Nemeth Bela - Ki volt Zrínyi Miklós ?

Ki volt Zrínyi Miklós ?

em a Zrínyiek, hanem Szigetvár történetét írjuk ugyan, de azért ez nem akadályoz abban, hogy legalább futó pillantást vessünk Zrínyi Miklós, a szigetvári hős leszármazására. Általánosan ismeretes, hogy a Zrínyi család Osztrovicza Pál brebéri gróftól származik, kinek atyja szintén Pál volt és 1312-ben halt meg; öregatyja Batchó, dédapja Mladin volt. Pálnak Frangepán leány volt a neje, a XIV. század első felében élt és korán elhalván, György nevű kiskorú fia maradt, kinek Gergely nevű nagybátyja, Osztrovicza Pál testvére, Nagy Lajos királylyal az osztraviczai uradalmat elcserélte a zrini és stopniczai uradalmakkal ; ez időtől a család a Juna partjaitól nem messze fekvő Zrin-ben ütvén fel fészkét, akkori szokás szerint Zrínyieknek nevezik magukat s bár horvát területen élnek egész a szigetvári hősig, a magyar nemzethez való tartozásukat és ragaszkodásukat számtalan tanujel igazolja. — Az említett Zrínyi György 1362-ben már nem él, de fia, Pál, Nagy Lajos udvarában növekszik fel, innen a ragaszkodása ehez s utóbb Zsigmondhoz is a Horváthi és Hervója-féle mozgalmakban. Meghalt 1414. augusztus 16-án. Fiai voltak: Péter és Miklós, kik közül Péter, a családfentartó, 1452-ben halt meg és négy gyermeke maradt: Imre, Pál, György és II. Péter. Ezek közül minket csak II. Péter érdekel, a szigetvári hős öregatyja, ki 1493-ban halt meg. Két neje volt, Garázda Zsófia és Blagai Ilona. E családból 5 gyermek származott, kik közül a családfentartó III. Miklós lett.

Ez 1509-ben tűnik fel először, midőn házasságot köt egy hatalmas dinaszta leányával, Korbávia grófjának leányával Ilonával, hősünk anyjával s e házasság által megveti alapját a család jövendő gazdagságának és hatalmának.

Azelőtt a történetírók okiratok hiányában nem tudták megállapítani, ki volt a szigetvári hősnek öregatyja. Salamon Ferencz a Zrínyiek czimü munkájában úgy véli, hogy legvalószínűbben Pálnak fia volt ősünk atyja. Budai Ferencz „polgár“ úgy vélekedik, hogy a Modrusnál elesett Péter, kinek atyja az 1439-ben elhalt Miklós volna (Pál atyjának, I. Péternek testvére), ki tehát így mint III. Péter szerepelne és ennek gyermekei lettek volna Miklós (hősünk atyja). úgy Bernát, Margit és Ilona. Mindez azonban okiratilag támogatva nincs. Utóbbi kutatások e homályt teljesen eloszlatták; ma már tudjuk, hogy II. Péter fia volt III. Miklós, kitől hősünk származott.

1568-ban egy krónikát írtak horvát nyelven Szigetvár ostromáról, melyet ugyanakkor Budina Sándor ismertetett meg latin fordításban. — E mü teljes átdolgozásban német nyelven is megjelent ugyancsak 1568-ban. Hossman Ábrahám krónikája megjelent Magdeburgban 1617-ben. Velenczében a szerző megnevezése nélkül 1570-ben jelent meg egy krónika, melynek czime Historia di Siget Espugnata da Soliman. Mind e krónikák közük Szigetvár végnapjait, a többi forrásokhoz mérve elég hűen; és a műnek végén a hősnek síríratát, a melynek kezdete így szól: Illustrissimi Nikolao Zerino, Torquati ex sorore nepoti. — Vagy az olaszban: Illust Conte Nikolao Zdrinio Nipote per sorella da Torquato. A felirat e homályos szavai azt engedik gyanítani, hogy a szigetvári hősnek öreganyja Torquatónak volt nővére.

A Zrínyi család tehát a Torquato családdal rokoni összeköttetésben állott. Ezt tartották oly fontosnak, hogy a síríratba is felvegyék. — Van okiratunk 1535-ben, a midőn is Ferdinánd király Zrínyi Miklós özvegy anyjának levelet ir, értesítvén őt, hogy ama adót és hadi segélyt, melyet Medve és Rakonok nevű várak után nekik a folyó évre és a jövőre nézve fizetníök kellene, ezen összegeket néhai Torquato Jánosnak, Dalmáczia és Kroáczia egykori bánjának eme várak inscriptionális ösz- szegébe számítja be. Kitűnik ebből, hogy a Torquato család egy ivadéka elhagyva az olasz földet, Horvátországba telepedett. Torquato János Dalmáczia és Kroáczia bánja lett, megszerezte magának Medve és Rakonok várakat, melyek mint tudjuk, később a Zrínyiek tulajdonává lettek. Torquato az inscriptionális összeget nem fizette le Ferdinándnak végképen s midőn Torquato halála után e birtokok a Zrínyiekre szálltak, Ferdinánd azzal kedveskedett a Zrínyi családnak, hogy e levél tartalma szerint e várak adóját és subsidiumát a vételárba tudhatták be. Volt tehát határozott összeköttetés a Zrínyi és Torquato családok közt. Azonban ki volt e Torquato János, megmondja nekünk ugyanaz az okirat, mely róla, mint a Zrínyiek nagybátyjáról emlékezik meg s a történet ugyané személyről, mint horvát bánról, Korbáviai János név alatt is megemlékezik, világos jeléül annak, hogy Korbávia földesura tulajdonkép a Torquato család eme tagja volt.

Mikor született a szigetvári hős, azt eddig nem állapították meg. Az említett olasz krónika szerint 48 éves korában halván meg, születése 1518. évre volna teendő; Reusner „Rerum memorabilium reg. Hung. 1602“ ugyanezt mondja. Salamon elfogadva Pethő véleményét, hogy Zrínyi halálakor 58 éves lehetett, születési évét 1508-ra teszi. Egyik évet sem vagyunk hajlandók elfogadni. Ugyanis Ferdinánd király 1535 január 13-án nem Zrínyi Miklósnak, hanem édesanyjának ir levelet, hogy hajlandó a vránai perjelséget Miklósnak adni, ha ez felvenné a rendet. Részben, hogy Ferdinánd az anyának írt; részben, hogy rendfelvételről van szó, azt mutatják, hogy Zrínyi Miklós ekkor (1535. januárban) még nem érte el 24-ik évét. Születését tehát 1514-re lehet tenni. Ezt mutatja egyúttal házassága első nejével: Frangepán Katalinnal. Első gyermekük 1545-ben születik, innen kezdve 13 gyermek származik a családból, világos jeléül annak, hogy Zrínyi házasságra lépése közvetlen az 1545-ik évet megelőző időre esik. A történet úgy jegyezte fel, hogy Zrínyi Miklós 1543-ban junius 17-én kelt össze Frangepán Katalinnal; de ha ez időadat nem is volna helyes, bizonyos az, hogy Zrínyi sógorával: Frangepán Istvánnal 1544-ben február 1-én kötött a zágrábi káptalan előtt egy oly szerződést, melyben minden javaikat mindkét fél közösnek mondotta ki. Ennélfogva, ha az előbb említett házasság megkötésének ideje nem is volna helyes, úgy az feltétlenül 1544 január 17-re volna teendő és első gyermeküknek: Jánosnak születése 1545 február 13-dikára.

Felemlítik ugyan a történetírók, hogy Zrínyi már 1529-ben részt vett Bécs városa felmentésében s oly vitézséget tanúsított ez alkalommal, hogy Károly császár paripával s aranypénzzel jutalmazta meg az ifjút. Salamon 21 évesnek teszi ekkor Zrínyit; valószínűbb azonban, hogy csak 16 éves volt, mert épen e korban tűnik fel jobban a személyes bátorság. Ez az, mi különben is Zrínyinél a legjellemzőbb vonás, mely kiskorában kezdődik, egész életében fokozódik s leonidási szereppel nyer befejezést.

Atyja még adót fizet birtokai után a töröknek; Zrínyi Miklós annak halála átán nemcsak megtagadja a fizetést, hanem örökös portyázásai egész háboruszámba mennek, melyben a töröknek annyi kárt csinál, hogy az általános békekötés alkalmával Szulejmán kiveszi a Zrinyi-családot a béke feltételei alól; de azért a rettenthetetlen hős nem ijed meg, hanem egymaga folytatja a háborút a török ellen. Felégeti Dubiczát és Kamengradot, mely a törökök kezén van s ijesztő réme lesz mindenütt a töröknek. S ő mindenütt ott van, hol harczolni s győzni kell. Pest alá az ingadozó ütközet közben érkezik meg s eldönti az ütközetet.

Zrínyinek budai fegyverténye Pest megvívásában nem csak az ország előtt teszi őt híressé, de egész Európa előtt ismeretessé válik. Maga Ferdinánd király, midőn Pozsonyban 1554. április 15-én kiadott okiratával megengedi, hogy saját czimerén kivül a magvaszakadt Ernusth család czimerét is használhassa, amely család Csáktornyái uradalmát a királytól megvette, Zrínyi pesti haditényét különösen kiemeli s azt mondja, hogy fényes hősiségével halhatatlan nevének dicső ragyogását szerzé meg. „Tantis haud dubie virtutum tuarum clarissimis facinoribus immortalem nomini tuo splendorem atque gloriam comparasti“, — mondja az eredeti szöveg.

Brandenburgi Joachim hadjáratát egyedül ő segítette diadalra. Somlyói győzelme a tatárokon, babócsai vakmerősége, hol ötször veri vissza a törökök rohamát, elég bizonyítékai bátorságának s hősiségének.

E jeles személyes tulajdonsága Zrínyi Miklósnak, úgy Ferdinánd királyhoz való állandó hűsége tette azt, hogy Ferdinánd mindjobban megszerette őt s nemcsak tanácsadójává tette, hanem egyik méltóságról a másikra emelte és javakkal gazdagon megajándékozta. Ő és Kerecsényi László voltak ama kornak legjobb hadvezetői; szüksége .volt rá Ferdinándnak, hogy e nagytehetségü, bátor embert magának minden módon biztosítsa.

Budán szerzett hadi érdeme fejében, mi neki nemcsak országos, de európai hírnevet adott, — őt javalták a liorvát báni méltóságra, mely Nádasdi Tamás országbíróvá történt áthelyezésével üresedésbe jött; ketten együttesen viselték akkor e méltóságot: a még nem is harmincz éves Zrínyi Miklós s a közel hetvenes Keglevich Péter. A báni méltóságba való kinevezése és megerősítése 1542. deczember 27-én történt. Ferdinánd e kinevezésben utasította, hogy hatszáz könnyű lovast, négyszáz gyalogost és kémeket tartson, kiknek zsoldja a magyar kamarától jár; a zsold személyenként havi négy forintot tett ki, saját fizetése havi száz forint volt, melyet később háromszázra emeltek. Ez időre esik, hogy Zrínyi megszerzi magának a Csáktornyái uradalmat, mely az egész Muraközt magában foglalta. — E birtok hajdan a hires Hampó családé volt, kiknek egyik tagja mint pécsi püspök szerezte meg a családnak e javakat. E családnak, Ernuszt, Farkas és Gáspár nevű tagjaival magvaszakadt s nem maradt a birtokban más, mint Hampó Gáspár özvegye: Anna, ki Zrínyi Miklós bántársának, Keglevich Péternek volt leánya. Keglevich nem hogy visszaadta volna e javakat a törvény szerint a királynak, nemcsak megtartotta azokat, de leányát egy Bánffyhoz férjhez adta; ez uj vejének egyes részleteket az uradalomból át is adott s mi több, midőn az átadásra ismételve fölszólították, a török-barátsággal fenyegetődzött. Ferdinánd erre Zrínyi Miklóst utasította, hogy erőhatalommal vegye el Keglevichtől az uradalmat, Csáktornyát vegye be, az öreg Keglevichet s fiát fogassa el. Zrínyi hűen engedelmeskedett a királyi rendeletnek, bár a világ szája s különösen történetíró kortársa, Forgách Ferencz váradi püspök erősen megrója Zrínyit embertelenségeért. A Zrínyi okirattár azonban fényesen bizonyít Forgách ellen, jelesül: hogy Zrínyi, bár eleget tett a reá utalt hivatalos kötelességnek, azért nem szűnt meg a király előtt Keglevich szabadon bocsátásáért s számukra kegyelemért esedezni, mit meg is nyert, mi több: az egyik Keglevich fiút fiává fogadta.

A báni had tartása és saját fizetése évente néhány ezer forintot igényelt volna, de fizetéséhez Zrínyi nem juthatott s kénytelen volt a katonaságot a saját és Frangepán István vagyonából tartani, kivel — mint láttuk — vagyon- közösségi szerződése volt. Midőn a ki nem fizetett összeg ötvenezer forintra emelkedett, Zrínyi leszámolt Ferdinánd ktrálylyal s e pénzért kapta meg a Csáktornyái uradalmat, melynek e zivataros időkben az az előnye volt, hogy két viz közé lévén szorítva, a törökök támadásai ellen könnyebben meg lehetett oltalmazni. Zrínyi Miklósnak tehát már ekkor nagy birtokai voltak, melyeket még egyre szaporított. így nem csak az ősi vagyon, a mennyiben azt a török el nem foglalta, állott rendelkezésére; de megkapta a korbáviai Torquato család birtokait is; rendelkezett Frangepán István sógorának birtokaival; 1541-ben kapta meg Ferdinándtól a hűtlenségbe esett Bradács Jánosnak és Gergelynek Zágráb, Varasd és Körös megyében levő tetemes birtokait. Ezeken kívül Magyarországban az ő rendelkezése alatt volt az egész Muraközt betöltő Csáktornyái uradalom, ezzel majd csaknem összeköttetésben állott a csurgói uradalom, melyhez való jogos igényét, mint láttuk, csak pár évvel később érvényesíthette. Csurgó már egészen közel áll Szigetvárhoz ; ennek nyugoti részén, de a keleti részén is a szentlőrinczi uradalmat Zrínyi Miklós birta; ezt nemcsak a regesták igazolják, de Zrínyi 1559-ben folyamodott a királyhoz, engedné meg neki, hogy a szentlőrinczi városi vámot Pécs közelsége miatt Szigetváron szedhesse be és Horváth Márknak erre adjon utasítást. Horváth István és fia Ferencz magvaszakadtával kapja Ferdinándtól adományban Atakot Muraközben, melyet a Csáktornyái uradalomhoz csatolt. Még 1562-ben is iparkodott Mekcsei Istvánnak, Eger vára egyik hős védőjének birtokait megszerezni; e birtokok voltak Mekcse (a mai Magyar-Mecske), nem messze Szigetvártól s a körülötte levő, részben még ma is létező falvak, melyek a hős Mekcsei Istvánnak halálával testvérére Mekcsei László szepesi prépostra szállottak, ki e birtokokat Horváth Márknak, utóbb Szarkándi Pálnak, majd Gerdák István szigetvári tiszttartónak adta haszonbérbe. Mekcsei László prépost 1562-ben elhunyván, ezzel a Mekcsei családnak magva szakadt. Zrínyi azonban, ügy látszik, ismételt kérelmére sem volt képes e birtokot magának megszerezni.

Zrínyi Miklós, úgy látszik, igen terhelve érezte magát báni hivatalában azzal, hogy katonáinak zsoldját és saját fizetését nem tudta rendesen megkapni s félve attól, hogy a jövőben oly kielégítést, miként a múltban a Csáktornyái uradalommal, nem kaphat, 1556. augusztus havában Ferdinánd királynak személyesen bejelentette lemondását. A király elfogadta ezt, de Zrínyi, mint augusztus 21-én Nádasdihoz írt levelében mondja, köteles volt czimét de- czember végéig megtartani. Utóda a báni méltóságban Erdődi Péter lett, ki állását 1557-ben január 15-én foglalta el.

E körülmény alkalmat adott Zrínyi Miklósnak, hogy magyarországi javait ismét kibővítse. Az új bánnak ugyanis kevés birtokai voltak Horvátországban, minek ellenkezője pedig igen kívánatos lett volna. Ugyanazért már 1556-ban, még mielőtt Erdődi Péter a báni székbe ült volna, csereviszonyba lépett Zrínyi Miklóssal. Erdődi Péter ugyanis Vasvár és Monyorókerék birtokosa volt, mely birtokra már 1547-ben 7000 irtot vevén kölcsön Zrínyi Miklóstól, azt neki elzálogosította. Későb Zrínyi újabb 4 ezer frt kölcsönt adott Erdődi Péternek s minthogy időközben Zrínyi Miklós fia: György részére eljegyezte Erdődi Péter leányát : Annát, oly csereszerződést kötöttek egymással Erdődi Péter és Zrínyi Miklós, hogy az amúgy is megterhelt monyorókeréki és vasvári uradalmakért Zrínyi cserébe adta Horvátországban levő Rakonok és Medvevár nevű uradalmaknak őt illető részét s ezenfelül még adott rá egy faltörő nagy ágyút 1000 forint értékben. E csereszerződést a zágrábi káptalan előtt 1557. február 13-án állították ki. — A szerződésnek nemcsak az volt czélja, hogy Erdődi birtokot szerezzen Horvátországban, hanem főkép az, hogy rendezze ott birtokviszonyait. Medvevára és Rakonok egy része ugyanis már előbb Erdődi tulajdona volt. Minthogy az uraságok részére történendő szolgáltatások és vámok miatt úgy az uradalmi tisztek, mint a népség között viszály volt, olyképen vélte azt megszűntetni, ha a területeknek egyedüli urává teszi magát. Ugyané czélból Erdődi Péter a zágrábi káptalan előtt Gregoriancz Ambrussal is szerződött, ki Rakonokkal szomszédbirtokos volt, de a rakonoki földek között is birt részeket.

Az eljegyzés, mely Zrínyi György és Erdődi Anna közt történt, nem érte el czélját; mert Zrínyi György megváltoztatván tervét, lemondott Erdődi Annáról és Archoy Péter gróf özvegyének: felső-lindvai Széchy Margitnak leányát, szintén Annát jegyezte el másodízben. Magától érthető, hogy a viszonyok ily alakulása semmikép sem tetszhetett Erdődi Péternek, és ez haragudott is Zrínyi Miklósra, kinek György fia akkor még kiskorú lévén, az eljegyzést jogilag az apa teljesítette.

Mindenkép iparkodott tehát azon, hogy Zrínyi Miklóson bosszúját töltse és az eljegyzés meghiúsultának révén a cserébe adott Monyorókerék és vasvári uradalmakat is visszaszerezze, esetleg minden kárpótlás nélkül, holott a reáfizetett 12 ezer írttal, ha azt a Csáktornyái uradalom értékével összehasonlítjuk, Zrínyi teljes értéket nyújtott a vasvári és monyorókeréki uradalmakért.

Erdődi ez ügyben egyenesen a királyhoz fordult, összevegyítvén kérelmében a csere és az eljegyzés ügyét. Ferdinánd király tényleg csalást vélt fenforogni s azért a csere megszűntetését rendelte el, meghagyván mégis Zrínyi Miklósnak zálogjogát mindaddig, mig Erdődi Péter a kölcsönvett 12 ezer frtot vissza nem fizeti. Így Erdődi Péter a visszafizetést nem tudván teljesíteni, kénytelen volt az ügy állásába belenyugodni.

Igaz ugyan, hogy 1559-ben Erdődi Péter második neje : nagykemléki Alapi Borbála perrel lépett fel Zrínyi Miklós ellen, azt állítván, hogy a birtokszerző a monyorókeréki uradalomban nagybátyjuk, az esztergomi érsek is volt; és miután férjétől neki is gyermekei vannak, az ő beleegyezése nélkül Erdődi a birtokot el nem cserélhette. Perének jogalapját egyébként az képezte, hogy az elcserélt birtokok nem egyenlő értékűek: „propter inaequalitatem cambii“.

E per kimenetelétől Zrínyi Miklósnak félnie ugyan nem kellett, mégis óvatosságból 15tí0~ban deczember 16-án Ferdinánd királytól adománylevelet eszközölt ki magának a monyorókeréki és vasvári uradalmakra, azon czimen, hogy Erdődi Péter a Hásságyi család Körmend nevű birtokát erőszakkal elkobozván, ezzel hűtlenség vétkébe esett.

Mégis Zrínyi Miklós Erdődi Péterrel az ellenséges viszonyt nem óhajtotta, annál kevésbé, mert vele sógorsági viszonyban is állt, a mennyiben első nejének, Erdődi Annának édesanyja: Tahy Margit volt, Tahy Ferencz pedig az ő testvérét bírta hitvesül. Hogy a megsértett Erdődi Pétert kiengesztelje, 1561-ben Szmekovics Ádámtól megszerezte részére Stiriában fekvő Mittemburg, más néven Pazim nevű várat és uradalmat 12 ezer tallérért. E pénzt újra kölcsön adta Erdődi Péternek a zágrábi káptalan előtt 1561-ik évben kiállított adóslevéllel, mely kölcsönt Erdődi két év alatt volt visszafizetendő s lekötötte neki Jaszthrebarska várát Zágráb megyében. Erdődi Péter annyira örült ez egyezségnek, hogy egy másik okiratban, tekintettel arra is, hogy a monyorókeréki és vasvári uradalmakat terhelő 12 ezer frtot úgy sem bírná visszafizetni, — mit ez okiratban el is ismer, — nemcsak visszavonja Zrínyi Miklós ellen indított perét, de újra is adományozza neki Monyoró- keréket és Vasvárt, sőt egyúttal Körmend és Somlyó várakat és uradalmakat is, melyek bár nincsenek kezén, de Zrínyire ruházza mindazon jogokat, melyekkel azokra nézve bir.

Következő év junius havában Monyorókeréken tartotta meg Zrínyi Miklós leánya Katalin, Thurzó Ferenczezel egybekelését, a melyre Miksa cseh királyt is meghívta. Végrendeletében monyorókeréki uradalmát nejének hagyta s utána legidősebb fiának. Mindebből kitűnik, hogy az a vád, melyet Forgács vá- radi püspök Zrínyi Miklós ellenében Monyorókerék megszerzése alkalmából koholt, mint haszontalan hulladék, forgácsolódik szét. Forgács ugyanis azt mondja, hogy Zrínyi Miklós első neje meghalván, Erdődi Péter leányát jegyezte el magának, kivel hozományul a menyorókeréki uradalmat még a házasság megkötése előtt szigorú feltételek mellett átvevén, a leányt nem vette el, de a birtokot sem adta ki többé kezéből. — Hogy Forgács ez állítása mennyire nem való, nemcsak a fenti körülmények igazolják, de egyúttal az is, hogy Ferdinánd utasítja a pozsonyi káptalant: kérdezzék meg Zrínyi Miklóst, mint a ki Erdődi Péter leányát, Annát, fia György részére eljegyezte, úgy Zrínyi Györgyöt is, ki 1563-ban nagykorúságát elérte: vájjon az eljegyzési szerződést, mely azonban semmi birtokviszonyt nem érint, meg akarják-e tartani, vagy nem? — utasítván a káptalant, hogy a feleletet adják ki Erdődi Péternek.

Mindezekből látható, hogy Zrínyi Miklós a Dunántúlnak egyik leghatalmasabb oligarchája volt, valóságos kis-király, ki maga is rendelkezett egy hadsereggel. Nem kell azonban őt úgy képzelnünk, mint a középkor oligarcháit rendesen szoktuk, kik a pártküzdelemmel és szomszédaik vagy érdekellenfeleik fölötti hatalmaskodással töltik el idejüket. Egy hatalmaskodási esetet leszámítva, életéből nem ismerünk másikat; a párttusa előtte idegen fogalom, azért nem is szeret az országgyűlésekre járni, de ha elmegy, az igazságot el nem hallgatja. Éles eszével rendszerint felül áll a többiek véleményén. Zrínyi állandó híve a királynak; a király is, daczára az ellenében való bizalmatlanságnak, ragaszkodik hozzá s nem mulasztja el Zrínyi tanácsát kikérni. Nem egyszer olvassuk, hogy a királyi tanácskozásokra meghívják s azokban részt is vesz. Itt tűnik ki az igazi oligarcha, a minőnek kell lenni; ő szellemi hatalmával uralkodik a többi felett, némileg még a király felett is s e mellett magaslatán teljesen egyenletes. Egész nyilvános pályáján alig találunk ingadozást. A saját maga által kijelelt körben mozog s abból soha ki nem tér; sem a birtokszerzés óhaja, sem a nagyravágyás őt meg nem tántoríthatják. Ma a bánság alatti jövedelmével gazdag birtokot szerez magának s holnap eldobja magától a bánságot, kimutatva ezzel, hogy a birtokszerzés is csak eszköz volt nála és nem czél. Ma báni és királyi tárnoki méltóságban ül, holnap elhagyja a méltóságokat s beáll Szigetvár kapitányának, mely tisztet előbb az ő hadnagyai viselték; lelke tehát a nagyravágyást nem ismeri. Midőn vallása, hazája veszélyben forog, a tétovázás fogalmát nem ismeri, csak az ernyedetlen küzdelmet czélja eléréséért.

Mint valamely tragikai hősnél, Zrínyi egész életében látjuk ama kiváló gondoskodást, melylyel épen Szigetvár felé fordul, mintha életczélja volna mindig oda tekinteni, hol élete kérdését a halál oldja meg. Egész történetünkben, mint láttuk, Zrínyi Miklós folytonosan szerepel ama idő alatt, mig a közügynek, a nyilvánosságnak szolgál. — Mások ugyan Szigetvár kapitányai, de az ő kardja, az ő szelleme mindig ott van, mintha Szigetvárral egyedül ő rendelkeznék s mintha más ott nélküle nem is bírna valamit tenni.

Úgy látjuk, hogy talán az egy Seged Györgyöt leszámítva, Szigetvár összes kapitányait az ő befolyása folytán helyezték oda. Valamennyi az ő embere, az ő megbízottja, az ő helyettese Sziget várában. Tahy Ferencz, ki Seged György után oda jött, az ő sógora, működésében bajtársa és segítsége. Porkoláb Márton és Budasits János valószínűleg szintén az ő emberei voltak. Dersfy Farkas egyik meghittje Zrínyinek, ki részt vesz Zrínyinek Horvátországban a törökök elleni csatározásaiban. Kerecsényi László egyik barátja neki, ki még végrendeletében is gyermekei gyámjául rendeli. Horváth Márk az ő óvó szárnyai alatt növekedik fel, innen jut Nádasdi Tamás hadaihoz, először Zágrábba mint bánhoz, majd mint nádorhoz. Farkasits Gergely Zrínyi hadnagyainak egyik alacsony rangjából csakis az ő javaslatára emelkedhetett fel arra, hogy Sziget várának parancsnoka legyen. Mindenkor tehát Zrínyi emberei voltak Szigetvár legfőbb polczán és végre, midőn azt látta, hogy gondosan ápolt gyermeke: Szigetvár már kinőtt a dajkaság gyámkodása alól, maga jön, hogy megvédje a bősz ellenség támadásai ellen.