Magyarország Történelme irta Mihály Horváth, 1861

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELME

IRTA HORVÁTH MIHÁLY.

ÚJ DOLGOZAT HARMADIK KÖTET.

A Mohacsi Utkozettol a Linczi Bekekotesig

Pesten, 1861.

Heckenast Gustav Tulajdona

Source: https://books.google.ca/books?id=ZgYVAAAAYAAJ

Maybe someone can translate to English or find a translated version

Page 260

HARMADIK FEJEZET.

Miksa kiraly. 1564-1576.

I.

Miksa 37 éves korában a magyarok nagy reményei közt vette át atyja halála után az ország kormányát. Benne nyajas, könnyen megközelithetö, a vallás ügyében türelmes, hadvezérletben jártas, bátor, elhatározott fejedelmet kezdének a magyarok ismerni még atyja életében, ki távol léte alatt több izben bízta volt reá a magyar ügyek kormánylatát. Gyakorlotteágánál fogva a hadviseletben, melyet V Károly császár táborozásaiban szerzett, azt reménylék a magyarok, hogy a dicstelen és az ellenségtol szigorúan soha meg nem tartott békének véget szakasztván, a török eilen nagyobb szerencsével kezdendi meg atyjánál a háborut. E reményben megerosíté ôket a király jul. 26-kán (1564-ben) kelt körlevele, melyben trónra léptét a nemzetnek tudtára adván, annak jogait, szabadságait épségben fentartani igéré, s az or szág lakosait felszólítá, bogy a baza védelmére minden történhetô esetben készen legyeaek.

A törökkel 1562-ben megkötött béke felbontása s egy nagyobb erôvel intézendo hadjárat valóban nem sokára közbeszéddé kezde válni. Részint e hangulat, részint Àrszlàn budai basa levelei, melyekben határozott választ kivántr akarja-e Miksa a békét fentartani?* — annál sürgetobbé tevék e kérdés gyors eldôntését, mivel a török adó két év óta fizettetlen maradt, s ennek még továbbra halasztása a törököt könnyen békeszegésre ingerelheté. E végett tehát Miksa nem sokára trónralépte után Bécsben nagy tanácsot hivott egybe. A háboru mellett egyebek közt Zrínyi Miklós nagy hévvel szónokolt, fej'tegetvén, mily ártalmas e béke az országra, mely alatt a török mind erösebben megfészkeli magát s mind tovább terjeszti hódoltatásait. A kérdést mindazáltal békére döntötte el Szulejmánnak épen ez idö tájban érkezett lévele, melyben Ferdinánd halála felett részvétét nyilvánítván, s Miksát a trónon üdvözolvén, egyszersmind igéré, hogy a vele kötött békét, ha a feltételek teljesíttetnek, továbbra is kész fentartani. A tanács ennél fogva a béke fentartását s az adófízetés folytatását tette határoztává.

A béke mindazáltal nem tartott sokáig. Somlai Báthory István az év oszén értesülvén, hogy Balassa Menyhért a tokaji szüret lefoglalása végett Szatmárból az örség nagy réezével távozott, Nagyváradról azonnal a varos alatt termett s azt és várdáját Balassa családjával együtt —, utóbb pedig ííagybányát is hatalmába ejté. Zsigmond-János fejedelem, Báthory e szerencséjétol felbátorítva, seregeit vele egyesíté, e miután Hadad s Atya várakat és Nyirbátort megvette, Ecsedet és Kis-Várdát pedig oly szerzodésre kényszerítette, hogy ha a királyi hadaktól két hónap alatt meg nem segíttetnek, kapuikat neki megnyitandják, seregét a Tiszán Tokajnál átvezetvén, Kassa felé indult. A megeredt esozések azonban az utakat oly annyira járhatatlanokká tették, hogy ezándékával felhagyni és nadait visszavezetni kényszeríttetett.

Maximilian nem nézte tétlenül határainak e sérelmét. 1565 elsö napjaiban Schwendi Lázárt, egykoron V Károly császár hadnagyát, 7000 német zsoldossal a felvidék védelmére küldé, ecsedi Báthory Endrét, Perényi Gábort és Balassa Menyhértet is melléje rendelvén dandáraikkal. Ugyanazon idöben CsábyAkos hajós kapitányt s a nem rég szolgálatába állott Csernovics Mihály volt velenczei tolmácsot a két évi adóval Konstantinápolyba küldé, követelvén általok, hogy János fejedelem Szatmár és Nagybánya visszaadására kényszeríttessék. Schwendi azonban nem várta meg a követség eljárását, hanem az említett magyar urakkal egyesülve, hadait február elején megindítá s Tokajt, Szerencset, Szatmárt, Nagybányát és Erdodöt hatalmába ejté. A megijedt János fejedelem már Nagyváradot is féltvén, békekötés végett Báthory Istvánt a királyi táborba, onnan pedig a Szatmáron megállapított feltételek megerösítése végett Bécsbe utasítá. A béke azonban nem jöhetett létre. Szulejmán ugyanis Miksa támadó müködéseirol a budai basa által érte sülvén, nagy haragra gerjedt, s a budai és a temesvári basákat János fejedelem védelmére utasítá, és Csábyt letartóztatván, Csernovicsot Hedajet csausz kiséretében oly üzenettel küldé vissza Bécsbe, hogy ő a békét fentartani kivánjaugyan, de felette rosz néven veszi, hogy válaszát a király Szatmár és Nagybánya iránt be sem várván, maga szerzett magának elégtételt, sot még újabb foglalásokat is tett a feje delem birtokában; követeli tehát, hogy Tokaj és Szerencs a fejedelemnek visszaadassék. Még inkább osszebonyolítá az ügyet az, hogy mire Csernbvics a nevezett csauszszal Bécsbe érkezett, a fejedelem segélyére sietett budai és temesvári basák Pankotát elfoglalták, s a most már bátrabbá lett Jánós fejedelem is akként mádosítá a béke fôltételeit, hogy Miksa neki necsak a most elfoglaltakat adja vissza, hanem mind azt is engedje át, mi a Tiszán tul még a király birtokában létezik, mikért maga viszont Munkácsot és Husztot adná cserében. A békének ezen újabb alapon kieszkozlése végett még a lengyel király is követet küldött Bécsbe, Báthory Istvántámogatására. De Miksát a szatmári békepontok megváltoztatása s Pankota megvétele annyira felboszontá, hogy Báthory Istvánt és Hedajet csauszt' örizet alá tétette, Csernovicsot pedig azon koveteléssel utasítá vissza a Portához, hogy ez Pankotát adassa vissza, a fejedelmet pedig a szatmári egyesség megtartására kényszerítse.

Bár mily igazságosnak látszék is Bécsben e kivánság, Konstantinápolyban más volt a vélemény. Szokoli Moham med, a harczias szellemü új nagy vezir Csernovicsot és Csábyt oly válaszszal ereszté vissza, hogy a szatmári egyesség, melyet János fejedelem a Porta megegyezte nélkül kötött, nem lehet érvényes, s ha a király a békét fentartani kivánja, az elfoglalt helyeket Jánosnak adja vissza, Hedajet csauszt pedig bocsássa szabadon. És hogy e fenyegetésének sulyt is adjon, a maga unokája, Szokoli Musztafa bosnyai helytartó által Horvátorezágba egy betôrést intéztetett. Mire a követèk Bécsbe érkeztek,aháboru már javában zajlott az országban. Haszán, temesvári basa, János hadaival egyesülve,' Erdödöt negyvennégy napi megszállás után megvette, s hogy okot a további viszályra ne adjon, lerontatta. János fejede lem e közben Nagybányát foglalta el. Schwendi mind ezt a magyar urak bosszuságára, tétlenül nézte szatmári táborából, в bár idöközben újabb hadakkal is erösödött, miszerînt eerege 18 ezer före ment, Erdôd eleste után a Szamos és Tisza osszefolyása mellett szállott táborba; miután pedig az ot oda is követett Haszán basával egy ideig csatározott, Bécsböl vett utasítása szerint september közepén a basával fegyverszünetet kötvén, badait Kassára vezette vissza. Ez alatt a bosnyai basa a Zrínyiek birtokához tartozó Kruppát szállotta meg. Bakics Máté a vár vitéz kapitánya, azon reményben, hogy a segélyre szólított Auersperg krajnai fokapitány által, ki a vártól nem messze az Unna balpartján 7 — 8 ezernyi sereggel ütött tábort, idején megsegíttetik, vitézül védte magát. Frangepán Ferencz, Farkasics Péter és Ghiczy Farkas a magyar-horvát dandárok hadnagyai azonban hasztalan ösztönzék Auersperget a támadásra; hasztalan kérték ot, adna erosítésökre csak ezer embert, hogy az Unnán átkelvén, a törököt hát mögül támadhassák meg : Auersperg sem maga nem mozdult tétlenségébol, sem a nevezett hadnagyokat nem engedé müködniök; minek következtében Musztafa avárat a megszállás 25-dik napján mégvette, s hösies orségét mind egy szálig levágatta. Ugyanaz lett utóbb Novi sorsa is. Musztafa ezen eredmények után neki bátorodva, a Száván is átkelt s Koros vidékét kezdé dulni; de itt Erdody Péter bántól megveretvén, visszafutott.

Miksa a béke fentartása végett még egy kisérletet kivánt tenni, s Hosszutóty Györgyöt oly utasítással küldé Konstantinápolyba, hogy mihelyt Pankota és Kruppa visszaadatik, az évi adót is megküldendi. De bár a Porta jó indulatának megnyerése végett némi ajándékokat s ezekkel együtt néhány szabadon bocsátott török foglyot is vitt magával a követ, eljárásának sükerében nem nagy volt a remény, s Miksa háborúra készülendö, az ország rendeit az 1556-ki febr. 2-ra Pozsonyba gyülésre hívta; maga pedig miután annak vezérletét ocscsére, Károly foherczegre bízta, Augsburgba, a német birodalmi gyülésre utazott. Az országgyülés Pozsonyban fölötte zajosan kezdödött; merta nemzet csalatkozva érzé magát azon reményeiben, melyekkel Miksa kormányra léptét üdvözölte. Ferdinánd végsö kormányévei alatt nagy rakásra gyültek a nemzet sérelmei. Miként fentebb látók, az utósó országgyülések nem gyoztek eléggé panasz kodni a német cancellaria avatkozásai, a német hadvezófek várkapitányok hatalmaskodáaai s a szegény nép verejtékén élo idegen zsoldosok s némely urak dandárainak zaklatásai miatt. Es mennél inkább remélték a rendek, hogy Miksa e sérelmeket mindjárt kormánya elejéa megszüntetendi, s а nemzet egyéb igazságos kivánatait is betöltendi, különösen bogy mennél elébb nádorválasztást intézend : annál nagyobb volt most ingerültségok, látván, hogy e sérelmek az uj király kormánya alatt még inkább szaporodnak; különösen, hogy az országtanácsban megürült helyek be nem töltetnek; hogy mig a magyar püspökök, a török foglalások miatt székeikbôl elüzve, püspöksegeiknek csak czímeit viselik, azon egyetlen püspokség is, mely még épségben áll fenn, a györi, egy idegenre, a velenczei Delfino Zakariásra ruháztatott, ki aztán még fondorlataival is boszontá püspoktársait. Mind ezen s hasonló sérelmek miatt felette fájlalták az ország rendei, hogy a király még ezen elsô gyülésre sem jelenik meg ezemélyesen, s ennek kôvetkeztében a sérelmek orvoslata e kivánataik teljesítése ismét bizonytalan idôre halasztatik el. Nevelték az ingerültséget magok a királyi elôadâsok is, melyek ezerint az adó két évre kivántaték meghatároztatni; mi által értésôkre adatott, hogy a király hosszabb ideig nem akar országgyülést tartani. Bántá oket azon kivánat is, hogy adó fejében minden jobbágyra 3 ftot vessenek ki akár egész akár csak egy negyed telek volna annak birtokában. De mindenek felett sérté oket az elôadâsok ama pontja, melyben felszólíttattak, hogy alkotnának oly tôrvényt, mely szerint az urak és nemesek minden birtokczímeiket, az elhunyt királyok minden adományleveleit tôrvényes vizsgálat alá terjeszteni köteleztessenek ; a magvaszakadt családok javai pedig a mellék ágak melloztével a királyi kincstárra száljanak. A kedélyek ezek miatt annyira fel voltak ingerülve, hogy a ren dek az adót megtagadni s azon kivánat kifejezésével, hogy a király személyes jelenléte mellett újabb országgyülést hirdessen ki, szétoszlani szándékoztak. De végre még is gyöztek a foherczeg eloterjesztései; és miután a sérelmeket és kivánatokat egy roppant csomagban a királyhoz Augsburgba elküldotték, 28 torvényczikkelyt alkottak, melyekben az adót egy évre minden egész telek után két forintra határozták, a honvédelem tekintetében pedig a Ferdinánd alatt lefolyt utósó országgyülések intézkedéseit megújították, kérvén egyezersmind a királyt, hogy a sérelmek orvoslata végett még ez év végéii, vagy a jövö elején saját jelenlétében tartson újabb országgyülést.

Mire az országgyülésnek ily módon, márczius közepe tajan, vége szakadt, Hosszutóty is kihallgatást nyert a szultánnál; mivel azonban sem az adót meg nem vitte, sem Tokaj és Szerencs visszaadása iránt határozott választ nem adhatott, a vén Szulejmán oly haragra gyuladt, hogy Hosszutótyt Wyss Alberttel, Miksának a Portánál székelô állandó kôvetével együtt elzáratta, és saját vezérlete alatt hadjáratot hirdettetett Magyarország eilen, hogy annak még a Miksa királyt uraló részeit is meghódoltassa. Pertev basa, másod vezir, mintegy 30 ezernyi sereggel mindjárt márczius elején utnak indíttatott Gyula ostromára.

Miksa a veszélyrôl értesülvén, a birodalmi rendeknél segélyt sürgetett az augsburgi gyülésen. Igértek is azok mind pénzt, mind sereget, de azon feltétel alatt, hogy Magyarország, ha segélybkkel a török járom alól kiszabadíttatik, a német birodalomhoz kapcsoltassék, s a katonaállítást és az adót a birodalom czóljaira annak rendeivel azontul közösen viselje. A császár e kivánatban megegyezett s igérte, hogy annak valósítását mind saját mind utódai kormányának s tôrekvéseinek czéljául fogja kitüzni. A birodalom által megezavazott sereg 40 ezer gyalogra s 8 ezer lovasra számíttatott, melynek feie a következö két évben is köteles legyen a császár kivánsága szerint hat hónapig szolgálni zászlai alatt. A pápa 50 ezer aranyat, az olasz fejedelmek öszezesen 4 — 5 ezernyi .sereget küldöttek a kereszténység harczára; a cseh-osztrák tartományok 10 ezernyi hadat állitottak ; e külhadaknak részint Ovár, részint Komárom vidéke tüzetett ki táborhelyül. A magyarok közöl külonféle helyeken mintegy 20 ezeren voltak fegyverben; Károly foherczeg a karantán és krajni tartományokból, Erdôdy Péter bán pedig Tôt-és Horyátországból 12 - 13 ezernyi sereget gyüjtött össze a Dráva vidékén ; mig Schwendi Kassa táján szintannyi fegyverest számított zászlai alatt; ugy hogy a külön helyeken táborozó hadak száma összesen legalább 25 ezer lovasra s 80 ezer gyalogra emelkedett, melyeknek müködeseit a Dunán száznál több kisebb-nagyobb hajó támogathatá.

Mig e hadak junius eleje óta külön táboraikba gyülöngének, Àrszlán budai basa e hónap 6-kán Palotát kezdé vívni. De Thury György a vár nagya vitézül védte magát, s a basa tizenkét nap mulva értesülvén, hogy gróf Salm Eckhard a vár megsegéllésére siet, ot be nem várva, Budára visszavonult. Salm ellenséget itt nem találván, Thury tanácsa szerint Veszprém alá vezette seregét, s azt junius vége felé mindjárt az elsö rohammal megvette. A vívók harcz közben több házat felgyújtottak, melyekrol a tüz a székes egyházra is elhatott, s ekként az öt százados templom, Gizelának, Sz. István nejének épitménye, hamvakba borult. Salm a várat Szécsényi Mihály örizetére bizván, miután serege jul. elején több magyar urak dandáraival megszaporodott, Tatát szállotta meg s pár napi vívás után azt is hatalmába ejté. Midön Salm Tatát megvette , Pertev vezir-basa Gyulavárát már mintegy két hét óta vívta 30 ezernyi seregével. Kerecsényi László, a vár kapitánya, bízva 2600 fonyi magyar éa német örségének kitartásában, mind János fejedelem, mind a basa felszólítását a vár átadása iránt határozottan visszautasítá, és nem kevesbbé szerencsés kitörései, mint az ellenség rohamainak visszaverése által nagy kárt tett a törökökben. De miután az erosség külso falai végkép lerontattak, e az ellenség már a belso vár falait is töretni kezdette ; Kerecsényi látván, hogy elesége már fogyatékán van, s a hosszu vívás alatt megtizedelt, megfáradt orségében ragályos betegség kezd dulni; a megsegíttetés iránt pedig, melyet futárai által többször hasztalan kért, minden reményét elvesztette, ö is megcsüggedt, s bár Géczy János, Erdélynek utóbb kormányzója, most egy dandár hadnagya, a várat még tarthatónak vítatta, azt a megszállás kilenczedik hetében, szabad elvonulás feltétele alatt september 1-jén a töröknek megnyitotta. De Pertev basa nem tartotta meg szavát, s az elvonuló orséget megtámadtatván, annak nagyobb részét levágatta vagy foglyává tette. Ezen utósók közt volt maga Kerecsényi is, ki aztán fogságában nem sokára halállal lakolt kishitüségeért. Gyula eleste után az üresen hagyott Jenö és Világosvár is török kézre jutott.

E közben Szulejmán, ki máj. 1-jén rendkivül fényes szertartások közt indult ki Konstantinápolyból, melyet ekkoron utóljára látott, jun. 27-kén Zimonyba érkezett, hova János fejedelmet is meghivatta. A találkozásnál, mely jun. 29-kén történt, a fejedelem háromszor térdelt le a vén szultán elott, ki neki mindannyiszor inte, hogy keljen fel s kezét csókra nyujtván, ót kedves fia gyanánt üdvezlé. A fejedelem ezután a szultán mellé ült mondván, hogy megzavarra ennyi fénytol, nem tudna egyebet mondani, mint hogy ő Szulejmán egy hajdani szolgájánakfija. A szultán erre kegyesen válaszolá, hogy igen kedvesen fogadja látogatását, kinek java miatt jött most is e hadjáratra, smindaddig nemnyugszik, mig a magyar koronát fejére nem teszi. Most volt volna ideje, hogy Szulej mán beváltsa szavát, mely szerint 26 évvel elébb, midön a még csecsemo királyfit Budáról anyjával együtt Lippára küldé, igérte vala, hogy Budát a nagykoruvá növendönek visszaadandja. De Szulejmánnak nem volt kedve ezen igéretére megemlékezni; a fejedelem pedig ot nem merte arra emlékeztetni, s kérelme, melyet iratban nyujta be, csak arra szorítkozott, terjesztené ki a szultán országa határait a Tiszáig. Szulejmán nemcsak a kért földet, de annál sokkal többet is igért neki adni, ha isten szerencsés véget ad hadjáratának. Másnap a szultán ajándékokat külde neki s megvendégelni kivánta ot; de Szokoli Mohammed nagyvezir, kit a fejedelem sátorában meglátogatni elmulasztott, e miatt neheztelve, más ürügy alatt lebeszélte urát, ki aztán jul. 1-jén,  midön tole János búcsut von, azt mondá neki, gondoskodnék seregrol, hadi szerekröl és pénzrol; és ha ezek valamelyikében hiányt szenved, tudassa vele, hogy ot avval elláthassa.

Zimonyból a szultán Eger felé akart megindulni taborával; de itt hirét vévén, hogy Zrinyi Miklós Szigetvárból Mohammed tirhalai szandzsákot Siklósnál meglepte, fijával együtt megölte s táborát felzsákmányolta, hadi tervét megváltoztatván, mindenek elött Szigetvárttüzte ki boszuja czéljává. Eszéknél tehát hidat veretett, és 90 ezer fegyveresböl s 300 ágyuból álló hadait azon átvezetvén, augusztus elsö napjaiban Szigetvárat körültáboroltatá. Zrínyi Miklós, midön a török hadi készületeirol értesülve, az országgyülésrol a mult tavaszon e fészkébe visszatért, sejté, hogy e fontos erösséget, mely a délnyugati vidék védfalául szolgált, a török most nem fogja elkerülni, s bár Károly fó'herczegtol igéretet vön, hogy azt a szükséges védelmi szerekkel ellátandja, maga is gondoskodott jó karba állításáról.

„Ha az édes haza kedves Nagyságod elött, — igy irt mar april 19-kén Nádasdy Tamás özvegyének, Kanizsay Orsolyának Csáktornyáról, — küldjön hozzánk néhány gyalog lövészt . . . Szigetre, hova isten nevében bezárkoznom eltökélt szándékom, akarván mindenek elött a nagy istennek, s aztán ö es. kir. felségének 8 a kereszténységnek, és ezen végromlásra jutott, édes hazának hüségesen, állhatatosan vidám lélekkel és vérem ontásával, s ha sorsom ugy akarja, életemnek veszedelmével is szolgálnom."

Midön a török tábor a varos alá érkezett, a benmaradt lakosokkal együtt 2500-an voltak benne Zrínyi paranesa alatt, ki miután nekik megesküdött, öket is megesküdteté, hogy a várat mind halálig eltökélvék védelmezni. Minthogy az alvárnagy Farkasics Péter a megszállás napján betegség által kimult, az eskü után, a maga halálának esetére unokaocscsét, Alapi Gáspárt nevezte ki vezérökké. Az erosség három részbol,az uj és ó-városból s a belso várból állott, melyek egymástól széles árkokkal elválasztva lévén, csak hidak által közlekedtek egymással. A hely erosségét nem hatalmas falak, mert ezek még a belso várnál is jobbára fa és föld müvekbol álltak, hanem, mint neve is mutatja, a várost körülfolyó Almas folyam moesárai alkották. A belso várat hármas ároktól övezett öt foldbástya képezte, melynek löportárul szolgáló tornya készült csak szilárdabb annyagból.

A víváshoz augusztus 7-kén, az uj városnál fogott az ellenség; de Zrínyi két napi harez után látván, hogy az meg nem tartható, aug. 9-kén annak házait s hidját felgyujtatván, az ó-városba vonult. A törökök nyomban elfoglalták az elhagyott uj várost s ágyuikat annak romjai közt állitván fel, az ó-várost, melynek árkait rozsével s földdel kezdék betölteni, három oldalról támadták meg. Ezt tiz napig nagy eröfeszitéssel védték a várbeliek; de ekkoron a toltések már több helyen egészen a varos faláig elkészültek ; e közben pedig a szakadatlanul müködö ágyuktól a falak is oly nagy kart szenvedtek, hogy az aug. 19-kén intézett közonséges roham az ó-várost is az ellenség kezébe juttatá. A csekély örség a mindenfelöl betoluló nagy tömegeket tovább tartóztatni képtelen, a belso várba huzódott. A törökök azonban oly gyorsan elállták a kapu táját, hogy az örségbol is többen kiszorultak, s a hid körül vitézül harczolva találták halálukat. Ezek közt voltak Bosnyák Márton, Botos Péter, Deák Balázs, Basa Péter, Mátyás György valamennyien alhadnagyok, számos más bajnokokkal. Radovan és Dando Ferencz alhadnagyok, vagy, mint akkoron neveztettek, vajdák, már elébb elestek a város védelmében ; Szecsody Máté a gyalogság kapitánya, osszezúzott lábszárakkal vitetett be a belso várba. Mohammed nagyvezir, magát ekként az egész város birtokában látván, Zrínyit miként már elébb is többször újra feladásra szólitá, egész Horvátország birtokát igérvén neki, hakapuit megnyitja ; de a levél, miként a megszállás elött törvényül szabatott, tüzbe vetteték. A törökök ezután ágyuikat az ó-városban állitván fel , négy oldalról szünet nélkül lodözék a belso várat, s ennek árkát is rözsére s rostély gyanánt elrakott gerendákra hordott fólddel kezdék betölteni. A munka gyorsan haladt; mert a várbeliek szerencsétlenségéré, a leapadt víz helyett csak lágy iszap tölté az árkokat, minél fogva a toltés aug. 25-kén, két oldalon már egészen afalakig vitetett. A következö.napon tehát az elsö közönséges roham intéztetett a belso vár ellen. De sükeretlenül : a törökök több órai harcz után nagy veszteséggel visszaüzettek, két zászlot hagyván a mieink kezében. Két napig ezután ismét szünet nélkül szórattak be a gólyok. Aug. 29 kén, a magyarokra nézve annyi balszerencse napján, melyet viszont a törökre nézve a mohácsi ütközeten, Nándorfehérvár és Buda megvételén kivül még Rhodosz elfoglalása is oly nevezetessé ton, a mindinkább elhatalmazó betegsége miatt mogorva, az ostrom hosszura nyulása miatt türelmetlen Szulejmán egész roppant seregét ostromra hajtatá. Seregének lelkesedését emelendö, még magát is nyeregbe emelteté.  De hasztalan minden eröködésök : bár az egész nap hosszant új és új pihent csapatok üzettek a falakra, az ernyedetlen örseg által egymás után visszaverettek. A következö két napon is szakadatlan, de nem több eredménynyel folyt az ostrom. A törökök ezerenként hullának el, a jancsárok agája pedig elfogaiott. A rohanásokkal nem boldogulván, sept. 2-kán a nagy bástyát kezdék aláásni, s az oda hordott nagy mennygiségü tüzszereket sept. 5-kén felgyujtották. Az eros déli szél által szítogatott lángok rövid idön az egész bástyát elborították, onnan pedig a vár épületeire is atharapodzának, mintegy halotti szovétnekül szolg'álva Szulejmánnak, ki a reá következett éjjel vérhasban, vagy mint mások írjak, szélhüdésben, meghalt.

„Még sem égett ki e füst fészek, és még sem riad meg a diadal kürtje?" — irá ke vessel halála elott a nagyvezirnek. Szokoli Mohammed urának halálát gondosan eltitkolva, másnap még keményebb ostromot intéze. A Nádasdybástyánál, kétszer hatott be az ellenség, de Zrínyi ot mind a kétszer visszaverte. Azonban már a vitézség minden csoxlái sem menthették meg Zrínyit és vitézeit : mig ök egész пapоп át a bástyákon küzdének, a tuz egyre terjedve, az egész várat elborítá, s a még életben maradt hosöknek nem maradt egyéb menhelyök a tágas toronynál. De most a török ezt is oly hevesen kezdé lövetni, hogy sept. 8-kára virradóra ez is lángba borult. Közelgett tehát a pillanat, melyben Zrínyi már csak fogság vagy dicsö halál között választhatott : a hos magát orségének maradyányaival együtt halálra szánta .el. Es kilépett a torony udvarára, könnyü bíbor dolmányba a mentébe öltözve, melynek zsebébe a vár kulcsai mellé száz magyar aranyat tétetett: ,,ne mondhassa - ugymond - a ki levetkoztet, hogy rajtam semmit sem talált;" nyakában arany lánczczal, fején gyémántos forgóú fekete kalpaggal, s egy aranyos markolatu ösi szablyával, melyet a többiek közöl azért választa ki, mert „avval kezdé meg, ugymonda, a «licso^ég pályáját, avval szerze hírt-nevet magának, s avval akarja bevárni is, mit reá a vegzet mért." Ezután vitézeit rövid de lelkes beszéddel a halálharczra felbuzdítván, Juranics Miklósnak átadja a királytól vett zászlaját s a kaput megnyittatja. E pillanatban egy, apró golyókkal s vas darabokkal töltött nagy taraczkot süttet ki, s ennek füstje alatt, mint villám a föllegbol rohan hada élén a hid felé nyomuló ellenségre. A harcz heves, de rövid vala: alig oszlott szét a lustfölleg, melybol a hos halálos csapásait osztogatá, fején és mellén halálosan megsebesítve rogyott le, s körülötte hullottak el Juranics Miklós, Istvánfy Pál, Csáky György, Bajony János, Patacsics Péter s mind azok, kik rezérok után a hidra rohantak. A haldokló Zrínyi a jancsároktól agájok elébe vitetvén, lefejeztetett. Fejét Szokoli Mohammed nagyvezír Salm Eckhard grófhoz küldé, testet pedig tisztességesen eltemetteté. Vezérök példája szerint a vitéz örök alig egy-ketto kivételével, mindnyájan hösi halállal hulltak el s csak holt testeiken keresztül juthatott a török, mintegy 25 ezer emberének elesie után a porra égett vár birtokába.

Maximilián e közben augusztus közepén ocscsével, Perdinánd foherczeggel együtt személyesen lejött a táborba, mely két tagban, Györ és Komárom mellett, hetek ota várta a parancsot a mükídés megkezdésére. Nagy hadi tanacs tartatván, némely bátrabbak egyenesen az ellenségre kivánták vezetni a törökével számra is mérkozheto sereget; midön pedig e tanács a többség által veszélyesaek találtatott, némelyek, s köztök Forgách és Tahy azt tanácslák, szállanák meg Esztergomot, s annak vivása által vonnák el a törököt Sziget és Gyula alól. De a többségnek ez sem tetszék, s végzésé lett, hogy a roppant ero körülsánczolt táborban várja be a jó alkalmat, mely a müködésre kinálkoznék. Az alkalom erre nem is hiányzott; mert ha bár Sziget és Gyula Zrínyi és Kerecsényi segélysürgetései daczára végkép sorsára hagyatott is: nem lenetett elgondolni, miért nem támadták meg legalább azon 14 — 15 fobol álló török hadat, mely egy ideig Fehérvár mellett táborozott, utóbb pedig háboríttatlanul dulta a dunántuli vidéket? . . . Szokoli nagyvezir Szigetet hamarjában némileg megerosíttetvén, seregének egy részét Somogy és Szala megyék dulására küldé; s miután még Babocsát, Csurgót több apró, jobbára üresen hagyott erodökkel megvétette, urának holt testével és majdnem 80 ezernyi fogolylyal ment vissza Nándorfehérvára, hol reá Szelim, az uj szultán, octob. 6-ka óta várakozik vala. Es mihelyt ennek híre a gyori táborba feljutott, Miksa serege is széjjeloszlott.

János fejedelem, miután Zimonyból távozott, mintegy 20 ezernyi török s tatár had által segélyezve, Tokajt kezdé vívni. De Kalvásy Mátyás és Raminger Jakab magyar snémet örseregökkel azt vitézül védelmezték. A fejedelem Szigetvár megvétele után levelet von a fovezértol, melyben vele a szultán halálát titkosan tudatván, tanácslá neki , hagyna fel az ostrommal s bocsátaná haza a tatárokat, mielött ezek a szultán haláláról értesülvén, kicsapongásokra vetemednének. János tehát azonnal elvonult a város alól. A hazatérö tatárok azonban Szulejmán halálának tudta nélkül is oly kegyetlenül dúltak s raboltak, hogy öket a fejedelem végre is haderövel kényteleníttetett kiverni az országból. Egy csapattól Homonnay lstvánnak is sikerült Kapus mellett elszedni rablánczra füzött számos foglyaikat; de a vad nép még is 40 ezer lakosnál többet vitt el magával rabságra; mert Schwendi kassai fokapitány , Székely Antal mjnden osztönzéseinek daczára sem mozdult ki táborából.