Letter from Zrinski - April 19, 1566

Letter from Zrinski
To Orsolya Nadasdy 

April 19, 1566

Can anyone translate this for me?
Does anyone have a copy of the original in Latin?

Source 1

http://mek.oszk.hu/06200/06208/html/rml1025.html

Source 2

http://szigethvar.hu/var/1566-zr%C3%ADnyi-mikl%C3%B3s-levele

"Nemzetes, nagyságos és nagyrabecsült Úrasszonyunk, üdvözletünket… stb. Minthogy nyilvánvaló dolog az, hogy a legfélelmetesebb ellenség, a törökök császára [I. Szülejmán] hatalmas erővel közeledik e porba sújtott haza maradványainak elpusztítására és földdel egyenlővé tételére, s az is, hogy legelőször Szigetet támadja majd meg, mert az sok tartomány elővéd bástyája, s innen szándékozik majd tovább haladni, éppen ezért igen fontos dolog az, hogy az ilyen nagy fontosságú helyet mindazok gondjukba fogadják, akiknek megmenekülése vagy életveszedelme e vártól függ. Ámbár fenséges herceg urunk, Károly úr, Ausztria főhercege stb., mindnyájunk legkegyesebb ura, a szent római birodalom császári és királyi felségének távollétében kegyesen kinyilvánította abbeli szándékát, hogy e vár védelmére bizonyos védelmi berendezésekről, egyéb szükséges hadiszerekről s katonákról is gondoskodni fog, mégis úgy ítéljük meg a dolgot, hogy mivel a törökök császárának személye és hatalmas ereje ellen sokkal több katonára van szükség, mint ha valamelyik pasa ostromolná meg a várat, éppen ezért, ha nemzetes és nagyságos Úrasszonyságodnak kedves az édes haza, és ha barátainak s derék szolgáinak békességes jövendőt kíván, a lehető legszorgosabban kérjük ugyanazon Úrasszonyságodat, de tisztünkből fakadó kötelezettségünknek megfelelően, ünnepélyes felhívással buzdítjuk is, hogy szíveskedjék – nem is annyira az én személyemre tekintettel, hanem fontolóra véve a kereszténység további fennmaradását, annak érdekében, hogy e hely és egyéb tartományok az elkövetkező veszedelmet elkerülhessék, nem is említve saját személyünket – saját tetszése szerinti számú gyalogpuskást, s velük néhány jeles személyt, saját költségén, négyhónapi időtartamra, ide hozzánk Szigetre mielőbb útbaindítani; „ Úgy határoztunk, hogy a hatalmas Isten nevében mindenképpen e várba zárkózunk be, merthogy mindenekelőtt a jóságos Istennek, azután ő szent császári és királyi felségének, valamint a kereszténységnek, s ennek az édes, végső pusztulásba taszított hazának hűségesen, állhatatosan és derűs arccal szolgáljunk vérünk hullásával, s ha a sors úgy hozná, akár a saját fejünk veszélyeztetésével is.” Reméljük azonban, és teljességgel meg is vagyunk győződve arról, hogy nemzetes és nagyságos Úrasszonyságod – még akkor is, ha Szigettől semmiféle szabadság avagy semmiféle veszély sem függne – csak a mi személyünkre és barátságunkra tekintettel is megtenné mindezt; őrizze meg az Isten ugyanazon Nagyságodat soká, jó egészségben; boldogan. Hőn óhajtott válaszát várva, Nagyságodnak ajánljuk magunkat és szolgálatainkat. Kelt a mi Csáktornyánkban, 1566. április 19-én. Miklós, Zerin örökös grófja, stb."

„Nemzetes és nagyságos, különösen tisztel urasszonyom. Üdvözöljük és ajánljuk szolgálatunkat. Mivelhogy nem homályos, hogy igen undok ellenségünk, a török császár, roppant hatalommal eljő e gyászba borult haza maradványainak elpusztítására semmisítésére és hogy első sorban Szigetvárát, mely annyi tartománynak védőbástyája, fogja ostromolni, hogy onnét tovább haladjon, nyilvánvaló szükség, hogy ez annyira fontos helyre gondja legyen mindenkinek, kinek java vagy veszedelme e helytől függ. És bár kegyelmes urunk, Károly főherceg ő fejedelmi fensége, a római császár és király ő felségének távollétében azon vár megmaradása végett erősítésekről, más szükséges dolgokról és katonákról kegyesen fog gondoskodni. Mégis, mivel azt hisszük, hogy a török császár személye és annak roppant hatalma ellen jóval több katonára lesz szükség, mint egy basának ostroma ellen: ezért, ha N. és N. urasszonyomnak kedves édes hazánk, ha a maga, gyermekei, testvérei, barátai és próbált szolgái jövendő megmaradását óhajtja: igen sürgősen kérjük és tisztünk kötelességénél fogva ünnepélyesen felszólítjuk: küldjön saját költségére, négy hónapi ellátással személyünk mellé belátása szerint néhány puskás gyalogost és velük egy-két tisztet, nem annyira személyünk kedvéért, mint a keresztyén köztársaság  további megmaradása és azon hely és más tartományok várható veszélyének elhárítása végett Szigetvárra. Elszántuk magunkat arra, hogy Isten nevében ott bezárkózunk, azt óhajtva, hogy első sorban a jó Istent, aztán ő császári és királyi felségét, a keresztyén köztársaságot és ezt az édes, végső nyomorúságra jutott hazát szolgáljuk, híven, rendületlenül, vidáman, vérünk ontásával, fejünk vesztével is. Reméljük, hogy N. és N. urasszonyom megtenné ezt csupán személyünk iránt való tekintetből és barátságból még akkor is, hogyha sem java, sem veszedelme nem függene Szigettől. Isten tartsa meg sokáig egészségben, boldogságban. Várjuk az óhajtott tudósítást és ajánljuk kész szolgálatunkat. Kelt csáktornyai várunkban, 1566 április 19-én., Miklós, Zriny örökös grófja.”