Szigethvár ostroma 1566-ban - Hungarian poem/story 1857

Source:
Szigethvár ostroma 1566-ban, vagy: Zrínyi Miklós halála.
Írta Tatár Péter. Pesten, Nyomtatja s kiadja Bucsánszky Alajos, 1857. O
SZK Plakát- és Kisnyomtatványtár.

Szigethvár ostroma 1566-ban,
vagy: Zrínyi Miklós halála című ponyvát.




Dúl Szolimán császár pusztitó fegyverrel
A hazában szerte; s iszonyú sereggel
Megindúl Belgrádból Szigethvára alá,
Mert Mohammed basa meg nem hódithatá.
Százezer embert hoz magával a Zultán
És rettentő harag ül komor homlokán,
Hogy Szigethvár alatt annyi katonája
Elvérzett, és meghalt legbátrabb basája,
És serege előtt Allahra esküszik
Hogy addig nyugodtan nem alszik, nem eszik
Mig Szigethvár tornyán nem lengeti a szél
A félholdas zászlót, azután Szemliknél
És Zsiboltnál tábort üttet, s megkezdeti
Tüstént a sánczokat s árkot épittetni.
Öt nap alatt körül volt véve Szigethvár,
Nem jöhetett onnan ki más mint a madár.
De benne volt Zrinyi kétezerötszázzal,
Hős és derék magyar vitéz katonával,
Halálnak áldozva; mert bárha Óvárnál
Állt is Miksa király, és Rév-Komáromnál
Salm herczeg negyven, vagy ötvenezerrel,
Nem voltak Zrinyinek semmi segitséggel
Ő hát a mint látta, hogy magára maradt,
Csak az Urban vetett erős bizodalmat,
És kis seregével győzni avagy halni
Kész volt a jó polgár és a nagy hazafi;
Azért összegyüjté most a katonákat,
S a városban maradt minden polgárokat,
Megesketé őket, és esküt tett maga,
Hogy azt érje Isten örökös haragja,
S a hazának átka a ki áruló lesz,
Vagy ha kell a várnak romja alá nem vesz
A többivel, s ekkor erősbült kebellel,
Rontott ki meg víni az ádáz ellennel.
Szigeth-Ujvárosnál Ali Portuk állott
Ki álgyuival a belső várba ontott
Golyózáport, ugy hogy a nagy torony minden
Harangjával együtt összeomlott, s egyben
Rárontott a jancsár csapat Ujvárosra,
De ott talált nem csak egy bátor harczosra,
Késő éjjelig folyt a harcz és vérontás,
Az embertelen és hajmeresztő rontás,
De a bátrak ellen nem boldogulhata,
Ali Portuk ádáz, vért szomjazó hada,
Reggel hajnal felé a mint a török had
Vissza vonul, Zrinyi rögtön parancsot ad
Hogy Ujvárost fel kell azonnal gyujtani,
Mivel nem tartható s vissza kell vonulni
Az Óvárosba. És parancsára tüstént
Lángban áll a város, s az Óvárosba mind
Bevonultak, mellynek védelmét rábizta
Zrinyi Botos Péter és Bosnyák Mártonra
Ugy Szecsődi vitéz fő kapitányokra,
Kik több izben rája rontottak Portukra.
Mérges volt Szolimán, hogy egy maroknyi nép
Katonái közül annyit össze vág, s tép
Magához hivatja Ali Portuk basát,
Igy osztván ki neki nagyuri fermánját:
Ali Portuk ! hallod, hogy ha tiz nap alatt
A Óvárost be nem veszed, lábod alatt
El fog fújni a szél ; ha pedig be veszed,
Kétszáz arany forint a tied, most eredj,
Lódulj, s teljesitsed az én parancsomat,
Ha nem akarod felrázni haragomat.
Portuk basa ment, és az egész haderőt
Az Ó város elé vitte éjfél előtt,
És reggel hajnalban huszonnégy álgyuból
Löveti a várost, mellynek sánczaiból
Vitézül felelnek a magyar tüzérek,
Kikkel együtt véve hatszázan levének
A magyar katonák, és majd huszszor annyi
A török, ki készült már rögtön rohanni.
Mert a tizedik nap már múló félben volt,
Azért Ali Portuk most elő lovagolt
S a megroncsolt falnak ellene vezérli
A sok vad törököt, s a várost beveszi
Bathay és Bosnyák, Győri, Botos, Deák
Magokat töröknek azért meg nem adják,
Hanem mint vitézek Radván és Dandóval,
Elesnek Szecsődi fő kapitányokkal.
A hatszáz magyarból alig háromszázan
Vonultak harczolva vissza Szigethvárban.
Most már csak a fő vár maradt hatalmába
Gróf Zrinyi Miklósnak, ki azt hamarjába
Jól megerősité, s az ellen rohamát,
Visszaverte mindég és bátor csapatát
Győzelmi babérról babérra vezette,
a Zultánt a méreg majd megette.
Már Ali Portuk is elesett, és vele
Egyptusi basa és egész serege
S a hős várőrség két zászlót zsákmányolt el,
S fegyverei alatt sok török veszett el.
Bőszült haragjában tépi ősz szakállát
A Zultán, és hivja bizonyságul Alláht,
Hogy ha még holnapig álland Szigeth vára
Fő vezérét rögtön a legelső fára
Akasztatja, s mellé valamennyi basát;
S esküszik, hogy bizony megtartandja szavát.
És sátra elé ül, s rögtön parancsolja
Hogy az egész sereg a várt megrohanja,
S az álgyukat nem a vár ellen szegezi,
Hanem a hadsereg hátához téteti,
Hogy ha hátrálni fog, lőjön mindjárt rája,
Saját seregére, saját katonája.
Remegnek a basák remeg a török had
Melly igy két tűz között kétségbesve halad
S rohan a vár felé, és mint hangya lepi
A sánczokat, s a vár álgyuja ugy sepri
A kontyos törököt, hogy a sáncz árkokba
Ezrenkint hullanak rakásra, halomba.
Jön a halál hirnök Zultán sátorába
Hogy a hadsereg már felbomlik, s magába
Zugolódva vissza akarna vonulni,
A zultán dühtől kezd elhalaványulni
S a hirnököt rögtön a fára kötteti,
S huszonnégy álgyuját seregére sütteti.
De már a második hirnök is érkezik,
A zultán dühében, már nem lát, s tajtékzik
A szája, s szólni sem tud, rezg a szakála,
S egy hirtelen guta ugy nyakon találja,
Hogy mindjárt szörnyet halt. Mohamed vezére
Visszavonul rögtön ezen gyászos hírre,
De titokban tartja a Zultán halálát
S ráadatja legszebb császári ruháját
A sátor elébe kiülteti szépen
S a hadsereg előtt beszél illyenképen:
Ime a nagy Zultán most adá ki nekem
A parancsot , hogy ha két napig nem veszem
Be Szigethet, velem valamennyi basát
Sőt minden ötödik Spáhit vagy katonát
Felfog akasztatni. Ekkor a holt Zultán
Ruhájánál fogva megránczigáltatván
Mozgott mintha élne, s bólintgat fejével,
És igy hitetik el egész seregével
Hogy meg nem halt, s másnap iszonyu lármával
Rohantak Szigethre Allah orditással.
Az első rohamot Medve, s Póky Gergely
Állván ki egy bátor kis magyar sereggel,
Mind hősök vesztek el együtt Nádasdyval,
Novakovics János, és Bika Andrással.
Zrinyinek megholtak már minden tisztjei,
S tizedelve voltak bátor vitézei;
Ugy hogy a kétezer és ötszáz harczosból
Alig maradt hatszáz, és a külső várból
Is vissza kelle már vonulnia, mivel
Nem birt megvini a lángokkal és tűzzel,
Mert az olthatatlan égett, azért vissza
Vonult seregével, a belső kis várba.
A fővezér rögtön a külső nagy várat,
Elfoglalván kezdé hányni a sánczokat,
S ugy körül kerité Zrinyi menedékét,
S állitá fel dühös és ádáz seregét,
Hogy a várbeliek nem szabadulhattak,
S feladás vagy halál között választhattak,
És midőn harmincznap alatt husz rohamot
A hős Zrinyi Miklós seregével ki állott
S elpuszitott harminczezernyi törököt
A vár udvarára összegyüjté őköt
Mind, kik a véres harcz alatt el nem estek,
S a végső tusára, s harczra elkészültek.
Zrinyi leggazdagabb ruháját fel ölté
És zsebét száz magyar arannyal megtölté
S kivonván kardját igy szólott seregéhez:
Vitézek ! mindenki készüljön végéhez,
Szabadulás nincsen, haljunk meg mint hőshez
Illik, kiknek mocsok nem fére nevéhez,
A hon, a király, és szent vallásunk éljen!
Előre vitézek ! a halálba vélem!
Most megnyittatja a belső vár kapuját
És elsütteti ott utolsó álgyuját
S annak füstje között tör ki mint a szélvész,
Csapásai alatt sok ellenség elvész.
Juranics viszi a három szinü zászlót;
Mellynek közepén a szűz anya képe volt,
S utána a halni kész magyar hősök mind
Kardemelve rontnak a törtökre, melly mint
A pelyva hull erős csapásaik alatt
És áttörték már a sűrü ember falat.
De most a janicsárok nyil s fegyver zápora
Fogadja őket, s a derék hősök sora
Ritkul, s három golyó Zrinyinek mellébe
Fórudva lerogyik a hős féltérdére
Még egy csapás, aztán kiadá nagy lelkét,
S halálköd boritá a nagy honfi szemét.
Háromszoros Allah kiáltás hirdeti,
Hogy le van teritve a hős vezér Zrinyi.
Kis serege még viv és egyenkint elhull,
És kegyelmet senki közüle nem koldul.
A belső vár is már elvagyon foglalva,
A félholdas zászló van tüzve tornyára,
S midőn a győzelmes török belévonul
Zrinyi halála nem marad boszutlanul;
Mert az ott levő puskapor-tár fellobban,
S három ezer török vele légbe robban.
Ezerötszáz hatvanhatban igy esett el
Szigethvár, melly Zrinyi dicső emlékével
Élni fog még magyar lesz e drága honban,
Kinek nemes szive, nemes tüzbe lobban
A honért, királyért és a szent vallásért
A hont boldogitó e szent háromságért!