Siget story in Turkish-Hungarian Letters (Hungarian, 1896)

TÖRÖK-MAGYARKORI TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

MÁSODIK OSZTÁLY: ÍRÓK.

THÚRY JÓZSEF

Budapest, 1896

(XII. 290a–292a.)

(Az 1566. évi hadjárat.[1])

A hidsre 973. évében[2] a padisah ő felsége azt mondva, hogy élete vége felé jár, feltámadt szivében a szent harcz vágya és hadjáratra készült Bécs ellen.[3] Az említett év Sevvál havának 9. napján[4] az állam oszlopaival és a kapukulival kiindulván Isztanbulból, a győzelmes hadsereggel Bécs felé ment szent harczra.[5] Mikor több állomáson keresztül Belgirádhoz érkezett,[6] parancsot adott, hogy Bögürdelennél építsenek egy nagy hidat a hadsereg átkelése végett. A győzelmes hadsereg átkelvén a Bögürdelen mellett épített hídon, a Szirem szigete néven ismeretes végtelen mezőn ütötték fel a sátrakat s az említett mezőt teljesen ellepte a hadsereg, noha a sátrak közvetlenül egymás mellett álltak.[7]

„ Azután tovább menvén, parancs adatott, hogy az

Oszek nevű erős váron felül, a Dirava folyón túl levő mocsarakon és tavakon keresztül is építsenek a tejúthoz hasonló hidat[8] a Baranavár nevű erős várig. Ott is csináltak tehát rövid idő alatt 10.000 rőfnél hosszabb hidat. A kik látták, azt mondják, hogy az említett híd olyan hosszú volt, a mekkora a padisahnak egy-egy napi útja szokott lenni. Beszélik, hogy az igazhivő harczosok rendkívüli bajjal és nehézségek közt bírtak átvonulni az említett hídon.

Mivel azon naptól fogva, melyen a padisah ő felsége átkelt a Bögürdelen mellett csinált erős hídon, a folytonos rendkívüli esőzés miatt az útakat víz borította, a szultáni sátort szállító tevék nem bírtak az állomásra érni s ezért a világvédő padisah számára azon nap a nagyvezírnek, Mohammed pasának sátora állíttatott fel és a világ szultánja az említett napon abban a sátorban szállott és pihent meg. A sátort szállító tevék másnap nagy bajjal és vesződséggel megérkezvén, a padisah sátora felállíttatott s a padisah ő felsége nehány napig ezen az állomáson maradván, pihenni hagyta a győzelmes hadsereget.

Azután út nyilván Oszek felé, mikor az uralkodó ő felsége Szirém szigetének földét szerencséltette jelenlétével, a pokolra való gyaurok országában minden irányban elhatott a hadi zaj s mintha ég és föld megrendült volna, az út mellett fekvő falvak és helységek lakói oda hagyva lakhelyeiket mind más-más felé futottak. A világ padisahja az Oszeken túl épített s a tejúthoz hasonló hídon átszállítván a sereget,[9]) mikor az ellenségvadászó hadsereggel Mihács környékére érkezett, értesítést kapott a bécsi királyhoz tartozó s az égig érő várak között szilárdságuk miatt a világ csodáinak mondható Gula, Szigetvár és Komaran várak erősségéről. Mivel tudomást szerzett arról, hogy mindegyikben egy-egy híres gyaur bég van a szerencsétlen király tanácsából, Gula várának elfoglalására a tapasztalt vezírek sorából az Aristoteles bölcseségű vezírt, Pertev pasát, küldte nehány ezer kapu-kulival, janicsárokkal s több harczossal a győzelmes hadseregből;[10] Szigetvár vára ellen pedig személyesen szándékozván menni a hadsereg többi részével, hadjáratának gyeplőjét azonnal a nevezett vár felé fordította.[11] S szerencsés időben oda

fel és lövetni kezdték a várat.[12]

Szigetvár védelmezését az emírek egyike, a király tanácsában hősi nevet igénylő horvátországi bán, Izrin bég fia János, vállalta magára, a ki a gyaurok között a királyi tanácsban értelmességéről és éles eszéről híres, okosságáról ismeretes, rettenthetetlen és vitéz hitetlen vala. Minden nap mennydörgés hangú és tüzet okádó badoloskákkal ágyúzván, a várnak egész épületét megrendítették s az embereket pusztító gáziknak támadásától a tűzre valók csoportja minden nap félt és rettegett.[13]

A vár ostroma alatt az országhódító uralkodónak drága egészsége gyönge levén, ágyban feküdt. Mivel e közben a várnak elfoglalása késett egy darabig, a páratlan szultán egészsége még rosszabbra fordult. Panaszkodott és síránkozott fekvő helyén, egyrészt azért, mivel a gyengeség és öregség megtörte testét, másrészt azért, hogy a neve zett vár legkevesbbé sem félt a hit harczosaitól és elfog lalása oly sokáig elmaradt. Betegsége napról-napra erősfőtüzérmester bödvén, nagyon nyugtalan volt a vár el nem foglalása miatt s nyugtalanságában ezt a hő óhajtást bocsátotta ki szájából: »mégsem gyújtatott fel és foglaltatott el ez a tűzfészek?« A hiteles szavú elbeszélőnek kezessége és előadása szerint a világvédő padisah óhajtása meghallgattatván, mindjárt a következő napon tűz esett a várnak lőporos kamrájába s a lőporos kamráúl szolgáló nagy templomnak kövei és földje levegőbe repülvén, a győzelmes hadseregből és a várban levő gyaurokból igen sok ember pusztult el.[14]

Ilyen módon sikerülvén a nevezett vár elfoglalása, ekkor a szerencsétlen királytól a vár védelmezésére rendelt horvát bán, az Izrinszki néven ismeretes szerencsétlen és gonosz is élve elfogatott s mikor megkötöztetve a szerencsés pasa elébe vitetett, a hit harczosai az Izrinszki nevű hitetlenre rohantak és az átkozottat karddal darabokra vagdalták.[15]

A nevezett vár birtokba vétetvén, a hidsre 974. évében, Szafar havában, még azon a héten khutbe mondatott a padisah ő felsége nevére. A várba mír-i-líva,[16] dízdár és kádi neveztetett ki, őrizetére beslik, azabok s rendes várőrség rendeltettek és minden szükséges intézkedés kellőleg megtétetett.[17]

Miután a padisah hatalmával elfoglalt Szigetvár várát ellátták mindenféle hadi eszközökkel s gondoskodtak a védelmezésére szükséges férfiakról és katonaságról, szóval miután minden intézkedés befejeztetett:[18] a magas méltóságú pasa parancsot adott az ellenség vadászó hadseregnek, hogy induljon vissza a szultáni székhely felé. Először az állami kincstárt s minden podgyászt és málhát Belgirádba küldött hajókon a Tuna hátán, maga pedig megindult az állam oszlopaival, a kapu-kulival s a rumilii és anatólii hadtesttel.[19] A boldogult padisahot még mindig élőnek számítva, annak kocsiját a hadmenet közepén húzatta s az elmés vezír a régi szokás szerint minden nap a kocsijába menvén, mintha ott a világvédő padisahnak jelentést tenne az ügyekről, kebléből jelentéseket vett elő és úgy tett, mintha azokat felolvasná isten árnyéka előtt. Míg a boldogult padisahnak holtteste kocsin és az új szultán, Szelim khán, a szultáni székhelyről a paradicsomhoz hasonló Belgirádba nem érkeztek, Szulejmán szultán haláláról senkinek sem volt tudomása.

Az említett évben Gula várát is elfoglalta a föntebb említett Pertev pasa és birtokába vette.[20] A boldogult Szulejmán szultán összesen 74 évet élt, uralkodása pedig 48 évig és 6 hónapig tartott.[21]

---

[1] Pecsevi szerint e hadjáratra két ok birta Szulejmánt. Először a budai béglerbég, Arszlán pasa, több ízben jelentette a portának a magyarok s különösen az egriek túlkapásait és határsértéseit. Másod szor János Zsigmond is többször segítséget kért a szultántól Ferdinánd ellen, a ki elfoglalta várai közűl Szathmárt és Tokajt. (I. 412.) Szelániki pedig a 35,000 gurus évi adó elmaradását mondja a legfőbb oknak. Míg Szolakzáde szerint a szigetvári őrség rakonczátlan kodása és rablása a környéken, indította a szultánt haragra. (571. l.)

[2] 1565. július 29–1566. július 18.

[3] Ugyanezt mondja Mohammed Eszád is, a Gülsen-i-meárif szerzője. (I. köt. 558.) – Forgách Ferencz ezt írja Szulejmánról: »Memoratur in concilio purpuratorum talia verba prodidisse: . . . . . precor Deum maximum, ut cum supremo meae vitae exitu . . . . . in hostili solo atque ipsa in hostis patria, ad ipsius urbis Viennensis moenia felici victoria velit confirmare.« (Magyar Historia 308.) Biza rus szerint Szulejmán a divánban »addebat, se quoque ad eam mili tiam iturum, quo tandem Viennam, bis prius a se oppugnatam, suae ditioni adjungeret.« (De bello Pannonico, Schwandtnernél III. 11.) Alább pedig ezt olvassuk nála: »Imperator . . . . . causam exposuit, cur is conventus indiceretur; simulque necessitatem declaravit, qua quidem cogebatur, se contra Solymannum Turcarum regem armare, quem certo constabat, maximis ... copiis paratis . . . . in Pannoniam venturum, eo consilio, ut mox Viennam Noricam invaderet.« (U. o. 46.)

[4] 1566. április 29. hétfő. Szelániki Musztafa szerint is hétfői napon indult el a szultán, csakhogy ő ezt a hétfőt Sevvál 11-ikének mondja, a mely azonban szerda volt. Ali efendi, Pecsevi és Szolakzáde szintén Sevvál 9-ikére teszik az indulás napját, de ők meg abban tévednek, hogy ez a nap csütörtök volt. – Négy író mond 9-ikét, egy (a ki részt vett a hadjáratban) hétfői napot, a miből az állapítható meg, hogy Szulejmán 1566-ban csakugyan április 29-én indult el Konstantinápolyból.

[5] Szolakzáde szerint Sevvál 17-én, vagyis május 7-én érkezett Drinápolyba, hol 3 napot töltött ; Zilkade 13-án, azaz június 1-én pedig Tatár-Bazári mellett táborozott.

[6] Szelániki szerint Zil-hidse elsején, vagyis június 19-én. Szolakzáde azt mondja, hogy a karamániai béglerbég, Szulejmán pasa, itt csatlakozott a táborhoz a maga hadtestével.

[7] Szelániki szerint a szultán június 26-án érkezett Zimonyhoz. – Pecsevi megemlíti, hogy ide jött János Zsigmond s ennek kérésére elhatározta a szultán, hogy személyesen Eger ellen megy, minélfogva hidat veretett Péterváradnál; a tatár hadakat pedig János Zsigmond mellé rendelte, hogy foglalja vissza Szatmárt és Tokajt. (I. 414.)

[8] Pecsevi szerint Áli Portuk, Karli-ili szandsák-bégje és Áli janicsár-aga építették a drávai hidat 10 nap alatt.

[9] Szelániki szerint az eszéki híd július 19-én készült el.

[10] Pecsevi szerint Pertev pasa második vezír a szultán előtt 2 nappal, ápr. 27-én indult el Konstantinápolyból 2000 janicsárral, a balszárnyi ulufedsikkel, a jobbszárnyi garibokkal, továbbá topcsikkal és dsebedsikkel; útközben maga mellé vette a szendrői és viddini

bégek s a temesvári béglerbég hadait, továbbá a tatárokat s az oláh és moldvaországi csapatokat. (I. 430.) Szolakzáde nem említi a szendrői és viddini bégek csapatait, hanem helyettök János Zsigmond sere gét. (573. l.)

[11] Pecsevi azt írja, hogy a szultán Harsánytól, hol 2 napig pihent, előre küldte Szigethez a ruméliai béglerbéget, Semsz Ahmed pasát és a pozsegai béget, Naszúh béget, körülzárni a várat, szintúgy Áli Portukot is kijelölni a meteriszek és ágyúk helyét.

[12] A vívó sereg felállítása Pecsevi szerint: a délnyugoti oldalon Ferhád pasa harmadik vezír és az anatoliai hadtest Mahmud pasával; az északi oldalon Musztafa pasa ötödik vezír és a ruméliai hadtest Semsz. Ahmed pasával; az anatóliai és ruméliai hadtest közt a janicsárok Áli agával; az anatóliai hadtesttől nyugotra Áli Portuk és Naszúh pozsegai bég; végre Mohammed Khán küsztendili bég a Rinya folyó tulsó oldalára küldetett előőrsül. (I. 417.) – Ellenben Szolakzáde így állítja fel a vívó sereget: jobb szárnyon Ferhád és Zál Mahmud pasák az anatóliai hadtesttel; bal szárnyon Musztafa és Semsz Ahmed pasák a ruméliai hadtesttel; a janicsárok eme két hadtest között; a nyugoti oldalon, a janicsárok meteriszei mögött Áli s kodsa-ili-i bég és Naszúh pozsegai bég. (573.) Igy mind a két író szerint 4 oldalon kezdték vívni a várat. A ruméliai (bal szárny) és anatóliai (jobb szárny) hadtest felállításában Szolakzáde egyezik meg a szemtanú Szelánikival. Helyes tehát az a rajz, melyet Hellert atlaszában találunk. (Nouvel Atlas de l'Empire Ottoman. Paris, 1843.)

[13] Pecsevi szerint az ostrom 6-ik napján elfoglaltatott a külváros, mely alkalommal 600-nál több gyaur esett el. Szolakzáde pedig azt mondja, hogy a ruméliai hadtest Moharrem 26-án, vagyis aug. 13-án foglalta el az Új-várost, Száfár 4-én, azaz aug. 21-én pedig a második város foglaltatott el. Szigetvár falai a hadjáratban részt vett öregek elbeszélése szerint olyanok voltak, hogy a gyaurok kívül és belül nagy oszlopokat vertek le, az oszlopokat sövénynyel kapcsolták össze, azután a belső üreget földdel töltötték meg. A fal szélessége majdnem 12 rőf volt (1 rőf = 76*/* centiméter), úgy hogy a tetején két kocsi elmehetett egymás mellett. (574.)

[14] Pecsevi szerint a vár Száfár 24-én, római naptár szerint aug. 7-én foglaltatott el rohammal, mely alkalommal a ruméliai záimok és timárlik közül, meg mások közül igen sokan estek el. – Száfár 24-ike nem aug. 7-ike, sem szept. 7-ike, hanem szeptember 10. – A szemtanú Szelániki szerint Zrinyi Miklós szeptember 7-ikén szom baton rohant ki a belső várból az őrséggel.

[15] Ugyanezt mondja Mohammed Eszád is (Gülsen-i-meárif I. 559.) azon különbséggel, hogy szerinte Zrinyi a szultán elébe vite tett. – Ellenben Szelániki, Pecsevi és Szolakzáde szerint Zrinyi a kirohanás alkalmával esett el. Szelániki és Szolakzáde azt mondják, hogy Zrinyit egy janicsár lőtte mellen 5 drachmás puskagolyóval és azonnal lerogyott; Pecsevi szerint pedig először egy puskagolyó találta mellén, azután pedig egy nyil a fején.

[16] Pecsevi és Szolakzáde szerint Iszkender, a pécsi alaj-bég.

[17] Itt folytatólag elmondja a szerző, hogy ezalatt meghalt a szultán s mihelyt ezt megtudta legközelebbi környezete, siratni kezdte, de aztán felhagyott vele, nehogy a halálesetet megtudja az ellenség, a míg a sereg ennek a földén van. A szultán legközelebbi környezete

tehát azonnal tudatta halálát a nagyvezírrel, a ki eleinte megijedt, de azután értesítette Szelimet és kérte, hogy jőjjön erre sereggel. A nagyvezír ezután is éppen úgy tartott divánt a vezírekkel, mint előbb. Míg Szelimtől hír érkezett, 40 nap mult el s ez idő alatt a nagyvezír helyettesítette a szultánt.

[18] Pecsevi megemlíti, hogy szept 15-én Musztafa pasa és Semsz Ahmed pasa a ruméliai hadtesttel, 2000 janicsárral és a bölük-khalkiból 2 bölükkel Bobofcsa (Babócsa) elfoglalására mentek, de az őrség éjjel megszökött a várból. A török sereg, miután birtokába vette Babócsát, négy nap mulva visszatért Sziget alá. Azután egyes török csapatok portyázni mentek Kanizsa, Berzencze és Konar (K.-Komárom?) felé, honnan gazdag zsákmánynyal tértek vissza a táborba. (I. 420.)

[19] Szelániki szerint október 21-én, Pecsevi szerint pedig október 18-án.

[20] Pecsevi azt írja, hogy Pertev pasa Gyulát több mint 30 napi vívás után vette meg az őrség szabad elvonulása föltétele mellett. Azonban némely harczosok megszegték a szerződést és egytől-egyig lakaszabolták az elvonulókat. Ezután elfoglaltatott Világos és Janova vára is. Eme diadalok híre Szigetvár megvétele előtt két-három nap pal érkezett a táborba.

[21] Szelániki szerint a szultán Száfár 22-ikén szombatra virradóra, éjfél után 2 óra tájban halt meg, vagyis szeptember 7-ikén. Eppen ezt mondja Szolakzáde is. Pecsevi szintén Száfár 22-ikét s éjfél utáni 2 órát mond, csakhogy ő ezt a napot hibásan csütörtöknek írja. Szelániki szövegéből kitűnik, hogy ő július 15-el, csütörtökkel kezdi az időszámítást, ezért ő nála Száfár 22 = Száfár 21. s ez tényleg szombat és szept. 7. – Szerzőnk, Katib Mohammed, a föntebbi szöveg után még ezeket írja. II. Szelim 1566. szept. 24-én lépett trónra Konstantinápolyban, honnan három nap mulva elindult Belgrád felé sereggel. Mikor apja holtteste Belgrádhoz közeledett, Szelim szultán ünnepélyesen elébe ment s ekkor tudta meg a hadsereg Szulejmán halálát, mit azután kikiáltók is kihirdettek a táborban. – Szolakzáde szerint a nagyvezír a megholt szultán testét elvitette ugyan, de »egyéb részeit Szigetvárral szemközt titokban eltemettette s későbben eme hely fölé türbe építtetett.« (576. l.)