek jajgatása, máshol a betegek és sebesültek kiáltozása járult. Volt olyan is, a ki az árokba ugrott, minthogy a városban se talált menedéket, mások pedig részben elégett testrészekkel futkostak felalá, sokszor hozzátartozóik se ismerték fel a szörnyen eltorzult alakokat.