Sas. Vegyes tárgyu iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból 11.

Sas. Vegyes tárgyu iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból 11.

(Pest, 1832)

Magyar Leonidas.

ZRÍNYI! édes Hazánk* tzímeres fajzása!

Nyugodgy1! térjedgyen r’ád az Egek’ áldása.

Majd, ha a’ trombita’ rettentő hangjára Mindegygyikünk testét felvészi magára, —

Elődbe sietünk; ’s ölelünk tégedet;

Meghálállyuk akkor nemes esetedet.

ÁNYOS PÁL.

Melly indulatosan ’s melly kegyetlenül dühösködött a' vad Török hajdan a’ keresztyéneken, de különösen a’ Magyarokon, ’s ezeket — telhetetlen uralkodásvágytól ’s engesztelhetetlen gyülölségtől ingereltetve — melly iszonyuképen sanyargatta légyen; számtalan egyéb példákat elhalgatván, gyászos tanúja lehet Szigethvár. — Hogy pedig ellenben a’ dicső Magyar hazájáért 's királyáért minden időben kész volt vérét ’s életét feláldozni, ’s nemcsak Hunniát, hanem egész austriai birodalmat, sőt egész Európát is ő oltalmazta leginkább napkelet dagályos fergetegének mindent dúló árjai ellen; ő mentette meg a’ végveszélytől, és ő volt a’ kereszíyénség védfala, — a’ többek közt csalhatatlanul bizonyítja e’ jelen történetírás.

Gróf Zrínyi Miklós 1566ik évi Junius lökén a’ Törökök jöveteléről legelőször egy kém által tudósittatott, ki neki jó lélekkel elbeszélte, hogy szultán Szolimán két mértföldnyi hoszaságra nyúló táborát Szeraj évóhoz közel látta, ineszszirő! maga is követte, ’s hir szerint ezen hadi készületet Szigeth, vagy Eger megtámadására irányozza; annakokáért Péterváradnál a’ Dunán már hidat is veretett. Nem sokára másik kém is érkezék Pécs városából egy harmadiktól hozott levéllel, mellyben Írva vala: hogy a’ szultán seregeivel csakugyan megindult: de hova’s mellyik vár vívására? nem tudatik. Ezt rögtön más kém követé Eszékről, jelentvén egy bégnek az elősereggel oda érkezését és a' bosnyák fővezérrel — karain bei basával -— lett egyesülését, kik utóbb Tótországban a1 Dráva túlsó partján Mostavinán alól telepedtek meg; de további szándékok bizonytalan. Ezekhez járulván a’ negyedik kém is, elmondá: miképen az o ttovi kikötőhely felett, a’ Dráva ellenében sok hajó Siklós felé evezett; hallotta, hogy a’ császár táborából előreküldött bégnek czélja, a’ Drávát álthajózni, Siklósnál megállapodni ’s itt a’ nagy hadsereget bevárni, aztán pedig merre fog tartani, senki sem tudja. Végre az utólsó kém a’ török táborból jővén, bizonyitá, hogy a' sereg hajókra ülvén, Ottovnál, a’Dráván megy keresztül, mellynek áltevezett része tüstént Budára igyekszik és Siklósnál éj jelez.

Ezeket tehát a’ híres és bátor Zrínyi Junius 17kén megtudván, Övéivel tanácsot tart, ’s szerencsekisértés végett 1000 gyalogot és 500 lovast Alapi Gáspár és Paprutovics Farkas vezérlése alatt a’ Slklósvár megett tanyázó Törökök ellen küld, parancsolván nekik, hogy ha ezeket megtalálandják, velek ütközzenek meg; ha pedig rájok nem akadnának, Siklóst rohanással támadják meg, vagy gyújtsák fel, és mindent raboljanak ki ’s pusztítsanak cl. — A’mieink Siklóshoz közelgetvén, 200 gyalogot és 100 lovast a’ vár felé előreküldenek olly meghagyással, hogy ha netalán a' Törökök a’ réteken és rónaságon alól lovaikról leszállanának, a’többieknek minél hamarabb jelentsék meg, mindeneket jól megszemléljenek, ’s azokról övéiket tudósítsák. Minekutána Siklós alá érkeztek, egyenesen a’ Törökök tábora felé tartottak, hol Mechmet bég tanyázott, kit a' császár kevéssel azelőtt udvarából vett magához, ’s arany-almával (theari sansach), — melly zászlóra szokott feltétetni, 's a’ török császár által a’ hadvezéreknek, jóakaratja ’s katonai főhatalma jeléül, adatni, — Konstantinvár (Stambul) mellett megajándékozott, és mint az elősereg vezérét — előreküidott, hogy a’ Dráván áltmenvén, Pécs környékén, hol a1 nagy táborhoz tartozó seregek öszszegyülendenek , állapodnék meg, 's onnan sehova ne mozdulna, mig arra nézve a’ császár parancsolatját nem venné. — így lévén a' dolog elintézve, a’ mieink rájok rohannak, őket korán reggel megverik, széltüzik 's nagyszámú Törökséget megöldösnek; sokan csaknem meztelenül ’s egy ingben a' tavakban és kövecses ’s gyümölcsfákkal beültetett helyeken futással keresőnek menedéket. A’ bég is nehéz sebet kapván ’s futásközben elesvén, ama’ tóban vagyis iszapos mezőn elveszett. Fija továbbá ’s ezzel együtt három Török elevenen a' mieink kezére ’s hatalmába került. Katonájink azonfeljul temérdek aranyat, ezüstöt, sátrokat, lovakat, szóval: olly gazdag zsákmányokat nyervén, hogy azokkal nyolcz tevét, hatvan lovat, ötven teherhordozó öszvért és hat szekeret raknának meg, szerencsésen; — a’ szigethi nemesek pedig arannyal hímezett ’s nyusztbőrrel bélelt ’s prémezett köntösökbe Öltözve, kimondhatatlan örömmel Szigethvárba viszszatértek, magokkal hozván még két roppant veres zászlót is, mellyeket hasonlóképen az ellenségtől vettek el, 's mellyeknek egy-kéznyi szélességű, tiszta ezüst ’s aranyozott hegyek, 's rajta almaképü ezüst-teke volt. — Valóban hasonló győzedelmet ’s illy martalékokat a’ mieink már régolta nem nyertek az ellenségtől.

103

Julius 2kán maga Mustafa, a1 bosnyákországi basa, Szokolovics basa, a' karambei basával 's egész Bosnyáksággal, a Dráván Ottov felé áltmentek és Siklósnál megtelepedtek, — Julius 7kén Nándorfejérvárról — a’ török táborból — hirtelen előterem egy kém azon jelentéssel: hogy a szultán oda érkezett és hajóji a' Dráva ellenében egyenesen felfelé eveznek, hol ó Siklóshoz közel a’Dráván hajóhidat csináltat és Szigeth megvívására indul; azon hidat pedig, mellyet a’ Dunára veretett, elrontatja 's szélthányatja. Végre Pécs városából maga Nasuf aga levelet küld Zrínyinek, mellyben írja: hogy már egy hadügyelő, *zaz ki a'katonaságot öszszegyüjti 's néha a’ seregek vezérének helyettese (ők csausz-nak hívják), oda megérkezett, és Hamsam bégnek a'császártól olly parancsolatot hozott, hogy minél hamarabb a' Drávához menjen és ott hidat készítsen, a’ mit ha nem teend, saját háza előtt fogja karóba huzatni; azt is meghagyta, hogy a falukon széljel véres karó hordoztassék környül. Igy tehát az, Oftovtól nem meszsze hidat kezdett épitni, mellyet már csakugyan jó hoszura csináltak: de egy éjjel nagy erővel rá rohanván a1 viz, egészen széltrontotta's elvitte, azon a’ helyen nem is alapithatá azt meg semmiképen : innen tehát tovább menvén aláfeló a' Dráván, ismét elkezdi a' munkát ; de a’ mit két nap alatt készített, a' viz egy éjszaka mind széltszaggatta. E‘ helyet is oda hagyván , közel Eszékhez harmadikat választott 's uj próbát tett a’ hídépítésben ; de hasztalan! a' hullámok hatalma miatt semmire sem mehete. Ezokáért tehát a' csauszt a’ szultánhoz küldi, olly izenettel, hogy mivel a' szörnyű vizáradás akadályozza, a’ Drávára hidat nem rakhat; pedig mindeddig — meg sem pihenve — szüntelen dolgozott. A’ császár Hamsam bégnek ezen izenetét megértvén , a' csauszt viszszaküldi hozzája egy török kendővel, mellynek szélére arany betűkkel e' sorok valának hímezve:

„Szultán Szolimán viszszaküldi (a' csauszt) $ általa parancsolja, hogy a'

104

Drávára akarmeJly helyen ’s akar miképen tüstént hidat készítsen: melly ha eljöveteléig fel nem épülne, ő (Hamsam bég) a’ hid egyik részénél a’ parton ugyanezen kendővel fog megfojtatni ’s fel akasztatni.“

Miután Hamsam bég ezt megtudá, felette gyorsan, ugyanazon órában Eszéken alól a’ Drávához siete, és minden hajót’s a1 végre alkalmas fákat oda vitete. Eszék alatt tüstént elkezdődik a' munka, mellyel hogy annál könnyebben végrehajthatna, minden adófizeiő pórokat, sőt magokat a’ nemeseket is, és valamennyi hivatalbelieket s tisztviselőket, senkit sem véve ki, dologra hajt. Maga Hamsam bég sem késedelmeskedék legkevésbbé is, sem nappal sem éjjel nem nyugovék, mig a' Drávát hid nem boritá, melly réteken , tavakon és posványokon keresztül egy mértföldnyi hoszuságra terjedett, és tiz nap alatt egészen elkészült. — Továbbá ama' kendőt, mellyet Ham" sam bég a’ császártól kapott, Nasuf aga, ki Hamsam bég távollétében Pécsett ennek helyettese volt, alattomban elküldötte Zrínyinek Szigethre.

Julius 20kán a’ bosnyákországi és karambei basák Siklóstól a' tábort megindítják és Pécsre érkeznek: innen a’ budai basa segítségére indulva, Sz ékesf e j ér vá rra mennek, kiket azután Hamsam bég minden nemeseivel (spahi) kornyülvétetve követett. Az napon, mellyen ez Pécsről eltávozott, az anatóliai beglerhég (fő hadvezér napkeletén) mindnyájánál elébb ment ált a’ Dráva hidján, kiket Akai basa 's a' vrumelibeglerbég (fő hadvezér) követnek, Mohács térén letelepednek ’s itt a’ török császár számára sátrokat készítenek. Ezek után maga szultán Szolimán is, áithatván a’ Drávát, oda érkezett, ’s tábort ütvén, arról tanácskozott, miképen kelljen a’ dologhoz fognia, és ott nehány napig, mig a' hadsereg egészen keresztülmenne, vígan mulatott.

August 1-sőjén a' török császár Mohács mezejéről hadaival megindulván, Szigeth felé tartott, ‘s harmadnapra Siklós alatt termett; itt Oroszlán (Arslan) budai basának fejét véteté. Negyednapra aztán Pécsre, ötödnapra pedig Szigethez közel Sz. Lórin ezre érkezett 's táborával megállapodott.

AzonkÖzben gróf Zrínyi Miklós a’ legczélirányosb rendelésekről szorgosan gondoskodók. Midőn már bizonyossá tevődék arról, hogy Szolimannak eltökélett szándéka Szigethet vívni, ’s ennek temérdek hadait közelíteni iátá, a’ katonákat, nemeseket, polgárokat ’s többi lakosokat mind a’ belvárba gyűjti ’s utánok a’ város kapujit bezáratja, aztán a’ kisebbik vár utszájában. közepeitek megáll 's mindnyájokhoz illyeténképen beszél:

„Feleim! bátor férjfiak ’s legerősebb katonák! Mindnyájan látjuk immár a’ Törökök császárját valóban nyakunkra törni 's felénk közelgetni: annakokáért maga a’ szükség kívánja, hogy készüljünk, ’s a’ mi és egész keresztyén világ ’s név ellenségét bátor szívvel ’s rettenhetetlen lélekkel várjuk, ki dölyíös gőggel és vakmerő bátorsággal, önerejébe 's hitetlen embereinek sokaságába bízva, ellenünk fegyvert ragadott. Mi pedig reményünket és segedelmünket Istenbe helyheztetjük, ki minket minden munka nélkül oltalmazhat; őket pedig legkönnyebben letiporhatja, semmivéteheti. Eljövetelét tehát vidáman kell bevárnunk, erejétől ’s roppant seregétől meg sem rémülnünk; mert nem kételkedünk, hogy a’ Mindenható, ha őszinte könyörgéssel fohászkodunk hozzája, segedelmet nyujtand minekünk, ’s kegyelmesen velünk leend. Legelsőben is pedig azon kell iparkodnunk, hogy együttértők ’s hívek Jegyünk, köztünk semmi alattomos ellenkezés ne divatkozzék, barátságtalanság vagy gyülölség ne tápláltassék, egyik a’ másik ellen fel ne keljen; hanem egész igyekezetünket arra kell fordítanunk, hogy mindnyájunknál em-

106

berség foglaljon helyet, ’s itt legnagyobb egyességben's szeretetben éljünk, valameddig Isten akarandja. Ez okon tehát feleim! nagyon szükségesnek tartom , mindenek előtt magunkat esküvéssel köteleznünk: elébb is az Istennek tegyük le hitünket, aztán főkormányunknak 's e* nyomorult hazának állhatatosságot és hűséget szentül Ígérjünk. Először én fogok esküdni, utánam ti is ugyanazt cselekszitek, hogy én irántatok, vagy ti irántam a’ bizodalmatlanságnak helyt adni ne láttassunk. Most tehát halljátok az én eskümet: „„Én gróf Zrínyi Miklós, ígérem legelébb a' mindenható Istennek, azután a’ királyi felségnek, a’ mi urunknak és legfőbb kormányzónknak, ’s e’ szegény hazának, aztán nektek is, itt immár öszszegyült katonáknak ’s bátor férjfiaknak, — az Atya, Fiú, Szent-lélek, Szent-háromság, ’s egyetlenegy Isten engem úgy segéljen —: hogy benneteket soha el nem hagylak, sőt veletek győzök, vagy meghalok, ’s mindent, a’ mi történend, akar jó, akar rósz, együttszenvedek !a u — Már maga az okosság is kívánja, hogy ti is ugyanezt tegyétek, 's két ujotokat felemelvén 's az Istent bizonyságul hiván, ígérjétek: tehát kiki közületek a’ maga kapitányának épen a' kapuban esküvel fogja hitét letenni, Annakokáért szorgalmatosán fogunk rá ügyelni, hogy ezeket mindnyájan fenszóval elmondjátok, ’s azt, ki talán ezeket cselekedni vonakodnék, keményen megbüntetendjük ; mivel az végiglen velünk maradni nem szándékozik, sem igaz embernek, hanem méltán árulónak kell tartatnia: kit is ez okon tüstént megfogatunk. E' legyen hát' a’ ti esküvéstek: „Mi polgárok, ’s ő királyi felsége lovag s gyalog katonáji, esküszünk mindnyájan és szentül fogadjuk: hogy elsőben, a’ mindenható Isten., azutan a’ mi keresztyén kormányunk, hazánk ’s urunk gróf Zrirtyi Miklós iránt, mindenben engedelmesek s hívek leendőnk, ’s állhatatosan ígérjük, hogy vele mi is vagy győzünk, vagy meghalunk. u u — Halljátok továbbá, mit akarok

107

tudatni veletek: ha netalán azonközben engem a’ halál tőletek elragadna, helyettem nektek e’rokonomat, Alapi Gáspárt rendelem, ’s parancsolom tinektek: engedelmeskedjetek neki, tiszteljétek, becsüljetek, valamint engemet, és parancsolaté leghívebben teljesítsétek. — Vigyázzatok továbbá e’ következendőkre: ha valaki előljárójinak engedelmeskedni nem akar, vagy parancsaikat akarmiképen megszegi, ’s őket erővel vagy kivont karddal meg merné támadni, ölettessék meg. —Tla valaki Töröktől levelet vesz el, vagy azt olvassa, tüstént vágattassék agyon; a’ ki pedig nyíllal belőtt, vagy akarmi helyre letett levelet talál, keményen meghagyom neki, hogy azonnal kapitányának áltadja, e' pedig olvasatiamé tüzbe vesse. És minthogy azon helyeket, mellyeken kinekkinek maradni ’s őrt állani keilend, a’ kapitányok ’s egyéb hadi tisztek fogják elosztani és rendelni; ha valaki találkoznék, a’ ki az ő tudtok ’s engedelmek nélkül azokról el merne távozni ’s jelen nem volna, minden további törvénytartás nélkül rögtön fojtassék meg. A' kinek felesége vagy annya vagyon, annak ételt, italt ’s egyéb szükségeseket ezek helyébe vihetnek, mellyen ő maga mozdulatlan maradjon; az anyátlanok vagy nőtelenek számára pedig saját konyhámon főzetek. A’ bor nélkül szükölködőknek is adatik napjában fejenként egy meszely bor, kenyérrel, eczettel és sóval együtt; a’ nősöknek, de kenyér híjával lévőknek pedig sertéshúst és lisztet osztatunk ki, hogy magok süssenek kenyeret magoknak. — Továbbá: ha ketten alattomosan tanakodva ‘s együttsuttogva találtatnak, mindketten egyszeriben akasztassanak fel; ha valaki pedig efféléket hall vagy lát, ’s mégis barátság kedvéért be nem jelenti ’s fel nem adja, velek együtt azonképen bűnhődjék. — Végezetre, a' ki a’ másiktól hacsak egy fillért is ellop, tüstént fojtassék meg.u —

Erre nézve szorosb megtartás és félelem okáért, Zrínyi a' nagyobbik várban közel a' kapuhoz, bitófát állíttatott; aztán egy gyalog katonát, mivel tisztje ellen kardot rántott, a’nagy várasban lefejeztetett. Ugyanazon helyen Mehmet agát is, hitetlenségéért Viszonyú gonoszságaiért, melleket szigethi útjában követett el, halállal büntette. Ezeket megtévén, a’ nagyobbik városban lakozó valamennyi nemesnek és katonának megparancsolta, hogy házaikat rontsák le, a’ polyvát hordják ki ’s égessék meg; az uj város lakosinak pedig: hogy padlásaikról a’ szalmát házaikba rakják, hogy a’ város, melly csak fával és sövénnyel vala bekerítve, annál jobban eléghessen. — Minekutána Zrínyi ekképen mindnyájokat katonai esküvel kötelezte ’s a’ szükséges rendeléseket megtette, ottan maradt egész seregével, melly az aszszonyokon és gyermekeken kívül mindöszszc mintegy 2500 fegyverfogható férjfiakat számlált.

Julius 31 kén a'vrumelibeglerbég és Akanski basa 90,000 Törökkel megérkeznek, és közel Sz. Lőrinczhcz, Szigethtől egy mértföldnyire, letelepednek ; a’ táborból hozzájok még 100.000 Török járul. Tüstént még azon nap a3 mieinkkel, viradtálól délig a'* sövények közt, aprólék harczot vívnak, ’s esteliden ismét viszszatérnek pihenni a’ laborba.

August 1-sőjén a’ beglerbég és Akanski basa, ama’ 90,000 embert egész hadsereggel Öszszekapcsoiván , megindulnak, és Simelehovnál, negyedrész mértföldnyire a’ vártól, egy, a1 szigethi szőlőktől nem meszsze eső dombról leereszkednek ’s hajnalban a’ sövényekhez jőnek, a’ mieinkkel harczolni. A’ déltől estig tartott kemény csatában igen sok Török leginkább tűzi fegyver által vesztette életét. Illyképen minden nap háromszor közeliié az ellenség a’ szultán megérkezéséig, —

August 5-kén a beglerbég és Akanski basa, a’ császárnak választott ’s számára üresen hagyott dombtól a’ hadsereggel együtt eltávoznak és a’várhoz közel helyezik táborokat. Ugyanazon nap — hétfőn — a’halomra a’ császár sátorait felütik. —

109

Kedden — August 6kán — maga a császár egész hadától kísértetve előnyömül, a' dombot elfoglalja s ottan tanyáz. Azután a’ hadsereg tömött rendben közelit« a* várhoz ’s ezt úgy körültáborozá, hogy a’ sátrok egymást érnék. E’ napon minden kerítések között és bástyákon egész éjig hevesen viaskodának, alkonyodáskor a’ császár valamennyi ágyujit kisütteté, a’ ja ne sárok is kilövék puskájikat, a honnan olly harsány ropogást és dörgést lehete hallani, mintha az égből mennykövek hullottak volna. Ezek után hangos szóval s iszonyú lármával háromszor az Isten nevét: A Hali! Allah!! Allah!!! kiáltozák, a’császár szerencsés megérkezésének kijelentésére , mellyre a' várból a’keresztyének Jézus! —kiáltása hangzók viszsza.

August 7kén a’ Törökök a* rónáról és szántóföldekről , veszszőből font ’s földdel megtöltött kosarakat küldenek előre az uj városba, aztán töltést hánynak,'s azt sánczczal s árkokkal megerősítik, belőjek ágyukat rejtenek, mellyekkel a" mieinkre , kik az uj város kapuja megett csinált kerítések közt tartózkodának, keményen tüzelnek: e' napon mindazáltal a’ mi ágyujink sürü mennykövezései miatt semmire sem mehettek. A’ jancsárok is a’ kerítésekhez tódulván, a’ Magyarokkal hevesen küzdenek; de ezek közül egyetlenegy, amazok közül pedig sokan elvesztek e’viadalban. Ugyanezen nap Zrínyi a' kerítéseket, kerteket ’s élőfákat mind felgyujtatá , a' két város kapujit pedig öszszevagdaltatá, helyeiket földdel betölleté ’s megerősitteté. Estve 's más nap reggel a3 Törökök töltést készítenek, a’ jancsárok az árkokba mennek , és hogy ágyujink ártalmától mentek legyenek , magokat földdel betakarják ’s elrejtik.

August 8kan — csötörtökön — a’ Törökök korán reggel három helyen az uj városra ütnek ’s azt rontani kezdik; a' jancsárok is hozzá fognak puskájikkal a’ dologhoz, és mind a’ két városra szakadatlanul lődöznek. Ezek után maga Ali por

110

tűk töltést hányatni, ’s éjszakának idején a' bel* vár alatt — közel a’ királyi kerthez — magában a’ tóban, vagyis a’ vár árkában bástyát csináltatni 's a’ nagyobb ágyukat rá rakatni készül.

August Okén pitymallatkor, ugyancsak Aliportuk, a’ ki szárazon ’s vizen a’pattantyusság vezére vala, öt nagyobb ágyúval 's nehány mozsárral mennykövez és a' belvárra tör. E' napon sürii lövöldözései által annyira ment, hogy a’ tornyot ’s ércz-harangokat öszszezuzá. rfajnaltól estig meg nem szűnt az ágyúzás; ekkor valamennyire félbeszakadt ugyan; de csakhamar ismét rákezdte és egész éjjel szakadatlanul dörgött. Midőn Zrínyi még e pénteken késő estve Övéi közül sokaknak ágyú által történt elestét megtudá, az uj várost felgyujtatá ’s földig égetteté, az ó várost pedig bezáratá.

August 10-kén a' Törökök az ó várost három helyről ágyuzzák; a' jancsárok töltést hánynak, és sánczczal 's kiásott földdel magokat megerősítvén , ahoz közelebb járulnak. A’ megégett uj városba is ágyukat vonatnak, mellyekkel aztán az ó várost rongálni készülnek. Ugyanezen nap a' posványos helyek álthatására bizonyos hidakat csinálának. Aztán gerendákat ’s szálfákat vittek magok előtt, mellyekkel fedeztetve utat nyitottak ’s napról napra mindig közelebb vergődtek a’ vár* hoz. És pedig mindnyájan azon valának, hogy a’ mocsárokat illyetén pallókkal minél hamarabb beboríthassák, úgyhogy ezen munkától vagyis tehertől senki sem mentetnék fel. A’ tevék, bútor hordozó lovak 's öszvérek sem pihenének soha; továbbá az erdő 's mező, Törökökkel, lovakkal, tevékkel és másféle barmokkal egészen el vala borítva. Effele pallókat vagy hidakat a' várostól a' vár felé két részen csinalának, mellyekre közel a’ bástyákhoz erősségül, gyapjúval töltött ’s egymásra halmozott zsákokból egy magas kazalt rakának; ez a' megette álló jancsárokat eltakaró, kik onnét a’ vár bástyájit olly keményen iődözék, hogy rajtok a’ jégesőként hulló tekék miatt a* mieink közül többé senki sem maradhatna meg.

111

August 19kén Bertalan napja előtti hétfőn a’ Törökök az ó várost csakugyan elfoglalák. Ott vitézeink közül sokan elestek, kik tudnillik hirtelen a’ várba nem szaladhatának, 's igy az ellenség körmeitől sem menekedhetének meg; mert ez egész a’ vár hidjáig elejekbe került ’s bemeneteleket inegakadályoztatta. A’ megölettek közt voltának: Bosnyák Márton, Botos Péter, gyalogság vajdája, és több vitéz 's nagy tapasztalásu szorgalmatos katonák. A’ hídon Bat ha Péter, Diák Balázs, Mátyás György vajdák (gyalog seregek vezetőji) kegyetlenül meggyilkolva hevertek. Ugyanott Szeesődi Máté vajda *) is lövést kapván, sebéből soha többé ki nem épülhete, sem egészségét viszsza nem nyerheté. Ezeken kívül a’ város megvételekor élteket végzék — többek közt — Radovan, és Dando Ferencz vajdák is. — Minekutána a’ Magyarok a’ várost szerencsétlenül ’s kipótolhatatlan károkkal elveszték, az életben maradtak mindnyájan szomorú bánatba merülve viszszavonulának ’s Zrínyivel együtt a' várba zárkózának; a’ Törökök pedig a’ várost erősen őrizék 's benne tanyázának.

August 20kán az ellenség négy helyen eregette a' várba nagyobb ágyujiból a' villámló tekéket, és romokból, gályákból 's földből feléje két utat csinált: mivel a’ tavak és árkok elannyira kiszáradának, hogy fenekeken a’ kiapadt viz helyett csupán iszap és sár marada.

August 26kán — Bertalan napja utáni hétfőn —, a' Törökök Aliportuk töltéséről a* várra rohannak 's azt meg akarják venni; de, — a mieink tőlök két zászlót elvevén, 's Miserski basát is agyon

*) „Mind addig vitézül forgolódott, mig az ellenség golyóbisa mind a1 két térdét öszvetörte. Mikor os/.tán a’ külső várat elfoglalta az ellenség, az ág) lián fekvő Máténak fejét vette, a’ feleségét pedig kilentz gyermekeivel örökös fogságra vitte.“ ,— Budai Polgári Lexicon, illdik darab, lap 345.

112

lővén —, kénytelenittetének ezen helyről legnagyobb szégyen-’s gyalázattal viszszatérni* kik közül igen sokan szanaszélt a' bástyák ’s falak alatt, karójikkal együtt, mellyekkei felkészülve a’ vár kizsákmányozására jöttének, levágva félevének. — A’ Törökök ekként aztán minden nap keményebben, bárom helyen vivák a’ várat.

September 2káu a’ jancsárok a’ várra készültek rohanni; de szándékokat megváltoztatván, éjszakának idején a’ hegygyei határos nagy bástya alját kezdek keresztülásni, s’ három egész napi szorgos munka után abból annyi földet ’s követ szedőnek ki, bogy már azon a’helyen egy janosár áltmehetett, 's a’ belső kerítéshez — hol egy Magyart puskával keresztül is lőve —juthatott, és a’ mieinket a' föld alatt elérhette. Oda azután ti agy mennyiségű száraz fát, deszkát, polyvát és puskaport hordának.

September 5kén — csötöríökön — a’ nagy bástyát szürkületker meggyujták, melly már magában is rettenetesen ege, a’ szél hatalmas fuvása pedig a’ tüzet mindinkább neveié s egész a' várig terjesztő. — Ezek után ama’ temérdek gerendákat ’s más egyéb fákat is, mellyek a’ körutak ’s rések megigazitására a'bástyákon le vajának rakva, megemésztő a’ tűz, a’ honnan csakhamar a’ Zrínyi istállóji ’s a’ nagyobbik vár egyéb épületei is meggyuladának. Azonban valamennyi nagy ágyujink (számszerint 60) a’ bástyán — úgy szólván a’ tűz között — négy helyről szüntelen dörögtek. Ekkor aJ jancsárok puskájikkal vívják a’ várat, ’s belé az ón-tekéket zápor eső gyanánt lődözik és a’ kapu megetti bástyát keményen tördelik; a5 többi Törökök pedig egy másik bástyának esnek *s legszilajabb rohanással tódulnak a’várba. Ezen bástya oltalmazásán maga Zrínyi is jelenvolt 's a Törökökkel olly hevesen viaskodott, hogy rohanásaikat vitézül viszszaverné, 's őket kétszer űzné ki a’ várból. E’ csatában Novakovics János életét vesztette. ——

m

Látván tehát Zrínyi, hogy a’ tűz győzhetetlen erővel dühösködik, és már a’ puskaporhoz (melly igen nagy mennyiségben vala a’ kiilvárban, a' belvár kapuja megett) mindinkább közelit, 's azonfeljül a'mindenfelől rohanó ellenség sok ezernyi csapatjai miatt a’ nagyobbik várban tovább nem maradhat: még életben lévő (számszerint 600) katonájival viszszavonul a’ belvárba 's ennek .kapuját bezáratja. — Kívül azonban feles számú jeles vitézek öleiének meg; az aszszonyok és csecsemők pedig az ellen-táborba sanyarú rabságra vitetének. — Aztán a’ gróf a’ kapitányoknak ’s vajdáknak megparancsoló, hogy mindenkinek őrhelyet osztogassanak. Ugyanis a’ külvár bástyájinak fala a’ belvárat is magában foglaló, úgyhogy amabból ebbe akarki könnyű szerrel és egyenesen minden tekergő ut nélkül bemehetett, minthogy a’ bel vár a' kül várnak egyik szegletében vala és semmi bástyával vagy egyéb erősséggel nem birt, kivévén egy-két szobát, mellyekben maga a’ gróf lakott, 's nehány puskaporral és mindenféle fegyverekkel megrakott házat. A’ többi épületek, mellyekben eleség, liszt, zab, árpa, sertéshús és füstölt hal kimondhatatlan bőségben tartaték, mind a' nagyobbik várban feküvének , hol még 50 borral, 300 eczettel Js 50 mindennemű főzelékkel 's hüvelyes veteménnyel tölt hordók is maradtak; de mind ezeket tűz emészté meg, ésigy hasznokat sem a’ Magyarok, sem a’ Törökök nem vehetők. Itt vesztettük minden ágyujinkat, mellyek az ellenség kezére kerülvén, azután uraik ellen szegeztetének. A’ belvárban csupán csak két nagy ágyú, két nagyobb 's tizennégy kisebb mozsár maradt. A’ kenyérnek és italnak pedig olly nagyszűkében valának a’ mieink, hogy három nap alatt az aszszonyok's gyermekek többnyire éhen, szóróján halának el, holott azelőtt a’ külvárban egész Magyarság bővelkedék étel-itallal; de a’ belvarba senki sem vihete magával semmit, még aranyát s ezüstjét sem szedhető öszsze ; mivel — mint mondám — kívül minden elégett, a’ külvárat pedig csuda gyorsasággal ''s hirtelen rohanással foglalók el a' Törökök, mellynek fokára azután sok zászlót tüzének ’s két nap (csütörtökön és pénteken) a’ nagyobbik várban pihenőnek; a’ mieink pedig a’ kisebbikbé zárkózva, mindenfelől megszállva ’s körülvéve veszteglőnek, és sem ezek ki, sem azok be nem meheténck.

September 7kén reggeli hat órakor a" Törökök a’ várba tüzet vetnek, azon épületeket, mellyekben Zrínyi lakott, meggy ujtják, és a’ bel vár vívására a’ szultánnak valamennyi gyalog seregei legnagyobb erővel rohannak: erre megzendül a" tábori muzsika, a’ számtalan dobok és siketilő trombitaharsok jelt adnak a’ végrohanásra, szintannyi zászlók lobognak a’ külvár ormain. Valamennyi bástyát ’s a’ bástyák alatt egész környékét ellepve szemlélnéd Ó már neki bőszült fajzatival, úgyhogy a’ várból a’ réteket, vizeket ’s erdőket miattok látni sem lehete. Azonközben a’tűz a’ várat iszonyúan ’s képtelenül pusztitá. — Midőn Zrínyi — a’ hasoníithatatlan hős — ezeket ’s a’ várban leendő további maradása lehetetlenségét áltlátá, komorunkéval selyem dolmányát ’s mentéjét előhozatá, és katonájinak ime’ szavakat monda: „Most nincs szükségem nehéz ruhákra, hanem csak könnyükre, mellyekben magamat akadály nélkül, alkalmatosán és serényen védelmezhessem.“ — Magához vitető amaz arannyal hímzett bolyhos fekete selyem kucsmáját is, mellyet lakodalmakban szokott volt viselni, ennek begyette egy különös arany ékesség gyémánttal kirakva tündöklőit, rajta pedig kolcsagtollakból fűzött gyönyörű bokréta lobogott. Aztán dolmánya bélésébe száz magyar aranyat varrata , igy szólván övéihez: „Tudjátok meg, azért cselekedtem ezt, hogy ha az ellenség, vagy valamelly martalócz lehuzandja ruhámat, ne mondja, hogy nálam épen semmi zsákmányt vagy nyereséget sem talált.“ — Továbbá komornokától a’ vár kulcsait kére el ’s

115

dolmánya zsebébe tévé, mondván: „Bizonyára, liigyjétek nekem, inig kezemet mozdíthatom 's kardommal életem óvhatom, mindaddig e’ száz aranyat ’s e' kulcsokat tőlem senki sem veendi el, holtom után pedig akarki fogja elnyerni, tartsa magának; mivel megesküdtem ’s Isten előtt fogadtam , hogy a’ Törökök táborán keresztül nem hagyom hurczoltatni magamat, sem rám a’ gyermekek ujjal nem mutatnak.“ — Végre komornokának parancsolja, hogy kaszagörbeségii 's arannyal és ezüsttel ékesített szablyájit hozná elő, mellyeket sorra próbálván, 's közülök egyet, melly még attyáé volt, kiválasztván: „Ez — úgy mond — régi kardjaimnak egyike, e’ karddal nyertem én legelőször dicsőséget ’s becsületet, és mindent, a’ mivel bírok, ezzel szereztem; most is e karddal mindent, a’ mit Isten rám mérend, el fogok tűrni.“ — Ekkor jobb kezébe vévén a’ kardot, kimegy a' teremből 's maga után kerek paizst hordoztat, egyéb fegyverrel pedig, sem pánczéllal, sem sisakkal nem akará magát megerősitni, mondván , hogy Isten pártfogója 's oltaimazója leend, ő Szigethfoől kiszökni 's elszaladni nem iparkodik, hanem mindent, a’ mit Isten akar, állhatatos szívvel szenvedend ’s elviselend. — Midőn terméből kimcne 's a' belvár utszájába érkezők , itt már lovas 's gyalog katonáji mindnyájan felkészülve hadrendben állának, és pánczéllal, sisakkal ’s vérttel fedezve, rá kivont karddal, bátor és elszánt lélekkel várakozának; látván pedig, hogy a’ tűz, mellyet többé eloltani semmikép nem lehetett, a’ várat mármár egészen megemészti, s annak heve 's füstje miatt benne tovább nem maradhatnak, Zrínyi hangos szóval, hogy mindnyájan hallhatnák 's érthetnék, illy tartalmú beszédet intéze hozzájok:

„Feleim, vitéz katonák! Most mindnyájan nyilván 's szemeinkkel látjuk, miként büntet ma tűzzel Isten minket, ellenségeink tűzzel győznek meg bennünket; nem is ártana nekünk annyit az 6 hatalmok, mint a’ mennyi kárt a' Jángok okodnak ’s bennünket semmivétesznek: mindazáltal ezen Isten ostorát türedelmes ’s háladatos szívvel illik szenvednünk; mert ezzel minket nemcsak önvétkeinkért, hanem ezen tartomány gonoszságaiért is akart büntetni. Annakokáért tudjátok —• nem kétlem —, mit fogadtam légyen előttetek, 's viszont ti is nekem szentül ’s az Istent tanúbizonyságul hiván, esküvel Ígértétek, hogy itt mindnyájan együtt fogunk győzni vagy meghalni; éspedig ez ideig — hála Istennek! — semmi hibába vagy árulásba nem estünk, mellynek most sem kell semmiképen történni. Már mindnyájan jelenleg látjuk, hogy ezen a’ helyen tovább, ha akarnánk, sem késhetünk, éspedig három okból: először, mivel itt Jángok emésztenek meg bennünket; másodszor, mivel igen kevesen vagyunk; harmadszor, mivel élelem nélkül szűkölködünk, és hölgyeitek 's gyermekeitek éhen szomjan vesznek el. Miért akarnánk tehát itt tiiz által hamvadni ? Hagyján ! bátor katonák! menjünk ki a' külvárba, fel se vegyük ellenségeinket, hányjunk fittyet nekiek, 's velek vitézül küzdjünk meg, hogy kiki közülünk halála után, túl az enyészet romjain, magának örök hirt 's dicsőséget szerezhessen. A' ki elesik, kétségkívül részesül az örökkévalóságban, a1 ki pedig életben marad, mindenkor dicsértetni fog. Ez okon én menendek ki legelői, és a‘ mit én teendek, ti is ugyanazt cselekedjétek. Bizonyára, higyjétek el kedves feleim ! benneteket a' sírig el nem hagyandlak!u —

Ezek után Jézus nevét háromszor kiáltja, a’ honi zászlót Juranics Lőrincznek, hogy előtte vinné, áltadja ’s a’ várkaput kinyittatja. A’ kapuban egy, apró vasdarabokkal töltött mozsárágyú hevert, ezt a’ Törökökre kisüték; Zrínyi a’ füst közt meztelen karddal, kisded paizsával fedezve, tört kifelé, őt Juranics a’ zászlóval előzé, a’ többi áldozati vitézek pedig mindnyájan követek 's a’ hídon az ellenséggel megütközének. Itt a’

117

jancsárok Zrínyit három helyen lőtték meg; a’ harmadik teke fejét fúrta keresztül, ’s azonnal földre esvén, öszszerogyott, mellyre a' Törökök szájából hármas Allah! harsogott; a’ mieink pedig viszszafutottak a’ belvárba, őket amazok sebesen és iszonyú dühhel kergették ’s velek együtt szörnyű robajjal a' várba berohantak. — Már a’ belső fal 's a' bástyák mindenütt tömvék Törökökkel, a’ honnan a’ mieinket kő's fadarabokkal verdesik agj’on, és katonájinkkal kegyetlenül harczolnak, 's őket csakhamar jobbadán megöldösik, néhányat kivévén, kiket csalmákkal ’s török leplekkel fedezve Js mintegy alakositva, elevenen hurczoltak viszsza a' táborba; a’ csecsemőket és aszszonyokat pedig mind életben hagyták ’s magokkal rabságra vitték. Ezt leginkább a’ jancsárok cselekedték, ’s ha egyik a’ másiktól foglyát el nem ragadhatta, azt kezei között könyorületlenül 's gyalázatosán öszszevagdalta. — A' vár a' mieink ’s Törökök holt testeivel úgy el vala borítva, hogy a’ bemenő abban egyedül a’ megölettek tetemein taposva járkálhatna. A’ belvár bástyájin is szerteszét feküdött a’ meggyilkolt emberek sokasága, úgyhogy a’ vért könnyedén lehete meritni.

Midőn a’ várban már egy keresztyén sem vala, s mind a’ két vár, házaival, utszájival és bástyájival együtt a’ Törökök hatalmába esék, a’ tűz a' puskaporig, mellyel a’ bel várnak vaíamellyik tornyában egy bolt volt megtöltve, harapódzék, 's lobbot vetvén ekként a’ puskapor, a’ körülötti házakat fenekestül felforgatta ’s szélthányta, melleknek tapaszai *s a’ puskapor ereje felette sok Törököt öszszezuztak, úgyhogy közülök önvallomások szerint egyremásra háromezerén részint megégtek, részint az épületromok, kövek ’s téglák által agyon verettek. Ezen veszedelem *) miatt

Ez — némelly történetírók szerint — a’ már kétségbeesett ’s reményvesztett szigethiek tervének következesében történt, kik szurkos és kénköves madzagokat alkalmaztak a’ puskaporhoz, egyik régeket olly mesterségesen gyújtván meg, hogy a’ puskapor épen a’ fenemlitett időben lobbanna fel.

118

egész táborban iszonyú kiáltozás és kínos jajgatás terjedt el : egyik apja halálán siránkozék, másik fija vesztét kesergő, harmadik elesett testvére után sikolta.

E’ napon a’ jancsárok kapitánya a' megdicsőiilt Zrínyi fejét elmetszeté ’s a’ szultánhoz vitető, holott Szolimán September 4kén délután egy óra tájban Siclihovo nevű helyen (Szigethez negyedrész mértföldnyirc) az élők seregéből már kiköltözött. Azonban Mechmed nagyvezér, több vezérekkel együttértvén, olly ravaszsággal élt, hogy a’ császár halálát rajtok kívül az egész táborban senki sem tudhatá meg, mindaddig, mig Szigethvár megvétele után, arról elébb Szelim — Szolimán fija — levél által nem tudósittatnék; tudnillik: hogy ezen eset ki ne nyilvánosodjék ’s annál biztosb titokba rejfödjék, ugyanazon nagyvezér a’ császár orvosát, hogy halálát ki ne beszélné, éjjel alattomban meggyilkolá; azután is minden nap muzsikáltatott ’s rendesen főzetett a’ szultán számára, mintha életben volna. *)

*) Ezen hódító, kinél nagyobb fejedelemmel a’ Törökök nem dicse, kedhetnek , életének 76dik, mások szerint 77dik évében mula ki. Hogy természetes halállal holt légyen meg, ebben a’ leghitelesb Írók közönségesen megegyeznek; de mégis utolsó betegségének nemére nézve különböző véleményben vágynak : ugyanis némellyek állítása szerint, szégyenlvén, hogy temér.telen népével egy kisded vár mellett szinte egy hónapig sikerellenül kell veszteglenie, önvesztét okozó haragra gyuladott ’s mérgében megpukkadt; mások szerint pedig a’ hoszn utazásból következett eltöródés ’s Öregségből származott testbeli elgyengülés sorvaszták el; végre legtöbben vérhasnak tulajdonítják enyésztét. — Ennélfogva aligha érdemel hitelt a’ koszorús költő Zrínyi Miklós —• ama’ szigethvári hős unokájának fija —, a’ ki hogy Szolimant szépapja Ölte volna meg, illyképen adja elő: ,,A’ lovag bán gyorsan a’ lovon ülő Szolimanra rohan és testőrei közül tizet levágván, Zrínyi a’ Törökök császárját igy szólította meg: ,, „Te! világnak vérszomjnhozó rablója! jelenvan telhetetlenságed óraja: az Isten igazságtalanságodat tovább nem szenvedi: el kell menned, vén kutya! örök kárhozatra. “ — Ezeket mondván, kardját a’ Szolimán

belsőrészébe mártja, vérét ontja, éltét eloltja: a’ császár káromlások között adta ki lelkét, a’ ki éltében testét kevélyen hizlalta.“ — Ezt olly sok ellenkező tanú után emliteni , annyi, mint niegczáíolni. — (Katona Hlstor. Crit. Tömni. V. Ord. XXIV. lap 285.)

119

Szolimán halála után csakhamar uj veszély következett: ugyanis rettentő szélvész ’s fergeteges vihar támadott, melly a’ szultán sátorait, mintha magával el akarná ragadni, szélthányta 's felforgatta; aztán tovább repülvén, neki zúdult Szokolovics Me eh met basa sátorainak 's ezeket egész török táborral együtt feldúlta, 's a’ szalmát és szénát mind szélthordá a’ fuvatag. Ugyanekkor más csuda látvány is történt: tudnillik a' Duna Tolnához közel lefelé, úgy felzavarodott és vize sárral 's fövénnyel elannyira öszszevegyiilt, hogy három nap meg nem tisztulhatott, 's mint magok a' Törökök 's tolnai lakosok beszélők, főzésre, mosásra, vagy ivásra használni nem lehetett.

September 8kán — vasárnap — a’ Zrínyi feje, több elesett Szigethi katonákéival együtt, a’ szultán sátorától egy hajitásnyira, karóba vonaték; környüskörül pedig a’ magyar zászlók felforditva, hegyeknél fogva földbe szuratának. — Ezen szerencsétlen, — de örökké boldog vitézek fejeinek nézésére mindenünnen előtódulának a’ Törökök 's azokat egész nap bámulák. Minden Töröknek, a’ ki valamelly szigethvári katona fejét a’ császár vagy Mechmet basa sátorához vitte, díjul tiz arany szamláltaték le.

Elvesztek pedig Szigethvárnál, — mint a' jancsárok budai kapitánya Szigethről Buda felé utaztában Tolnán beszélte volt —, a’ lovag Törökök közül tizennyolez-, a' jancsárok közül hétezerén , ésigy öszszesen huszonötezerén, kivévén a? többi kevesebb figyelemre méltókat, kiknek száma nem tudódik. *) A’ főrendüek közül megölettek: Miserski, Aliportuk basák, a' ketpidzsi basa, vagyis a’ császár főkomornoka, és a’ kasnadar basa, azaz főkincstárnok. A’ bégek (kapitányok) közül is igen sokan elhullottak, de számok bizonytalan. Mind ezeken kívül teméntelen

*) Annyi bizonyos, hogy mindössze többen estek el harmincezer nél.

--------checked ----------

holt testek feküvének szanaszélt az árkokban, úgyhogy azokból a’ várba nehéz szag és dögleletes bűz terjedezett.

September 9kén korán reggel Szokolovics Mechmet basa, — a’császár veje és főtanácsosa, a' Zrínyi fejét Budára testvéréhez Szokolovics Mustafa budai basához —, e' pedig tüstént selyembe göngyölve 's igen vékony lepellel betakarva, két paraszttól Győrbe, éspedig a’ magyar király táborába küldé, innen aztán Bátthyány Boldizsár mély gyász és sürü könnyhullatások közt Csáktornyára vivé, ’s itt S z. Ilona monostorában azon sírboltba, meilyben első felesége Frangepán Kata, leányával 's két fijávaj nyugoszik, temetteté. — Ugyanott a’ nagy ember emlékezetét e következendő két sirirás tartotta fen:

I.

Illustrissimo Comiti, Nicolao Zrinio, Torquati ex sorore nepoti, a Carolo V. post Viennam obsidione solutam, quod in ea adolescens adhuc, et tiro, multa et praeclara confecisset, equo auroque donato; ad Budam et Pesthum, pulchra per facinora, summa cum laude probato : Croatiae, Dalmatiae, et Slavoniae Bannato, Tavernicoruvnque Regalium in Pannonia Magisterio, singulari cuni prudentia functo: copiis Caesaris, ad dextrum Danubii latus, a Ferdinando I. et Maximiliano II. Imperatoribus, praefecto: victis saepissime, fugatis, captis, caesisque hostibus, infaustissima postremum funestissimaque Szigethi expugnatione, cujus arcem, contra innumerabilem Solymanni Turcarum Principis exercitum, facta eorum ingenti et memorabili strage, diutius, quam viribus par fuerat, defendit, defuncto ibidem Solymanno, totius orbis flagello, pulcherrime absumto, bellicae gloriae fortissimo invictissimoque duci, de se publiceque B. M.P.P.

Vixit annos quadraginta octo, occubuit septimo Septembris ,

Anno Virginei partus MDLXVI.

II.

Hostibus ut vidit diris et cedere fatis

Credita virtuti moenia celsa suae:

Servatae a me olim, nunc me servabitis, inquit,

Arces, et pugnans Zrinius occubuit.

1 modo, te jacta quantumvis, Roma: Lyburnis

Et sunt quae mortem pectora despiciunt.

Igy tette le tehát Örök dicsőséggel koszoruzott életét a' haza szent oltárára ama’ magyar Leonidas , kinek hős leikét nem haszonvágy, hanem egyedül a’ valódi erény tiszta szeretete ’s érzelme vezérlé; kinek csuda hűségét sem a’ mosolygó szerencse csalóka Ígéretei, sem az ádáz sors vad dühe, sem más akarminő mellékes tekintetek meg nem tántoríthaták. *) — Nagy volt ő, — ’s nagy marad , inig az érdem ’s háladatosság az emberek közül számkivetve nem lesznek. Hire-neve díszük, miglen egy Magyar élend; sőt dicső emlékezete egyedül a’ világgal enyészhet el. — Nemcsak honfijai, hanem számos külföldi tudósok is irtanak halotti versezeteket tiszteletére.

122

Ezek között például említeni érdemesnek találom Fabricius Pál — hajdani császári mathematicust, orvos doctort és bécsi rendes tanitót, kinek versei imigy hangzanak:

Pro patria charam virtus effundere vitam

Tempore, cum trucibus premeretur ab hostibus, ullo,

Si fuit, ut certe semper fuit, ullius unquam

Inclyta non poterit pietas, non inclyta virtus

Praeferri tibi ZERINIAE Comes inclyte gentis.

Tantus amor patriae, fidei tibi tanta cupido

Praestandae, tibi tantus erat profligere Turcas

Ardor, ut hunc sola satiares inclyte vita.

Nam neque moverunt te visque, minaeque, precesque,

Urgentis varie, frangentisque omnia, Turcae.

Nec promissa salus, nec desperata salutis

Commoda moverunt animum, cum cuncta teneret,

Eripere et vitam, quae sola superfuit, hostis,

Debebat, ferus ille tuo, trux ille potiri

Corpore si vellet tandem. Quae gloria talem?

Quantus honorque tuam sequitur Comes inclyte mortem?

Virtutis solidae studium, patriaeque salutis

Cura, tibi mortem, laudem simul illa perennem

Et talem peperit, quali te vincere nullus

Ullius historiae victor queat, aspice fastos

Actaque Romani populi; tibi Curtius isthic

Forsitan est similis facto, sed causa priores

Fert tua; si sacros reputabimus ordine libros,

Forte Machabaeo laus est communis Iudae,

Et simili facto tecum: sed quidquid et hoc est,

Obticeo, quum quae restat possessio vitae

In Christo aeternae tibi debita redditur. Ergo

Hic tua fama tuo summám cum nomine laudem

Promerita est, memorique etiam nunquam excidet aevo.

Dicereris pius esse Comes, fortissimus Heros,

Non tantum patriae defensor, et inclytus armis

Miles, magnanimus tutor sed totius orbis

Christiadum. Coelo tandem fulgente receptus

Heroas inter, qui sanguine posteritati

Consuluere suo, quibus est, servace decorum

Sic patriam visum, caperet ne moenia turpi

Deditione ferox hostis, qui rumperet omne

Fasque piumque bonis cum moribus omne fugaret.

Heroas inter tales Comes inclyte vivis,

Funestas qui Turcae acies atque arma furentis

Saepe vepressisti, aut vicisti, aaepe fugasti.

Azaz:

Hogyha honért valamelly korban vala ontani kedvelt

Eltet erény, miidőn rongálá azt dühös ellen,

Amminthogy mindég az volt bizonyára, előzni

Téged Zrinyi-nemü hires gróf! díszes erénnyel

Es szent hűséggel képes soha senki se lészen.

Olly buzgón szereted a’ hazát, szolgálni is annak

Annyira kivánál, ’s megtoldani annyira égéi

A' Törököt, hogy e’ hév egyedül élteddel aludt ki.

Mert a’ mindeneket duló ’s sokkép sanyaritó

Vad Törökök téged sem kéréssel, sem erővel,

Sem fenyegetve ki nem tudtak mozditni helyedből.

Meg nem tántoritá szivedet soha semmi igéret,

Semmi reményvesztett idvesség hasznai, bátor

Mindent birt ama’ vad, mindent ama’ szörnyű-kegyetlen

Ellenség; de elébb, hogysem megnyerheti tested,

Életedet kellett elvennie; — hátra csak e’ volt!

Vajmi dicsőség, óh híres gróf! ’s mennyi becsület

Kisér holtod után? A’ szilárd és tiszta erénynek

Ritka szerelme, ’s a’ hon boldogságának epesztő

Gondja halált, de örök dicséretet is szüle néked,

’S ollyat, millyennel téged soha, bármi időben

Élt diadalmas hős meg nem tud győzni, tekintsed

A’ nagy római nép évkönyvéit; Curtius itt tán

Fog hozzád tettel, de nem okkal lenni hasonló.

A’ szent könyveket is mind rendre ha nézzük, ezekben

Tán Machábaeus Judásnak tette tiéddel

Köz dicséreteket nyerhet: bár légyen akarmilly,

Halgatok erről is, mivel élted birtoka, melly még

Hátravagyon, néked Krisztusban adódik örökre.

Hát neved és hired legfőbb dicséretet itten

Erdemlett, ’s nem fog soha gyász feledésbe merülni.

Mondani fogják, hogy jámbor gróf vagy, ’s legerősebb

Hős, és nemcsak a’ hon védője, vitéz katonája,

Ámde egész krisztuskövető földrész valamennyi

Népei nagylelkű gyámattya is. A’ magas égben

Végre a’hősök közt, kik vérekkel szerezék meg

A’ maradék boldogságát, kik honjokat illykép

Védni dicsőségnek tárták, hogy rut feladással

A’ dühös ellenség váráikat meg ne vehesse,

Melly minden törvényt letiporván, számkivetésbe

Küldene minden igazt, ’s a' jó erkölcsöt elűzné,

Illyen hősök közt élsz hires gróf! ki gyakorta

A’ dühödő Törökök gyilkos hadait Iealázád,

Gyakran viszszanyomád, vagy győződ gyakran elüzéd.

Sirvers.

*) Szolimannak sajnosán es von, hogy szerencséje véghetetlen iparkodásainak meg nem felel, a’ gróf állhatatos szivét ajándékokkal szándékozék megvívni, ’s őt a’ vár feladására felette bő jutalmak reményével inditni. Annakokáért a’ várba nyíllal levelet eresztvén, neki egész lllyrinm kormányát és Horvátország birtokát ige'ri: igen nagy7 gazdagsággal és teméntelen ajándékokkal kínálja, ha a’ várat feladandja ; midőn pedig ebben sem boldogulna; — más utat választott. Történt ugyanis, hogy valamiképen a’ gróf fijának trombitása ugyanazon megszállás idején elfogattaték: kinek elfogattatása ’s a’ táborba vitetése után, Szolimán a’ trombitát, melly en annak fegyverei, a’ kié volt a’ trombitás, szokás szerint metszve valának, levéllel együtt a’ várba küldi, ’s a’ Zríny i fijának elfogattatását azon trombita jelével bizonyítja, ’s inti a’ grófot, hogy adná fel a’ várat, mivel — úgy mond — nincs többé oka, miért oltalmazza azt olly megáltalkodottan fija elvesztése után: kivált minekutána olly nagy szükségre jutott, hogy már a’ vár megtartásához semmi reménysége sem lehet: és ha feladja, a" maga ’s fija életét megtartandja; ha pedig szándékában tovább is megmarad, fijának fejét tüstént a' kapunál dárdára szegezve látandja. — De a’ gróf állhatatosságát ’s szivének bátorságát sem a’ temérdek jutalmak Ígéretével, sem fijának szomorú esetével, — mellyet azonban önmaga ravaszul gondola ki, — meg nem vesztegethatte. — (Katona az említett helyen.)